2013. február 5., kedd

Anna Karenina



Színes, feliratos, angol-francia filmdráma, 130 perc, 2012
Rendező: Joe Wright
Főszereplők: Keira Knightly, Aaron Johnson, Jude Law, Kelly Macdonald, Matthew Macfayden, Emily Watson, Michelle Dockery, Olivia Williams, Alicia Vickander

Tolsztoj regénye ma is aktuális – sőt valószínűleg az is marad, amíg a szerelmi kapcsolatok oly nagymértékben kötik le figyelmünk és energiánk…

Karenin a szent életű miniszter szépséges felesége Anna Moszkvába utazik, hogy segítsen megmenteni félrelépett bátyja házasságát. Ha már ott van, részt vesz egy bálon, ahol beleszeret bátyja felesége húgának udvarlójába, a fiatal és szép Vronsky grófba. Az ifjú katonatiszt habzsolja az életet, a nők és a társaság kedvence, így aztán Anna sem sokáig tud ellenállni neki. Titkos szerelmük azonban hamar téma lesz a felsőbb körökben, a miniszter azonban némán tűri a megcsalást. Egészen addig, míg Anna már meg sem kísérli titkolni viszonyát, sőt teherbe esik a fiatal tiszttől. Karenin ekkor kiadja az útját. Közben bonyolódnak a viszonyok, hiszen Kitty (a báty feleségének húga) gyűlöli Annát, aki hamarosan teljesen kitaszít az előkelő közösség. Bár a tisztalelkű Karenin megmagyarázhatatlan módon visszafogadja a nőt, az újra csak szeretőjét választja. Ezután már csak megaláztatásban van része, így Anna fokozatosan elveszti kapcsolatát a külvilággal, míg végül az öngyilkosságba menekül…

Joe Wright az örökérvényű témát egészen jól dolgozza fel. A sok szereplő és szál keveredése miatt nem könnyű feladat filmre vinni a regényt, de jól oldja meg. Helyenként nagyon szép a fényképezés, megkapóan csodás és nagyon szürke képek váltakoznak. Maga a koncepció, hogy időnként vissza-visszatérünk egy színpadra, mintha csak színi előadást látnánk, érdekes. Biztos mély jelentése van, én nem jöttem rá… De határozottan érdekes…

Parádés a szereplők sora. Keira Knightly zseniális, mint mindig. Egyszer csodaszép, máskor teljesen elveszti a kapcsolatot a külvilággal. Remek alakítás. Jude Law a miniszter szerepében brillírozik. Visszafogott, elegáns, tökéletes. Igazi úr. Aaron Johnson a hódító szerepében sokat nem tesz a dologhoz, de a lányok szívét biztosan megdobogtatják kék szemei… Kiemelést érdemel a csodaszép Alicia Vickander, aki Kitty szerepében hamvas és ártatlan, már miatta is érdemes beülni a filmre… Mellettük számos kiváló színész nyújt remek alakítást a többi szerepben.

Tolsztoj hősei nem evilágiak. Az érzelmek felcsapnak, de békét csak azok lelnek, akik képesek meghasonlani, elfogadni azt, amit a sors megad. Ékes példa erre Kitty vagy épp az Oblonsky család sorsa. Az igazi érzelmeket mindenen át követő hősök sorra elbuknak, csak a szent életű Karenin él tovább békében, bár ő az, aki szinte mindent elvesztett… Érdekes felvetések, a regény megszületése óta nyilván számos vita tárgyát képezte már a sok felgyülemlett indulat…

Egy biztos: a remek regényt gyönyörűen vitték filmre, igazán érdemes megnézni. Az persze kérdés, hogy ezek a sorsok mennyire valósak, mennyire életszerűek…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Rajtaütés



(Serbuan Maut / The Raid)
Színes, magyarul beszélő, indonéz-amerikai akcióthriller, 101 perc, 2011
Rendező: Gareth Evans
Főszereplők: Iko Uwais, Joe Taslim, Dony Alamsyah, Yayan Ruhian, Pierre Gruno, Ray Sahetapy

Jakarta közepén áll egy toronyház, melyben a város egyik legfélelmetesebb drogbárója az úr. A lakók pedig egytől egyig a törvény elől menekülő gengszterek. Egy hajnalon ide érkezik egy kommandó, hogy elfogja a maffiavezért. Csakhogy az őrök észreveszik a behatolókat és a rendőrök csapdába esnek. Eszeveszett harc kezdődik, melyben sorra esnek el a harcosok. Hamarosan elfogy a lőszer és a küzdelem tőrökkel, machetékkel zajlik tovább. Nem is küzdelem, inkább mészárlás. Melynek során kiderülnek a rejtett igazságok, lebuknak a korrupt zsaruk és lassacskán kiderülnek a valódi mozgatórugók…

Gereth Evans filmjét sokan az évtized akciófilmjének tartják. Az tény, hogy a sztori hihetetlenül feszes. Nincsenek üresjáratok, nem érünk rá gondolkodni, pörög az egész. Másrészt viszont az egész film brutálisan kegyetlen. Itt nem folyik a vér – hömpölyög!

Érdekes a fényképezés, jók a harci jelenetek, elképesztő teljesítményt nyújtanak a kaszkadőrök. Valószínűleg fél Indonézia minden harcművésze közreműködik…

A színészek számomra csupa ismeretlen Indonézek, igazából sok játék nem is zajlik. Csupán percekre kapunk levegőt két verekedés között… De ez így jó, csak ne is várjunk többet. Ami tény, hogy a verekedések gyönyörűen meg vannak komponálva. Elképesztően szép küzdelmeket látunk, bár igaz, hogy ezeknek a valósághoz vajmi közük van. De a moziba nem is a valóságot megyünk nézni…

Brutálisan kegyetlen akciófilm, kizárólag a műfaj szerelmeseinek!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Django elszabadul



(Django Unchained)
Színes, magyarul beszélő, amerikai western, 165 perc, 2012
Rendező: Quentin Tarantino
Főszereplők: Christoph Waltz, Jamie Foxx, Leonardo DiCaprio, Kerry Washington, Samuel L. Jackson, James Remar, Don Johnson, Anthony LaPaglia, James Russo, Tom Savini, Kinetic, Franco Nero

Dr. King Schultz a Vadnyugat legfurább figurája. Egy kimustrált fogorvosi kocsival jár, és furcsa dolgokat tesz. Például kiszabadítja a Django nevű néger rabszolgát a kereskedők karmaiból… Később kiderül: a doktor valójában fejvadász, a kiszabadított szolga pedig a társa lesz, így együtt gyilkolják a körözött gengsztereket. Ezt persze nem mindenki nézi jó szemmel, de a fiúk mindenre fel vannak készülve… Aztán egy napon délre indulnak, hogy kiszabadítsák Django feleségét a rettegett Calvin Candie ültetvényéről… Ahol persze elszabadul a pokol…

Quentin Tarantino nem teljesen kerek, ezt eddig is tudtuk. A keleti akciófilmek és a náci filmek után ezúttal a western filmek kerültek porondra. Ez a film pedig ismét egy zseniális paródia, amely véresen komolyan figuráz ki minden klisét és jól megszokott elemet. Persze közben brutálisan sok vér folyik és tombol az erőszak, ahogy ezt a Mesternél megszoktuk.

Jó a fényképezés, és az egész kiállítás: pont olyan, mint a vadnyugati filmek hőskorában volt. Kimondottan jó és ideillő a zene is. Valóban korhűre sikerült minden.

A színészek közt pedig igazi sztárparádéról beszélhetünk. Manapság valóban sikk Tarntinóval forgatni… Christoph Waltz elképesztően jó. Nemhiába kapott Golden Globot és van Oscarra jelölve. Sármos és bájos, mégis kegyetlen. Remek alakítás. Jamie Foxx ellenben brutális és egyszerű – így lesz kerek kettejük párosa. Leonardo DiCaprio mesterien alakítja a gonoszt. Ahogy idősödik, tényleg egyre jobb színész lesz… Kiemelést érdemel Samuel L. Jackson, aki rettenetesen gonosz, de alakítása parádés! Aztán persze egy sor nagy név, és mindenki remekül hozza a szerepét!

A Dajngo tehát megint egy remek film, de ismét brutálisan erőszakos, ezért gyermekeknek nem ajánlott! A legjobb rész a maszkos jelent, fetrengtem a röhögéstől… Viszont összességében el kell mondanom, hogy nekem sok volt. Túl hosszú a sztori, egy jó órával rövidebben sokkal ütősebb lett volna…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek