Az informátor!

(The Informant!)
Színes, feliratos, amerikai film, 108 perc, 2009
Rendező: Steven Soderbergh
Főszereplők: Matt Damon, Scott Bakula, Melanie Lynskey, Frank Welker, Patton Oswalt, Eddie Jemison

Mitől édes az üdítő? A kukoricától… Mitől édes a juharszirup? A kukoricától… Így kezdődik ez a megtörtént események alapján készült történet. Valamikor a hetvenes években egy ADM nevű amerikai cég azzal foglalkozik, hogy a kukoricából lizint és más élelmiszeripari vegyületeket állít elő. Ezek az anyagok benne vannak mindenben, amit megeszünk, elég a csomagolásra pillantani… Csakhogy a termelés visszaesik, és a cég egyik vezetője feladatául kapja, hogy megoldja a helyzetet. Képbe kerül a japán konkurencia szabotázsa, így bejelentést tesznek az FBI-nál. Én innen már nincs megállás… Hősünk megijed, hogy bűnbakká válik, így elmondja az FBI-nak, hogy a cég nemzetközi szinten árkartellt szervez, ami ugye bűncselekmény. A nyomozók ráharapnak a történetre, de kéne az információ: így aztán az egykori vezetőből ügynök lesz. Évekig tart a nyomozás, és mikor dicsőséggel lezárnák az ügyet, kiderül, hogy hősünk sem feddhetetlen… Sőt, nagyon nem az…

Mentség, hogy a film a valódi történetnek állít emléket. De ettől bizony a lényeg nem változik: a film élvezeti szintje nem túl magas. A fényképezésben semmi extra, az egész megjelenés retrós. Mind a betűk, mind a technikák a nyolcvanas évek elejét idézik, ki kell emelnünk a sokszor idióta, de tagadhatatlanul korhű – aláfestő zenét.

Matt Damon jó. Jobb volt Bourne ügynökként, jobb volt az Ocean’s trilógiában, de el kell ismernünk: ez a film csak az ő játékától nézhető. Itt most nem akcióhős, csupán egy kémikus mérnök, aki meg akarja menteni cégét, így aztán ügynök lesz, de közben meglehetősen eltér a helyes úttól… Igen, szellemes az alkotása, visszafogott és nagyon ügyesen hozza a paranoid skizofrén figurát. Ez tény. Meg az is tény, hogy jók a mellékszereplők is.

De sajnos az is tény, hogy a történet igen kusza, sokszor hosszú, a vége felé néha küszködnöm kellett az ásítással. Tudom, hogy a kritikusok az egekig magasztalják ezt a beszélgetős, ám akció hiányos filmet, de a legjobb szándékkal sem tudok egyet érteni. Én egyszerűen untam. A poénok lassan jönnek, és nem ütnek eléggé…

Matt Damon rajongók számára kuriózum, egyébként kissé vontatott, de azért egyszer nézhető film.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

Akasszátok fel a jogászokat!

2003.03.10. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága

Reality trilógia 3/3. rész

Még tavaly, mikor még volt Mütfi, de még nem volt háború, szóval még tavaly sokat foglalkoztam a valóság show intézményével. Kell ez nekünk? A több tízezer sms (Emelt díjon, Drága Fiatal Barátom, micsoda üzlet!) megadta a választ erre a kérdésre. Innentől lehet fanyalogni, lehet azt mondani, hogy rémes a dolog, meg lehet értekezni az értékek válságáról. Ezt mind lehet, csak talán felesleges. Egymás hátsójának bámulása nálunk bizony néphagyomány. Épp úgy, mint a jó borok és a csinos nők szeretete, vagy a bús forradalmi hevület fennen hangoztatása.

Ezért nem is emelnék már szót. Mert minek… Csakhogy, ami a minap történt, az végképp kizökkentett nyugalmamból. Az egyik csatorna (Ez találó szó…) hangoztatta, hogy igazi sztárvendég érkezik a villába. Olyan ember, akinek lénye majd megrázza a világot (Meg a nézettséget is remélhetőleg…). És lőn: érkezett Vitéz Pongó, a Magyar Hős (Angolban: Local Hero.). (Kicsit sápadt, kicsit savanyú, de a miénk!) Eddig ez rendben is lenne, csakhogy az illetőről köztudott, hogy erős szerződés köti a másik csatorna hasonlóan színvonaltalan műsorához.

Mit szól erre a magyar honpolgár? Van, aki árulót kiált. Van, aki hőst emleget. Van, aki jól szórakozik. Van, aki undorodik. Szeressük a vitézt, akinek össze akartuk adni a milliókat, hiszen, ha valaki, hát ő megérdemelné. Mások szerint a madár ugye nem csinál a saját fészkébe. Nos, akkor a kis tollas most mégis intelligensebb simabőrű felmenőinél…?

Szerintem itt az ideje, hogy félretegyük az érzelmeket. Gondolkodjunk hideg fejjel, értelmesen. Mi is tötént itt? Adott „P” ember (Képtelen vagyok urat írni…), akinek szerződése van „A” céggel.. Írott formában (Nem a szokásjogra hivatkozva, elmondva…), aláírva (Felelőssége tudatában…). Jogászok által kidolgozva. Nos „P” ember „B” cég invitálásának / ajánlatának / nyomásának engedve szó nélkül felrúgta ezt a szerződést „A” céggel. Aljas indokból, előre kitervelt módon, minden figyelmeztetés nélkül. Ezután pedig „B” cég őt hősnek kiáltja ki, mi meg tapsolunk neki, „Íme, az ember” (Latinul: Ecce Homo.) mondjuk, mosolyogva bólintunk, mert ő igen, ő közülünk való.

Az oviban azt tartják: Ne mondd a gyereknek, mi a helyes, mert csak elfeledi. Mutasd a jót, hogy emlékezzen rá. Ezt történt most is. Megtanították nekünk, hogy a szerződés semmit sem jelent. Nem kell komolyan venni, nyugodtan rúgjuk fel. (Ilyenkor hol vannak a jogászok? Drága tanárom, Káldy Magdi néni mit tanít most az elsősöknek?!) Az adott szó nem ér semmit, az írást el lehet feledni. Mindenki csináljon, amit akar. Szabad a csók és a rablás. Amit meglátsz, legyen a tiéd, amit megkívánsz, vedd el. Nincsenek szabályok, nincsenek normák. Éljen a teljes anarchia! S, aki ennek megfelel, az közimádat tárgya lészen, hősnek neveztetik, és sűrűn ünnepeltetik…!

Ez jó. Igazuk van. De én azt mondom: ne végezzünk fél munkát! Mert ezek még vissza találnak térni a szabályaikkal, törvényeikkel. Végezzük be most a küldetést! Könyörgöm: Akasszátok fel a jogászokat!

Merlin

Salaam Bombay

Cím: H-1051. Budapest, Mérleg u. 6.
Asztalfoglalás: (+36) 1-411-1252
Látogatás: 2009.11.23.
Honlap: www.salaambombay.hu

1. Külcsín: Épp szemben a Lánchíd pesti hídfőjével, a Belügyminisztérium háta mögött található a Mérleg utca, melynek közepén, egy szálloda földszintjén leledzik ez a különleges indiai étterem. A parkolás igazi kihívás a környéken, viszont nagyon drága, így egy kellemes sétával érdemes érkezni.

2. Belbecs: Nem túl nagy az étterem, de nagyon tiszta, a dekoráció színes, a világítás hangulatos, olyan mesésen indiai minden. Elegáns a környezet, a vendégek nagyobb része is külföldi, itt illik szépen felöltözve megjelenni.

