Halálos iramban: Ötödik sebesség

(Fast Five)

Színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 130 perc, 2011

Rendező: Justin Lin

Főszereplők: Vin Diesel, Paul Walker, Dwayne „The Rock” Johnson, Jordana Brewster, Elsa Pataky, Tyrese Gibson, Gal Gadot, Sung Kang, Matt Schultze, Ludacris

Kissé furcsára sikeredett az egykor legendás film ötödik része… Amitől még nagyon jó. Csak épp nagyon más…

Dom börtönbe kerül, de kiszabadítják, amitől aztán menekülniük kell. Brazíliában kötnek ki, ahol egy árulás folytán összeütközésbe kerülnek az ország legnagyobb drogbárójával. Menekülniük kell ismét, de úgy döntenek, ezúttal végleg kiszállnak. Ahogy az ilyen filmekben ez lenni szokott: csak még egy utolsó balhé… Itt kiszállunk a Halálos iram filmek sztorijából, mintha egy vágással az Ocean’s 11 trilógiába kerülnénk: Dom összetrombitál egy elit egységet, ahol helyes és vicces gengszterek találkoznak, akik aztán lazán és kedélyesen végrehajtják a nagy bulit. Ettől persze még szórakoztató a mű. Az izgalmakat nem autóversenyek adják, hanem autós üldözések. Így a versenyek helyett a porrá zúzott autók látványa adja az adrenalin sokkot… A történetet bonyolítandó jön egy zseniális FBI mester, aki előbb kergeti a bandát, majd furcsa szövetséget kötnek… Ja, igen, Amerika, a szabadság szelleme még Brazíliában is működik… Szép nők és korrupt zsaruk, lassan kibontakozó végkifejlet majd a Nagy Autós Üldözés… Van min izgulni, a feszültség szinte sosem marad alább. Különösen vicces a befejező jelenet sor, amely pár hónap elmúltával mutatja be a különös banda hőseinek sorsát… Mígnem jön az utolsó jelent, melyből világít a hatodik rész ígérete…

Justin Lin rendező irigy lehetett az Ocean’s filmek alkotóira, ezért nyíltan másolja az ötleteket. De ettől még jól sikerült a mozi. Jók a jelenetek, pörgősek az akciók, és ülnek a poénok. A terhes lány miatt újjáéledő családi összetartás kissé szirupos, de mit várunk egy amerikai filmtől… Dögös a zene és nagyon jó a fényképezés. Az egész mű úgy jó, ahogy van.

A színészek pedig remekelnek. Vin Diesel az érző szívű gengszter és a Dwayne „The Rock” Johnson kőkemény FBI vezérének figurája remekül kiegészítik egymást. Kettejük csatája az akciófilmek egyik alap leckéje lesz… Mindketten remekelnek. Jordana Brewster és Elsa Pataky pedig két szép nő, akik csekélyke szerepüket nagy igyekezettel hozzák. Ahogy a banda tagjai is, akik egytől egyig remekül kitalált figurák. Ráadásul – kivételesen – még a magyar szinkron is tetézi a jókedvet például Scherer Péter szerepeltetésével…

 

Felejtsük el az áthallásokat, és akkor lesz egy nagyon remek kis esténk, egy megfelelően pörgős ám vicces akció filmmel. Nagyon jó kikapcsolódás!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Szépen ölsz

Szépen ölsz… Suttogja Neytiri, kissé meghatódva tanítványa tehetségén. Szépen ölsz… mondja, és a mozi kissé felnevet… Szépen ölsz… mondja, és mi egyszerű halandók nem is értjük a pár szóban rejlő hihetetlen mély iróniát. Szépen ölsz… mondhatnám ez egy oxymoron, egy feloldhatatlan ellentét. De Neytiri komolyan gondolja, szemében ott csillan Eiwa kollektív bölcsességének egy cseppje, és e két szó összefoglalja fájdalmas és önpusztító létünk minden pillanatát. Hogyan is lehet szépen ölni? Ölni nem is tudunk… Rombolni, azt igen. Rombolni és pusztítani, percek alatt tönkretenni évezredek eredményét, pillanatok alatt megsemmisíteni, amit a Természet alkotott évszázadok alatt… Nos igen, ebben jók vagyunk. Az esőerdők kivágásában, állatfajok kipusztításában, népek kiirtásában – ebben nagyon jók vagyunk. Éjjelente azon tűnődünk, vajon sikerül-e ujjnyomunkat a világban otthagyni magunk után, miközben nappal ököllel ütjük, lábbal tiporjuk, rettenetes gépeinkkel taroljuk le az Élővilágot. Levegőszennyezés, savas esők, pusztító járványok, mind-mind csak szánalmas menekülés, ahogy a túlnépesedő bolygó próbál megszökni a naponta ránehezedő nyomás elől, de mi kitérünk, jól vesszük az akadályokat. Műanyagot eszünk, cukrozott levet iszunk, lassan a levegőt is helyettesítjük majd, nincs szükségünk vízre, nem zavar a napfény helyett köröttünk úszó szmog és a mindent betöltő szürke korom. Elszíneződnek a madarak, eltűnnek a növények, az UV sugárzás lassan megöli a világot… Szépen ölsz… Milyen régen is volt már, mikor gyűjtögettünk, mikor vadásztunk, mikor a világ egyenlő részei voltunk, áztunk az esőben, fáztunk a télben és a napsütés éltette világunk… Vajon mikor lettünk mi az uralkodók, mikor emelkedtünk ki a sorból, mikor lettünk mindenek felett állók…? Vajon mikor feledtük el a szabályokat, mikor rúgtuk fel az Egyességet, mikor szakadtunk el a valóságtól…? Szépen ölsz… Vajon meddig állnánk ellent a szélviharnak, meddig bírnánk a tűző napot? Vajon meddig húznánk víz nélkül és vajon meddig lennénk képesek újra harcolni a túlélésért…? Hátradőlünk a kényelmes fotelben, pattogatott kukoricát csámcsogunk és irdatlan méretű papír pohárból lónyálat szürcsölünk, nézzük, ahogy a vadonban rekedt vadász egy medvével vív háborút, nézzük, ahogy mindenféle hősök megmentik a pusztulásra ítélt világot, csodálkozunk, hogy megint semmi ötlet, csak ugyanaz a jól ismert téma… De nem ébredünk fel, tudatunk elcsendesedett, mintha külön élnénk már az idők során messze kerülve egymástól… Szépen ölsz… Fel sem fogod, hogy te mondod ki az ítéletet. Észre sem veszed, hogy te húzod meg a ravaszt. A mindennapi életed adja meg a halálos döfést a Kék Bolygónak… ahogy Jake Sully mondja később: Elpusztították Föld Anyát… Vajon megértetted, hogy Rólad, Rólam, Rólunk beszélt…? Érted? Felfogod? Átlátod? Szépen ölsz… Milyen jó lenne újra ott tartani. Milyen jó lenne új lehetőséget kapni. Milyen jó lenne, ha valaki felemelné a hangját végre… De ez a világ nem arról szól. Nincsenek hősök, nem járják kóbor Lovagok útjaink, a Varázslók napja leáldozott… Pedig elérkezett az idő, az óra lassan az utolsót üti: Kéne egy vezér! Toruk Makhto hívjon csatába, hogy vele repülj, Toruk Makhto mondja ki az igazságot: az Ég Népének üzenjük, ez a mi Hazánk, az a mi Bolygónk, ez a mi Világunk… És megóvjuk növényeit, megvédjük állatait, vigyázunk a Gyermekekre… Óvjuk a patak vizét, tápláljuk a hegyorom levegőjét, vigyázzuk az életet, az Életet, az Élővilág minden egyedét… Nem írunk Vörös Könyvet a kipusztuló fajokról, nem pusztítjuk értelmetlenül a világot, nem rombolunk kényelmünkért, nem taszítjuk pusztulásba az utolsó percét élő Világot… Szépen ölsz… Könny csillan egy szemben, mosoly villan egy arcon, csendben vagy egy pillanatig csupán… De Toruk Makhto rég elszállt, nincsenek Vezérek, és a tudatlanság átka, lassan utolér minket… Amit szemlesütve nem akartál látni, amit fül befogva nem kartál hallani, amit féltél kimondani… Lassan elér minket a valóság… Szépen ölsz… mondja Neytiri meghatottan, és Jake Sully megért valamit Eiwa bölcsességéből… Idelent a Kék Bolygón pedig csend honol. Vihar előtti csend. A Tél közeleg. Szépen ölsz… Oh, bárcsak…    

Kőry László

2011.05.09.