A Guardista

(The Guard)

Színes, feliratos, ír vígjáték, 96 perc, 2011

Rendező: John Michael McDonagh

Főszereplők: Brendan Gleeson, Don Cheadle, Mark Strong, Liam Cunningham, David Wilmot, Rory Keenan

Az azóta kultfilmmé vált Erőszakik megjelenése előtt nem sokat tudtunk az ír humorról. Akkor aztán átszakadt egy gát, és az egykori alkotók most egy újabb remekművel álltak elő…

Gerry Boyle csendőr őrmester valahol Írország mélyén egy tengerparti kisvárosban teljesít szolgálatot. Mármint, amikor van ehhez kedve. Mert amúgy iszik, fizetett nőkkel hál és más módokon is nagy életet él. Közben cseppet sem könnyű ember, ámde roppant cinikus és még véletlenül sem tapintatos… Egy nemzetközi kábítószer ügy kapcsán aztán találkozik tökéletes ellentétével: Wendell Everett FBI ügynök, aki egy teljesen más világból érkezik. A két férfi aztán – a filmek törvénye szerint – együtt száll harcba a gengszterekkel, akik lefizették a helyi rendőröket.

John Michael McDonagh rendező attól remekel, hogy nem akar semmilyen nemzetközi trendet követni. Ez egy Ír film – helyi sztori, helyi színészek, helyi nyelvezet. És a helyi szakértők fő ereje épp abban rejlik, hogy remekül tudják kiparodizálni önmagukat, a híres-hírhedt Íreket. Remek a zene, jó a fényképezés, nincsenek filmes trükkök, csak a sztori megy a maga útján, ahogy az kell. Remekül sikerültek a dialógusok, sokszor percek kellenek, hogy megértsük a hatalmas poénokat.

A film másik fő erőssége pedig a sok jó színész. Brendan Gleeson annyira jó, hogy szinte rá írták a sztorit. Eddigi filmjeiben is sokszor remekelt, de itt abszolút ő viszi a sztorit. Don Cheadle kiválóan ellenpontozza a kissé bohókás gárdistát, nyugodt és profi, ahogy egy FBI ügynöknek lennie kell. Strong, Cunningham és Wilmot pedig zseniálisak a gazfickó szerepben. Van még gyönyörű nő, meg pár dilis helyi lakos, olyan tipikus Ír figurák – részei mindannyian a remekbe szabott paródiának.

  

Zseniális vígjáték, igazi kulturális kincs. Nem az amerikai böfögős humor, hanem az a bizonyos igazi európai remekmű, melyből sajna oly keveset látunk manapság. Mindenképp érdemes megnézni, talán többször is, mert a gyors párbeszédekben záporozó poénok még sok tartalékot jelentenek…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

A három testőr

(The Three Musketeers)

Színes, magyarul beszélő, francia-amerikai-angol-német kalandfilm, 110 perc, 2011

Rendező: Paul W.S. Anderson

Főszereplők: Logan Lerman, Ray Stevenson, Matthew MacFayden, Luke Evans, Milla Jovovich, Orlando Bloom, Cristoph Waltz, Juno Temple, Gabriella Wilde

Vajon hány bőrt lehet még lehúzni Dumas kortalan regényéről? Nem tudjuk, de az biztos, hogy ez a verzió az egyik leglátványosabb az összes eddig készült közül…

Nagy csodák nincsenek, a történet nagyjából marad az eredetinél. Bár apró különbségek azonban vannak: mert itt Buckingham hercege és a királynő között nincs semmi, csupán Richelieu bíboros ármánykodása miatt kerül a herceghez a nyakék. Szintén új vonal a jó öreg Da Vinci mester hadigépezetének ide keverése. De ezektől eltekintve a sztori a régi: igazi ba**ós-kardozós kalandfilm, ahogy a kosztümös remekműveket régen hívtuk.

Paul W.S. Anderson rendező ezúttal két téren erősít: egyrészt népszerű és remek színészekkel dolgozik, másrészt pedig a mai technikai színvonalat kihasználva elképesztő látványvilágot teremt. A fényképezés remek, a zene dögös, a kosztümök és díszletek parádésak, ahogy annak lenni kell. De az igazi csoda a látványban rejlik: elképesztő filmes trükkök, lassítások és furcsa kamera beállások garantálják, hogy szinte eláll a néző lélegzete.  

Logan Lerman az ifjú D’Artagnan szerepében kellően pimasz, ám bátor és szertelen. A három testőr napjaink remek sztárjai, akiket sok más filmben is üdvözölhettünk. Mindegyikük jó választás, hozzák is a figurákat. Orlando Bloom ezúttal a gonosz herceg jelmezében tetszeleg, de negatív ősnek is remek… Gabriella Wild igazán szép Constance, a királynő szintén helyes. De akit igazán ki kell emelnem, az Mylady, azaz Milla Jovovich, akin cseppet sem látszik az idő múlása. Most is remek és szép… Végül említsük meg a színész zsenit, Cristoph Waltzot, aki ezúttal a Bíboros szerepében hozza ránk a szívbajt.

Igazi családi mozi. Kellően vicces, mérsékelten izgalmas, viszont nagyon látványos és hatásos. Jó kis feldolgozás, és az utolsó képek alapján várjuk a folytatást!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Egy nap

(One Day)

Színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 108 perc, 2011

Rendező: Lone Scherfiq

Főszereplők: Anne Hathaway, Jim Sturgess, Patricia Clarkson, Romola Garai, Jamie Sives, Jodie Whittaker, Rafe Spall, Georgia King, Ken Stott

Emma és Dexter 1988. július 15-én a diplomaosztó után együtt alszik, de ennél több nem történik. Reggel megbeszélik, hogy barátok maradnak. A film a következő 20 énben mutatja be ugyanezt a napot. Látjuk, ahogy a két ember éli életlét: hol az egyik sikeres, a másik kevésbé, hol épp fordítva. Az élethelyzetek változnak, ami állandó, az a két ember barátsága, mely évről évre egyre mélyebbre szövődik. A történet részben kiszámítható: a barátság hol itt, hol ott válik lángoló szerelemmé, míg elérkezik a pillanat, mire mindketten készen állnak a kapcsolat beteljesülésére. Innentől azonban megváltozik a helyzet, és következik a történet nem kiszámítható része…

Nagyon szép romantikus történet, melyben látunk sikert és bukást, szeretetet és gyűlöletet, és persze igazi barátságot. Lone Scherfiq rendező nagyjából a két remek színészre építi a történetet, és ez be is jön. Nem akar mindent megmutatni, vannak a történetnek fontos részei, melyeket csak elmondásból tudunk meg, sőt olyanok is, melyeket csak sejthetünk. Mégsincs hiányérzetünk, épp így jó az egész. Kellemes a zene, szépek a képek, minden a helyén van.

Anne Hathaway csodás átalakuláson megy át. 20 évvel ezelőtt még ő a rút kiskacsa, míg az évek múlásával láthatjuk, amint gyönyörű nővé válik… Tudjuk, hogy remek színésznő, ezt itt most meg is mutatja. Jim Sturgess pedig remek partner, aki megjárja a siker hegyeit és a bukás poklát is, de végig nagyon hitelesen alakít. A lányoknak biztos elég lesz a sármos mosolya, de ennél valójában jóval többet mutat. A mellékszereplők pedig mind nagyon jól. Rafe Spall remekül hozza Ian figuráját, Patricia Clarkson pedig megható az anyaszerepben. Ki kell még emelni Ken Stott játékát, aki az apa szerepében alig jelenik meg a filmben, akkor azonban mindig hatalmas igazságokat mond ki.

Remek családi kikapcsolódás, kellemes romantika és egy nagyon megható történet. Érdemes megnézni.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek