2011. január 31., hétfő

Duma jam


Helyszín: New Orleans Duma Színház - Budapest

Látogatás: 2011.01.30.

Író: Aranyosi – Hadházi - KAP

Rendező: Aranyosi – Hadházi - KAP

Szereplők: Aranyosi Péter, Hadházi László, Kovács András Péter

A Stand Up Comedy vitathatatlanul tért hódít. Ma a Godot Dumaszínház köré csoportosuló fiatalok már közel 30 fellépőt kínálnak, országszerte 60 helyen tartanak rendszeresen fellépéseket. Bizony ebben a mezőnyben már meg kell dolgozni a hírnévért… Ezen a hideg vasárnap estén három igazi első körös nagyágyút láttunk a színpadon, a szokásos egymás utáni fellépés helyett egyszerre. Ez azért is jó, mert kicsit visszatértünk a műfaj eredetéhez: nyilván a műsor gerincét előre megírt darabok alkotják, azonban folyamatosan megy egymás cikizése, az „erről jut eszembe” típusú közbevágások, azt pedig könnyű látni, hogy egymást is meglepik a művészek, hiszen ők maguk is rendszeresen röhögnek egymás poénjain…

Hadházi a tipikus magyar mesélő. Kicsit pocakos, kocka fején mindig ott a vigyor, tipikusan az ő arcát látom, ha az jut eszembe: „Ej, ráérünk arra még…” A stressz helyett ő inkább mesél, és ez nagyon jól áll neki, igazi nagy formátumú nevettető. Ő áll középen, ő dobja fel a témákat, viszi a műsort.

Aranyosi Péter a tipikus kötekedő, aki dobol az ujjával, mikor a liftre kell várni. Kicsit izgága, kicsit kapkodós, de eszement történetek nyom folyamatosan faarccal. Most különösen elemében volt: a színpadról lesétálva beleevett egy néző tányérjába, folyamatosan vekzált néhány elöl ülőt… Ezen az estén ő vitte a pálmát.

Kovács András Péter nem titkoltan a nagy kedvencem. Az ő humora kissé eltér ettől a műfajtól, most is aránylag ritkán szólalt meg, azonban közbevetett poénjai mindig gyilkosak voltak. Mikor pedig „sztoriba lendült”, garantáltan fetrengett a közönség a röhögéstől…

A New Orleans, mint színhely továbbra is gáz. Az asztalunk megvolt, de ezen túl nehéz jót mondani a szervezésről. Az ételekre sokat kell várni, sem az adagok mérete, sem a minősége nem mondható kielégítőnek, ehhez képest viszont minden nagyon drága. Pedig a jó humor előtt jól esne egy jó kis vacsi. Az itallap ugyan egy fokkal jobb, az árak azért elborzasztóak… 1000,- Ft-t kérni egy limonádéért ebben a városban nagy bátorságra vall.

De kit érdekel a színhely, mi a fiúk miatt jöttünk, akik kétszer közel egy órásműsorukkal remekül elszórakoztattak. Ők zseniálisak, a helyszín meg kapja be…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

1 megjegyzés:

  1. Biztos nagyon jó lehetett, én is nagyon birom őket, a férjem nagy kedvence Bödőcs Tibor. Nem is tudom, miért nem mentünk még el soha megnézni őket, pedig kisvárosunkban is sűrűn megfordul egyik-másik stand up-os.

    VálaszTörlés