2003.03.10. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága
Reality trilógia 3/3. rész
Még tavaly, mikor még volt Mütfi, de még nem volt háború, szóval még tavaly sokat foglalkoztam a valóság show intézményével. Kell ez nekünk? A több tízezer sms (Emelt díjon, Drága Fiatal Barátom, micsoda üzlet!) megadta a választ erre a kérdésre. Innentől lehet fanyalogni, lehet azt mondani, hogy rémes a dolog, meg lehet értekezni az értékek válságáról. Ezt mind lehet, csak talán felesleges. Egymás hátsójának bámulása nálunk bizony néphagyomány. Épp úgy, mint a jó borok és a csinos nők szeretete, vagy a bús forradalmi hevület fennen hangoztatása.
Ezért nem is emelnék már szót. Mert minek… Csakhogy, ami a minap történt, az végképp kizökkentett nyugalmamból. Az egyik csatorna (Ez találó szó…) hangoztatta, hogy igazi sztárvendég érkezik a villába. Olyan ember, akinek lénye majd megrázza a világot (Meg a nézettséget is remélhetőleg…). És lőn: érkezett Vitéz Pongó, a Magyar Hős (Angolban: Local Hero.). (Kicsit sápadt, kicsit savanyú, de a miénk!) Eddig ez rendben is lenne, csakhogy az illetőről köztudott, hogy erős szerződés köti a másik csatorna hasonlóan színvonaltalan műsorához.
Mit szól erre a magyar honpolgár? Van, aki árulót kiált. Van, aki hőst emleget. Van, aki jól szórakozik. Van, aki undorodik. Szeressük a vitézt, akinek össze akartuk adni a milliókat, hiszen, ha valaki, hát ő megérdemelné. Mások szerint a madár ugye nem csinál a saját fészkébe. Nos, akkor a kis tollas most mégis intelligensebb simabőrű felmenőinél…?
Szerintem itt az ideje, hogy félretegyük az érzelmeket. Gondolkodjunk hideg fejjel, értelmesen. Mi is tötént itt? Adott „P” ember (Képtelen vagyok urat írni…), akinek szerződése van „A” céggel.. Írott formában (Nem a szokásjogra hivatkozva, elmondva…), aláírva (Felelőssége tudatában…). Jogászok által kidolgozva. Nos „P” ember „B” cég invitálásának / ajánlatának / nyomásának engedve szó nélkül felrúgta ezt a szerződést „A” céggel. Aljas indokból, előre kitervelt módon, minden figyelmeztetés nélkül. Ezután pedig „B” cég őt hősnek kiáltja ki, mi meg tapsolunk neki, „Íme, az ember” (Latinul: Ecce Homo.) mondjuk, mosolyogva bólintunk, mert ő igen, ő közülünk való.
Az oviban azt tartják: Ne mondd a gyereknek, mi a helyes, mert csak elfeledi. Mutasd a jót, hogy emlékezzen rá. Ezt történt most is. Megtanították nekünk, hogy a szerződés semmit sem jelent. Nem kell komolyan venni, nyugodtan rúgjuk fel. (Ilyenkor hol vannak a jogászok? Drága tanárom, Káldy Magdi néni mit tanít most az elsősöknek?!) Az adott szó nem ér semmit, az írást el lehet feledni. Mindenki csináljon, amit akar. Szabad a csók és a rablás. Amit meglátsz, legyen a tiéd, amit megkívánsz, vedd el. Nincsenek szabályok, nincsenek normák. Éljen a teljes anarchia! S, aki ennek megfelel, az közimádat tárgya lészen, hősnek neveztetik, és sűrűn ünnepeltetik…!
Ez jó. Igazuk van. De én azt mondom: ne végezzünk fél munkát! Mert ezek még vissza találnak térni a szabályaikkal, törvényeikkel. Végezzük be most a küldetést! Könyörgöm: Akasszátok fel a jogászokat!
Merlin
Még tavaly, mikor még volt Mütfi, de még nem volt háború, szóval még tavaly sokat foglalkoztam a valóság show intézményével. Kell ez nekünk? A több tízezer sms (Emelt díjon, Drága Fiatal Barátom, micsoda üzlet!) megadta a választ erre a kérdésre. Innentől lehet fanyalogni, lehet azt mondani, hogy rémes a dolog, meg lehet értekezni az értékek válságáról. Ezt mind lehet, csak talán felesleges. Egymás hátsójának bámulása nálunk bizony néphagyomány. Épp úgy, mint a jó borok és a csinos nők szeretete, vagy a bús forradalmi hevület fennen hangoztatása.
Ezért nem is emelnék már szót. Mert minek… Csakhogy, ami a minap történt, az végképp kizökkentett nyugalmamból. Az egyik csatorna (Ez találó szó…) hangoztatta, hogy igazi sztárvendég érkezik a villába. Olyan ember, akinek lénye majd megrázza a világot (Meg a nézettséget is remélhetőleg…). És lőn: érkezett Vitéz Pongó, a Magyar Hős (Angolban: Local Hero.). (Kicsit sápadt, kicsit savanyú, de a miénk!) Eddig ez rendben is lenne, csakhogy az illetőről köztudott, hogy erős szerződés köti a másik csatorna hasonlóan színvonaltalan műsorához.
Mit szól erre a magyar honpolgár? Van, aki árulót kiált. Van, aki hőst emleget. Van, aki jól szórakozik. Van, aki undorodik. Szeressük a vitézt, akinek össze akartuk adni a milliókat, hiszen, ha valaki, hát ő megérdemelné. Mások szerint a madár ugye nem csinál a saját fészkébe. Nos, akkor a kis tollas most mégis intelligensebb simabőrű felmenőinél…?
Szerintem itt az ideje, hogy félretegyük az érzelmeket. Gondolkodjunk hideg fejjel, értelmesen. Mi is tötént itt? Adott „P” ember (Képtelen vagyok urat írni…), akinek szerződése van „A” céggel.. Írott formában (Nem a szokásjogra hivatkozva, elmondva…), aláírva (Felelőssége tudatában…). Jogászok által kidolgozva. Nos „P” ember „B” cég invitálásának / ajánlatának / nyomásának engedve szó nélkül felrúgta ezt a szerződést „A” céggel. Aljas indokból, előre kitervelt módon, minden figyelmeztetés nélkül. Ezután pedig „B” cég őt hősnek kiáltja ki, mi meg tapsolunk neki, „Íme, az ember” (Latinul: Ecce Homo.) mondjuk, mosolyogva bólintunk, mert ő igen, ő közülünk való.
Az oviban azt tartják: Ne mondd a gyereknek, mi a helyes, mert csak elfeledi. Mutasd a jót, hogy emlékezzen rá. Ezt történt most is. Megtanították nekünk, hogy a szerződés semmit sem jelent. Nem kell komolyan venni, nyugodtan rúgjuk fel. (Ilyenkor hol vannak a jogászok? Drága tanárom, Káldy Magdi néni mit tanít most az elsősöknek?!) Az adott szó nem ér semmit, az írást el lehet feledni. Mindenki csináljon, amit akar. Szabad a csók és a rablás. Amit meglátsz, legyen a tiéd, amit megkívánsz, vedd el. Nincsenek szabályok, nincsenek normák. Éljen a teljes anarchia! S, aki ennek megfelel, az közimádat tárgya lészen, hősnek neveztetik, és sűrűn ünnepeltetik…!
Ez jó. Igazuk van. De én azt mondom: ne végezzünk fél munkát! Mert ezek még vissza találnak térni a szabályaikkal, törvényeikkel. Végezzük be most a küldetést! Könyörgöm: Akasszátok fel a jogászokat!
Merlin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése