(The King’s Speech)
Színes, feliratos, angol filmdráma, 118 perc, 2010
Rendező: Tom Hooper
Főszereplők: Colin Firth, Helena Bonham Carter, Geoffrey Rush, Guy Pearce, Derek Jacobi, Robert Portal, Andrew Havill, Calum Gittins, Jennifer Ehle
Mitől jön lázba az ínyenc mozi rajongó egy film kapcsán? Nos, ez változó… Egy jó rendezés, egy szép fényképezés, jól magírt dialógusok, emlékezetes poénok vagy csak egy remek akció, mind-mind okozhatnak csodálatot. Amikor egy filmet 7 Golden Globe-ra és 12 Oscar díjra jelölnek, akkor azért gyanakodni kezdünk: vajon mi lehet egy filmben ennyire jó? Nos, a válasz egyszerű: A király beszédét a lélegzetelállító színészi játék emeli a többi fölé. Olyannyira, hogy (az idén először) olyat teszek, amit csak nagyon ritkán: bizony 10 pontra értékelem!
Tom Hooper rendező a mese szerint igaz történetet filmesít meg. Sajna ennyire nem ismerem a közelmúlt angol történetét, de véljük úgy, hogy igaz. Remek a fényképezés: egy szürke, lassan a háború felé sodródó országot látunk. V. György király haldoklik, első szülött fia egy polgári (ráadásul elvált) nővel folytat viszonyt, így az új király VI. György lesz, ez kiszámítható. Csakhogy a Herceg szörnyű beszédhibával küzd, ezáltal alkalmatlan a közszereplésre. A hagyományos „gyógymódok” rendre csődöt mondanak, míg felesége rátalál a különc beszédhiba terapeutára, aki ausztrál, kissé lökött és módfelett egyéniek a módszerei. A film innen a két férfi lassan kialakuló barátságát mutatja be. A történet szerint VI. György rádiós beszédei nyomán a világháború alatt az ország ellenállásának jelképe lett – de addig nagyon hosszú út vezetett.
A fényképezés egyszerű, a zene pont eltűnik a háttérben, semmi sem akadályoz abban, hogy a szereplők lebilincselő játékában gyönyörködjünk. Helena Bonham Carter sok idióta szerep után most királynőként brillírozik: felséges, bölcs és olyan igazi nő, aki mindig eléri, amit akar. Mesteri játék… Geoffrey Rush a kicsit különc terapeuta szerepében egyedülálló. Ezt a szerepet neki írták. Remek humorú, nagy tudású és nagyon más… Csodás alakítás, nem véletlenül jelölték Oscarra. Végül a király szerepében: Colin Firth. Mindig is imádtam, hiszen rengeteg remek filmben játszott már. Most azonban olyan elemi erejű a szerepmegformálása, hoy egy percig sem merül fel kétség: ez az ember valóban képtelen megszólalni… Firth még sosem volt ilyen jó. Már bezsebelte a legjobb drámai férfi főszerepért járó Golden Globe-ot, őszintén remélem, hogy az Oscart is megkapja. Ilyen elemi erejű zseniális alakításért ez a minimum…
Nem tudom, mennyire hű a történelemhez a sztori, mindenesetre roppant szórakoztató. Azon a jeleneten például, mikor a korán hazatérő feleségnek a terapeuta bemutatja „tanítványát” (Drágám, ő itt VI. György Király…) például szívből nevettem. Helyenként óriási poénok rejtőznek a dialógusokban. De mégis a film után inkább a felemelkedett érzés marad meg, hogy igen, meg lehet csinálni… Nincs vesztett helyzet, nincs lekezelt ember, amit az elme el tud gondolni, azt meg is tudja valósítani!
Elemi erejű tanító film csodás színészi alakításokkal! Minden kinek kötelezővé tenném, bár tudom, hogy sokan nem értenék és roppantul unatkoznának a míves angol párbeszédeken. (Hála az Égnek, nem szinkronizálták a filmet…) Rajongóknak kötelező, és drukkoljunk együtt az Oscarért! Megérdemli!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!