3. Étkek: Az étlap ígérete szerint helyi specialitások: „Curries And Sizzlers”, azaz az indiai konyha legjellegzetesebb ételeit találjuk meg. Széles a választék előételekből, mi sosem tudunk választani, így a vegyes tálat részesítjük előnyben. Aztán van sokféle húsos étel, csirke, bárány és marha is, de ínyencség a számtalan zöldséges étel is. Ki kell emelnem a csicseri borsót hagymásan-szaftosan, és persze a vajas csirkét, ami felülmúlhatatlan. Az erős ízek kedvelőinek érdemes kipróbálni a Vindaloo névre hallgató csirkét, igazi csemege. Viszont gyomrunk nyugalma érdekében, ellentételezendő a különleges fűszerek egyedi és intenzív hatását, érdemes Raita salátát kérni kísérőnek (Házi joghurtban uborka és paradicsom darabkák. A joghurt kellemesen megnyugtatja a háborgó gyomrot…) Az adagok nem túl nagyok, de alaposan laktatóak, az ízek teljesen eltérnek a magyar konyhától, így igazán ínyenc élmény egy itt elköltött vacsora. A választék azonban olyan széles, hogy sokszor kell visszajönnünk, ha igazán meg akarjuk ismerni a kínálatot. Végül ki kell emelni a hagyományos rizses köretek mellett a házilag sütött kenyér-lepényeket, melyeket a szaftos ételekbe lehet mártogatni… Hmmm, már csak ezért érdemes ide eljönni.

4. Italok: Dicséretesen szép a választék borokból, de van mindenféle rövid-, és üdítő ital is. Az igazi különlegességet az eredeti italok jelentik: a mangó pálinka és a mangó juice páratlan élmény.

5. Szerviz: Az elegancia része, hogy a személyzet nagyon diszkrét és nagyon udvarias, teljesen egységes a kép. Van felszolgáló, aki magyarul nem is beszél, de tekintve a sok külföldi vendéget, ez bocsánatos.

6. Árak: Drágának mondható étterem, de az ételek különleges volta bőven ellentételezi a költségeket.

7. Értékelés: Elegáns, diszkrét hely, nagyon különleges ízekkel. Ideális hely randevúra vagy komoly üzleti megbeszélésre. Nagyon ajánlom!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Mamma Mia!

Színes, magyarul beszélő, angol-amerikai zenés vígjáték, 109 perc, 2008
Rendező: Phyllida Lloyd
Főszereplők: Meryl Streep, Amanda Seyfried, Colin Firth, Pierce Brosnan, Stellan Skarsgard, Julie Walters, Christine Baranski, Dominic Cooper

Az Abba együttes rég nem létezik már, de dalaik a mai napig ott vannak minden slágerlistán. Aki ezeket játssza, az nagyot nem tévedhet. Még akkor is, ha történetesen egyáltalán nem tud énekelni… Az Abbás fiúk saját dalaikból rittyentették ezt a remek kis musicalt. A helyszín Görögország egy paradicsomi szigete. Itt él Donna, a panziós, aki épp férjhez adja lányát. A vendégek sorra érkeznek, azonban Sophie az ifjú ara múltjából hiányzik egy részlet: nem tudja, ki az apja. Egészen pontosan három jelölt is van, így aztán meghívja mindhármat az esküvőre, persze titokban. Mire mindenki megérkezik, már szörnyen bonyolult minden… Vagy éppen hogy nem az?

Abba dalok minden mennyiségben, csodaszép helyszín, remek táncos jelenetek. Minden adott a sikerhez. De az igazi titok mégis a fantasztikus szereplő gárda: csupa nagy név, csupa remek művész, akik láthatóan önfeledten lubickolnak ebben a limonádéban. Igazából itt mutatkozik meg színészeink igazi nagysága: hiszen mindig nagy főszerepet játszanak, egyikük sem énekes, itt mégis felvállalják a – néhol bizony – bot hangjukat… Ezt valóban csak a legnagyobbak engedhetik meg maguknak.

Az egész film egy önfeledt szórakozás, egy hatalmas buli, telis tele frenetikus poénokkal, szívhez szóló dalokkal és persze a szerelem mindig megtalálja az útját a boldog befejezéshez… De ugye senki sem gondolta, hogy Csehovi mélységű gondolatokkal találkozunk majd a mozi teremben…?

Másfél óra önfeledt szórakozás, akinek rossz kedve van, üljön be a terembe, és a bajok elillannak, ez garantálható. Amint az is, hogy a dalok még hetekig a fülünkben fognak csengeni… Remek film, mindenkinek kötelező darab!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

Csülök Vendéglő és Rendezvényterem

Cím: H-1041. Budapest, Reviczky u. 36.
Asztalfoglalás: (+36) 1-230-9182
Látogatás: 2009.11.23.
Honlap: www.csulokvendeglo.hu

1. Külcsín: Újpest szélén a régi lakótelep közepén található ez a kisvendéglő. Igazi hangulatos, régies étterem, ahol ma is rengeteg környékbeli fizet elő elviteles ebédre vagy helyben fogyasztható menüre. A két nagy lakóház között ingyen parkolót találunk, bár néha nem könnyű a közelben parkolni. Az első kihívás persze, hogy megtaláljuk a helyet, mert rejtélyes okból a vendéglőt népszerűsítő szórólapra az étlapot rányomták, de a címet nem. Viszont a honlapjuk sem működik, már az első oldalon lefagy, így aztán leleményesnek kell lennünk, ha itt szeretnénk enni.

2. Belbecs: Eredetileg tipikus, régies lakótelepi étterem volt, de aztán kiválasztották a helyet Gianni és csapata nagy átalakító műsorába, így ma már sokkal kifinomultabb lett minden. Igényes és színes a dekoráció, igazán kellemes a külső. Három külön teremből áll az étterem, így aztán nagyon alkalmas bármilyen típusú rendezvények megtartására is.

3. Étkek: Kellemesen széles a választék, van itt sok minden, mi szem-szájnak ingere. Két dolgot azonban mindenképp ki kell emelnünk. Az egyik a szerb ételek választéka, ami igazi ínyencség. A másik a névadó csülök. Többféle csülkös étel közül választhatunk, sőt a napi ajánlatok között is mindig akad ilyen ínyencség. Az ételek általában is nagyon finomak, de a csülköt legtöbbször igazán jól készítik el. Legtöbbször mondom, mert ma például kicsit zsírosra sikerült. Bár az adagok kellemesen nagyok, a mellé rendelt vegyes savanyúság például kicsi volt és minősége sem volt fényes. Pedig a részletek fontosak.

4. Italok: Teljesen hagyományos a választék, ahol a gépi üdítőt valóban sok citrommal és nagy pohárban szolgálják fel. Ez pozitív!

5. Szerviz: A személyzet részben régi arcokból, részben fiatalokból áll. Kedvesek és profik, mosolyra azonban ne számítsunk, így aztán az az érzésünk marad meg, hogy valami nem volt igazán tökéletes a történetben…

6. Árak: Alsó-közép kategóriás árak, az étkek mennyiségének és minőségének ismeretében nagyon helyén van a dolog.

7. Értékelés: Megszépült, családias kisvendéglő, finom ételekkel és közönyös kiszolgálással. Fogyókúrázóknak semmiképp sem ajánlott, csülökpártiaknak kötelező! Az egyenletesebb minőségért még tenni kell pár lépést.

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 6 pont - Kellemes

Válság-Show

2002.11.13. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága
Reality trilógia 3/2. rész

Voltam oly merész, s a Mütfi előző számában gunyorosan értekeztem a valódi valóságról. Vagy arról, amit annak hiszünk. Meg is kaptam a magamét. Telefonon egy kedves ismerőstől a harmadik évfolyamból: „Jó, jó, de hát én is nézem…” Aztán főszerkesztőnk válaszában: a Dallason röhögő jogászokat, meg a Gallát nem értve hahotázó tömeget. Nem kezdem el magyarázni, hogy tulajdonképpen az átverés ellen akartam csak szót emelni. Ám, ha már így alakult, legyen szabad elméláznom!

Peter F. Drucker (általam már korábban is idézett) bölcsessége szerint: „Akkor tudunk meg legtöbbet a jövőről, hogy ha mi magunk teremtjük meg”. Érdekes gondolat. Mit is teremtünk meg? Szombat este 7 (azaz HÉT) órakor – egy évvel ezelőtt ebben az időpontban Mekk Mester kalandjain izgulhattunk – éppen fahéjas müzlimet kanalazgatom, mikor Szépfenekű Vitéz Oki így szól hozzám a képernyőről: „Pajkos nyelvemmel elkényeztetlek, a boldogsággal ajándékozlak meg…” Aztán jön a felhívás: Ha Okival akarod tölteni az éjszakát, hívd a számot! (240+Áfa)

Kérdezem én csendesen: hol itt a törvény? Nálunk a faluban ezt ugyanis kerítésnek hívják, s mint ilyet, a törvény bünteti. Volt egy szép időszak, mikor a buja élvezetek papnői nyílt hirdetésben árulták bájaikat, s akinek ez volt a vágya, csak tárcsázott. De ezt a következetes magyar jogrendszer betiltotta. Mert nálunk nincs prostitúció, csak türelmi zóna, mert az nem ugyanaz. (Jó, ez is része a nagy magyar átverősdinek!) Akkor aztán betiltottak minden ilyen tárgyú reklámot. Persze fondorlatosabbak tudják, hogy a francia nyelvoktatást kínáló apróhirdetések felét ma sem diplomás oktatók teszik közzé, de illedelmesen úgy teszünk, mintha nem sejtenénk, miről is van szó.

Aztán vasárnap este egy ország nézi végig, amint koraeste – néhány évvel ezelőtt ebben az időpontban még nők álltak a pult mögött, Onedin kapitány vívta szélmalomharcát, vagy éppen Sova doktor küzdött a jó öreg Strossmajer kolléga életéért – Oki a mennybe megy. Stúdió, reflektorok. Adott 4, azaz négy darab nő, válassz! (Mint a hentesnél: friss a marhaszügy, még gőzölög a sertés lapocka…!) Ha nem látom, nem hiszem el. Oki, a nemzet bikája, aki 54 napja nem kefélt, most választ, és rajta. Egy ország lélegzik fel! Együtt élvezzük. A műsort. (Csörög a telefon, Viktor hív: Tudom, hogy meg fogod írni…)

Miért fanyalgok? Mert hitem szerint emberi lényeket nem lehet ennyire lealacsonyítani. (Ilyenkor hol vannak az Egyházak?! Csak akkor tolongunk, mikor harácsolni lehet, az erkölcsökön meg őrködjön a sánta bakter?!) Az irodalom számos gyöngyszeme foglalkozik a bezártság lélektanával. Szép gyűjteményem van írásokból e témában. Gondoljunk csak az Orwell féle „1984”-re, vagy Ottlik „Iskola a határon” című regényére. De említhetjük a „Város és a kutyákat”, a „Dombot”, a „Minnesota megvárt”. Komoly irodalmi művek, számos díjjal, többet megfilmesítettek. Mind ugyanarról szól: a valóságból kiragadott ember vajon hogyan reagál? Talán nem véletlen, hogy most mutatták be a mozik a „Kísérlet” című filmet, mely megtörtént eseményeket mutat be (a világ egyik első valóság showját), és amely az utóbbi évek egyik legkeményebben felkavaró mozija.

Miért fanyalgok? Mert, míg ezek a művek az emberek viselkedését vizsgálják irodalmi igényességgel, addig mi esténként a szórakozás legmagasabb szintjeként kapjuk a pofánkba a nyers drámát. Tényleg van tyúxar a pezsifürdiben? Tényleg bűn, ha valaki leszbikus? Tényleg görény vagy? Nem, nem Okitól sajnálom a néhány boldog pillanatot. Sőt, elhiszem, hogy minderre van igény. Elszomorít, de elhiszem. De koraeste? Nóci és Buci által vezényelt csillogó díszletek között? Harsányan hirdetve, hogy mindent lehet? Akkor, mikor még gyermekeink is ott ülhetnek a képernyő előtt?! Mit is tanítunk nekik? Azt értettem, hogy Malacka és Mazsola miről beszélt, az értettem, hogy a Tenkes kapitánya miről szólt, még azt is értettem, hogy Gyula vitéz télen nyáron miért harcolt. De mit is tanít egy lófejű affektáló liba, egy kopasz fehérnemű árus, egy tohonya dög, meg a társai a mai gyerekeknek? Mi az üzenet? Mi az erkölcsi tanulság? Tényleg ezt a jövőképet tudtuk összehozni?

Miért fanyalgok? Mert ott voltam a 3. Kulturális Esten. Olyat láttam, amit már régen. Fiatal HÖK-ösök csapata fogadta az érkezőket. Mindenkit személyesen üdvözöltek, a hölgyekről lesegítették a kabátot. És láss csodát: megtelt a nagyterem! Jöttek tanárok, igazgatók, hallgatók, Pestiek és Tatabányaiak. Sokan voltunk! Már az ajtóban megdöbbentem: Borbély Kati tanárnőről eddig csak azt tudtam, hogy követel (vagy néha tartozik). Most pedig csodálatos fényképeket állított ki, melyek több kiállításon is részt vettek már.

Aztán jött a műsor. Volt, aki szavalt, volt, aki énekelt. Volt zene, tánc, novella, performance. Egyetlen hiba volt: hosszúra nyúlt az este. (Ebben jócskán szerepem volt, elnézést kérek mindenkitől!) De csak azért, mert olyan sokan szerettek volna bemutatkozni! Soha még ennyi tanár és hallgató nem állt ki a színpadra. Soha még ennyien nem voltak kíváncsiak a műsorra! (Tanulság: tavasszal két részben rendezik meg az Estet!)

Ezért fanyalgok. Mert legyen tanár, vagy hallgató, bárkivel beszéltem azon az estén, mindenki talált magának tetsző, izgalmas műsort a programban. Emberek tiszta szívvel gratuláltak a – valljuk be, néha amatőr – fellépőknek. És nem voltak fényes díszletek! És nem volt szupersztár műsorvezető. És nem volt senki megalázva. És nem tették közzé senki petyhüdt testét. Emberek önmagukat adták, beszéltek érzéseikről, gondolataikról, s a végén mindenki elégedett mosollyal távozott. Barsi Éva tanárnő az egyik produkció címére utalva így foglalta össze az estét: „Minő csodálatos egy nap volt!”

Hiszem, hogy akkor este érteket teremtett mindenki, aki fellépett, s mindenki, aki eljött. Emberi méltóságot nem sértő, mindenki előtt vállalható értéket. Néhány vidám, vagy éppen komoly gondolatot. Tudom, most sokan azt mondják: öreg vagyok. Demagóg is talán. Ja, és Viktor, igazad van: Henkey tanár úr tanítása Flatley menedzser szerepéről helytálló. Értem én, hogy itt is minden a pénzről szól. Több mint félmillió sms egy adásban. Iszonyatos bevétel, a népbutítás valódi célja. Ez a kapitalizmus lényege. Csak eddig azt gondoltam, mindezt lehet alázás, tiprás, gyűlöletkeltés nélkül is. Valószínűleg öreg vagyok már ehhez. Az én készülékemben van a hiba. De, íme: haladok a korral (Sütök Váncza sütőporral). Mondjuk, ez hogy hangzik: „Öregedő mackó keres feszes domborulatú ifjú hölgyet! Engedd, hogy brummogásommal kábulatba ejtselek, szőrös mancsommal megragadjalak, aztán egy estére bevezesselek a kerek erdő buja sűrűjébe! Név és cím a szerkesztőségben…”

Merlin

McTels Étterem és pizzéria

Cím: H-1111. Budapest, Bocskai út 76.
Asztalfoglalás: (+36) 1-279-1129
Látogatás: 2009.11.22.
Honlap: www.mctels.hu

1. Külcsín: Bár kicsi étterem, de könnyű megtalálni, ahogy a Bocskairól megyünk a Karolina felé. Egy bérház aljában található, a világító felirat könnyen észrevehető. Előny, hogy rengeteg és ingyenes parkoló várja a látogatót.

2. Belbecs: Fő tevékenység a házhoz szállítás, így az étterem rész nagyon kicsi. Csupán 6 asztal várja a betérőket, így aztán főbb időszakokban célszerű asztalt foglalni, különben könnyen hoppon maradhatunk. A pici asztalokon kockás abrosz, egyszerű, de kellemes a dekoráció, az egész hely nagyon családias. Az egyetlen hátrány, hogy a helység – hivatalosan – fele a dohányzó rész, de persze a füst nem tudja, meddig tart a fél szoba…

3. Étkek: Amilyen kicsi az egész hely, olyan nagy a választék. Vannak persze a pizzák, köztük a díjnyertes Szerzetes pizza, ez az első pizzasütő versenyen nyert díjat. De e mellett frissensültek, levesek, desszertek is vannak, tehát teljes az éttermi kínálat. Az adagok nagyok és nagyon ízletesek. Már nagyon régóta járunk ide, de még sosem ettünk rosszat. Kiemelést érdemel a paradicsom leves és a töltött húsok nagy választéka.

4. Italok: Szokásos választék, e téren nincs semmi különleges.

5. Szerviz: Jó sok éve vagyunk visszatérő vendégek, és azóta is két fiatalember váltja egymást a pult mögött. Megismernek, megbízhatóan ajánlanak, lehet adni a szavukra. Udvariasak és profik – igazából miattuk ilyen családias a hely. Igazi régi típusú vendéglátók.

6. Árak: Alsó-közép kategóriás árak, de az adagok hatalmas méretének ismeretében kimondottan olcsó a hely.

7. Értékelés: Egyaránt sietve bekapott ebédre, baráti beszélgetésre vagy randira. A hangulat mindig jó, az étkek mindig finomak. Nem egy puccos hely, de ha biztosra akarunk menni, akkor a legjobb választás. Nem véletlenül az egyik törzshelyem.

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek

District 9

Színes, feliratos, amerikai sci-fi, 112 perc, 2009
Rendező: Neill Blomkamp
Főszereplők: Sharlto Copley, Jason Cope, Nathalie Boltt, Sylvaine Strike

Sok évvel ezelőtt idegen lények érkeztek egy Dél-Afrikai nagyváros fölé. Az űrhajó elromlott, a lények itt ragadtak. A helyzetre megoldást kellett találni, így a jövevényeket egy külön városrészbe költöztették (magyarul gettó), az a híres District 9, magyarra fordítva: a 9-es körzet.

A rovarszerű lények itt vannak, életmódjuk állati, s bár értelmesen kommunikálnak, az emberi civilizációba mégsem tudnak beilleszkedni. Ezért létüket egy kormányhivatal felügyeli. Mindenféle jogvédők tiltakozása ellenére a Hivatal megkezdi a lények kitelepítését egy újabb gettóba, mert az emberek nem kérnek az ufókból. Így Mikus Wan De Merwe tisztviselő is járja a nyomorult viskókat, azonban baleset éri, DNS-e kereszteződik a jövevényekével, és megkezdődik az átalakulás… Ez pedig mindent megváltoztat.

Hihetetlenül érdekes a film. A kis költségvetésű alkotás jó része úgy van fényképezve, mintha egy TV híradót néznénk. A megszólaló riportalanyok, emberek, feketék és fehérek – épp úgy becsmérlik a földönkívülieket, ahogy pár éve az apartheid alatt a fehérek tartották állatnak a feketéket. Nyilvánvaló a párhuzam, s ez az érzelmi töltés még sokkal jobban felerősíti a film hatását.

Kis költségvetésű filmként indult, hiszen a Dél-Afrikai film önmagában is szinte ismeretlen, legalábbis mifelénk. Na jó, a rosszindulatúak szerint a hihetetlenül lepusztult gettót nem kellett felépíteni, mert az épp volt kéznél… Na igen, azok a finomságok… Szóval a kis pénzből is sikerült egy nagyon látványok, nagyon pörgős akciófilmet összerakni. Dögös a vágás, hasít a zene, a sok ismeretlen szereplő nagyon jó, és a sminkesek brillíroznak a rovarok elkészítésével.

A sztori persze nem oldódik meg, a felszálló űrhajó kapitánya megígéri, hogy visszatér, a rovarok itt maradtak és Mikus sorsa is kétes. Így persze fel van adva a labda: jöhet a folytatás. Tekintve a kimagasló kasszasikert, erre biztosan nem kell sokat várni.

Kicsi pénzből forgatott ütős ál-dokumentum film, nagyon komoly üzenetekkel… Remek szórakozás, aztán meg jó gondolkodás otthon… Vajon mit is szimbolizálnak az ufók…? Nagyon ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek