(The Informant!)
Színes, feliratos, amerikai film, 108 perc, 2009
Rendező: Steven Soderbergh
Főszereplők: Matt Damon, Scott Bakula, Melanie Lynskey, Frank Welker, Patton Oswalt, Eddie Jemison
Mitől édes az üdítő? A kukoricától… Mitől édes a juharszirup? A kukoricától… Így kezdődik ez a megtörtént események alapján készült történet. Valamikor a hetvenes években egy ADM nevű amerikai cég azzal foglalkozik, hogy a kukoricából lizint és más élelmiszeripari vegyületeket állít elő. Ezek az anyagok benne vannak mindenben, amit megeszünk, elég a csomagolásra pillantani… Csakhogy a termelés visszaesik, és a cég egyik vezetője feladatául kapja, hogy megoldja a helyzetet. Képbe kerül a japán konkurencia szabotázsa, így bejelentést tesznek az FBI-nál. Én innen már nincs megállás… Hősünk megijed, hogy bűnbakká válik, így elmondja az FBI-nak, hogy a cég nemzetközi szinten árkartellt szervez, ami ugye bűncselekmény. A nyomozók ráharapnak a történetre, de kéne az információ: így aztán az egykori vezetőből ügynök lesz. Évekig tart a nyomozás, és mikor dicsőséggel lezárnák az ügyet, kiderül, hogy hősünk sem feddhetetlen… Sőt, nagyon nem az…
Mentség, hogy a film a valódi történetnek állít emléket. De ettől bizony a lényeg nem változik: a film élvezeti szintje nem túl magas. A fényképezésben semmi extra, az egész megjelenés retrós. Mind a betűk, mind a technikák a nyolcvanas évek elejét idézik, ki kell emelnünk a sokszor idióta, de tagadhatatlanul korhű – aláfestő zenét.
Matt Damon jó. Jobb volt Bourne ügynökként, jobb volt az Ocean’s trilógiában, de el kell ismernünk: ez a film csak az ő játékától nézhető. Itt most nem akcióhős, csupán egy kémikus mérnök, aki meg akarja menteni cégét, így aztán ügynök lesz, de közben meglehetősen eltér a helyes úttól… Igen, szellemes az alkotása, visszafogott és nagyon ügyesen hozza a paranoid skizofrén figurát. Ez tény. Meg az is tény, hogy jók a mellékszereplők is.
De sajnos az is tény, hogy a történet igen kusza, sokszor hosszú, a vége felé néha küszködnöm kellett az ásítással. Tudom, hogy a kritikusok az egekig magasztalják ezt a beszélgetős, ám akció hiányos filmet, de a legjobb szándékkal sem tudok egyet érteni. Én egyszerűen untam. A poénok lassan jönnek, és nem ütnek eléggé…
Matt Damon rajongók számára kuriózum, egyébként kissé vontatott, de azért egyszer nézhető film.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes
Színes, feliratos, amerikai film, 108 perc, 2009
Rendező: Steven Soderbergh
Főszereplők: Matt Damon, Scott Bakula, Melanie Lynskey, Frank Welker, Patton Oswalt, Eddie Jemison
Mitől édes az üdítő? A kukoricától… Mitől édes a juharszirup? A kukoricától… Így kezdődik ez a megtörtént események alapján készült történet. Valamikor a hetvenes években egy ADM nevű amerikai cég azzal foglalkozik, hogy a kukoricából lizint és más élelmiszeripari vegyületeket állít elő. Ezek az anyagok benne vannak mindenben, amit megeszünk, elég a csomagolásra pillantani… Csakhogy a termelés visszaesik, és a cég egyik vezetője feladatául kapja, hogy megoldja a helyzetet. Képbe kerül a japán konkurencia szabotázsa, így bejelentést tesznek az FBI-nál. Én innen már nincs megállás… Hősünk megijed, hogy bűnbakká válik, így elmondja az FBI-nak, hogy a cég nemzetközi szinten árkartellt szervez, ami ugye bűncselekmény. A nyomozók ráharapnak a történetre, de kéne az információ: így aztán az egykori vezetőből ügynök lesz. Évekig tart a nyomozás, és mikor dicsőséggel lezárnák az ügyet, kiderül, hogy hősünk sem feddhetetlen… Sőt, nagyon nem az…
Mentség, hogy a film a valódi történetnek állít emléket. De ettől bizony a lényeg nem változik: a film élvezeti szintje nem túl magas. A fényképezésben semmi extra, az egész megjelenés retrós. Mind a betűk, mind a technikák a nyolcvanas évek elejét idézik, ki kell emelnünk a sokszor idióta, de tagadhatatlanul korhű – aláfestő zenét.
Matt Damon jó. Jobb volt Bourne ügynökként, jobb volt az Ocean’s trilógiában, de el kell ismernünk: ez a film csak az ő játékától nézhető. Itt most nem akcióhős, csupán egy kémikus mérnök, aki meg akarja menteni cégét, így aztán ügynök lesz, de közben meglehetősen eltér a helyes úttól… Igen, szellemes az alkotása, visszafogott és nagyon ügyesen hozza a paranoid skizofrén figurát. Ez tény. Meg az is tény, hogy jók a mellékszereplők is.
De sajnos az is tény, hogy a történet igen kusza, sokszor hosszú, a vége felé néha küszködnöm kellett az ásítással. Tudom, hogy a kritikusok az egekig magasztalják ezt a beszélgetős, ám akció hiányos filmet, de a legjobb szándékkal sem tudok egyet érteni. Én egyszerűen untam. A poénok lassan jönnek, és nem ütnek eléggé…
Matt Damon rajongók számára kuriózum, egyébként kissé vontatott, de azért egyszer nézhető film.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése