Transzcendes

(Transcendence)

Színes, magyarul beszélő, amerikai-kínai-angol sci-fi, 119 perc, 2014

Rendező: Wally Pfister

Főszereplők: Johnny Depp, Rebecca Hall, Cillian Murphy, Morgan Freeman, Kate Mara, Paul Bettany, Clifton Collins Jr, Cole Hauser

Dr. Will Caster és felesége épp előadást tart egy rendezvényen, ahol a mesterséges intelligencia kutatásaikat mutatják be. Egy önállóan gondolkodó számítógépet terveznek, amely okosabb lesz, mint a teljes emberiség. Ez lelkesítő, de egyben ijesztő is lehet. Az előadás után rálőnek, és kiderül, hogy közben valamennyi irodájukat megtámadták, szinte minden munkatársukat meggyilkolták. A tettesek egy technológia ellenes csoport. Will túléli a lövést, de állapota romlik, kiderül, hogy sugárzó izotóppal fertőzték meg. Felesége és legjobb barátja egy hirtelen döntés miatt feltöltik Will agyát a szuper számítógépbe. A gép ezáltal megelevenedik, és Will lassan átveszi az irányítást. Evelyn építkezésbe kezd, egy hatalmas adatbázist épít férje számára, miközben Max az egykori barát a fiatal terroristák fogságába esik… Néhány év múlik el, és Will gyakorlatilag elfoglalja az internetet. Elképesztő a fejlődés, a nanotechnológiás kutatásaik nyomán szinte minden betegséget gyógyítani tudnak, ugyanakkor a meggyógyított emberek akaratát Will felügyeli, beléjük ültetve egy csoportos intelligencia felé való felelősség tudatot. Az eredmények látványosak, de az egykori kollégák is megijednek a látottaktól, így a terroristák, a korábbi munkatársak és az FBI együtt indul el a szupergép ellen…

Wally Pfister remek filmet csinált. Nem oldja meg a problémát, csak felvet egy kérdést. Egy olyan kérdést, amellyel bármikor találkozhatunk, hiszen a valóság is rettentően közel áll ahhoz, amiről a film szól. Ezek a problémák/lehetőségek előttünk állnak. Csakhogy meddig mehetünk el? Hol a határ? Meddig szolgálja az emberiség érdekét a fejlődés?

Atól mesteri az alkotás, hogy pártatlan. Nem ítél el vagy meg, csupán bemutat. Viszont gondosan elhelyez egy sor ellentétet, így világít rá arra, hogy minden érmének két oldala van. Bármilyen betegséget meg tudnak gyógyítani – ugyanakkor kontrollálják a tudatot. Minek mi az ára? Ezt a kérdést nekünk kell megítélni. És ami a legdurvább: a szuper gép soha senkit nem bánt – viszont a fiatal terroristák, később pedig a katonák is gond nélkül irtják az embereket. Nos, akkor hol is van az igazság…?

Kiemelést érdemelnek a látvány mesterek és a trükkösök. Remek a látvány, teljesen valósághű az egész. Már-már félelmetesen az…

Johnny Depp zseni. Ez nem újdonság, de most végre a sok rettenetes kosztüm után a saját arcával játszik. Nagyon jó. Szintén jó Rebecca Hall, aki nem tud – majd később nem akar gonddolkodni. Jól hozza a figurát. Aztán persze ott vannak a profik: Murphy, Freeman és Bettany, akik mindig megbízhatóan jól teljesítenek. Az egyetlen idegesítő szereplő Kate Mara volt, neki végig drukkoltam, hogy üsse agyon végre valaki, de sajna nem jött össze. Mert ugye a gép senkit nem bánt…

Nagyon szórakoztató mozi, ami az akciós-hrilleres külső mögött elképesztően jól veti fel közeljövőnk legégetőbb kérdéseinek egyikét. Ezen pedig sokat lehet – és kell – beszélgetnünk, mert valószínűleg nincs egyetemes jó válasz…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont – Jó

Halhatatlan szeretők

(Only Lovers Left Alive)

Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 123 perc, 2013

Rendező: Jim Jarmusch

Főszereplők: Tilda Swinton, Tom Hiddleston, Mia Wasikowska, John Hurt, Anton Yelcin, Slimane Dazin

Adam vámpír, aki visszavonultan él Detroitban. Zenél, de műveit nem mutatja meg senkinek. Egyetlen embert visel el maga körül, ő Ian, aki mindet intéz számára. Egy napon aztán beállít régi szerelme Eve, aki szintén vámpír, és már több száz éve imádják egymást. Nappal alszanak, éjjel művészetről, zenéről és filmekről beszélgetnek. Vagy autóznak és az építészeti csodákban gyönyörködnek. Mígnem beállít Eve húga, Ava, aki szintén vámpír. Egyetlen éjszaka alatt összekever mindent, ráadásul kiszívja Ian vérét, így a Adam és Eve elzavarják. Eltüntetik a hullát, és a lány korábbi lakásában utaznak Tangerbe. Csakhogy ott elapadtak a táplálékforrások…

Jim Jarmusch nagy művész, de ettől még ez a film olyan rossz, hogy az kimondhatatlan. Úgy reklámozzák, mint egy igen különleges vámpír filmet. Nos, ez valójában igaz. Adam és Eve végog beszélgetik, és semmi nem történik… Az ici-pici életet Ava hozza a történetbe, de ez sem elég ahhoz, hogy megmentse a mozit. Az eredmény egy végtelenül unalmas, hihetetlenül frusztráló és idegesítő rémes film.

Jómagam nem kedvelem Tilda Swintont, most sem láttam tőle sokat. Remekül beszélget, de mivel semmi nem történt a filmben, neki sem volt sok dolga. Még nála is kevesebb vizet zavart Tom Hiddleston. Mintha ott sem lett volna, persze ez inkább a forgatókönyv hibája, mint az övé… Az egyetlen említésre méltó szereplő Mia Wasikowska, aki most is remek, mint mindig. De csupán néhány percig élvezhetjük a játékát.

Jogos a kérdés ezután: miért nem álltam fel pár perc után…? Nos, bedőltem Jarmusch nevének, és végig azzal nyugtattam magam, hogy nyugi, ez csak az előjáték, mindjárt jön a történet… Tévedtem… Bűn rossz film, senki ne adjon érte pénzt…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 2 pont - Rémes

Viva La Liberta - Éljen a szabadság!

(Viva La Liberta)

Színes, feliratos, olasz vígjáték, 94 perc, 2013

Rendező: Roberto Ando

Főszereplők: Toni Servillo, Valerio Mastandrea, Valeria Bruni Tedeschi, Michela Cescon, Eric Nquen, Andrea Renzi, Judith Davis, Brice Fournier

Az olasz kommunistákra rossz idők járnak. Politikájuk erőtlen, vezetőik nem képesen megújulni, a közelgő választásokon borítékolható a vereség. A párt főtitkára Enrico Oliveri besokall, egy éjszaka vidékre szökik, hogy lássa, hogyan omlik össze a mindenért őt okoló vezetőség. Egy régi szerelmének családjánál húzza meg magát, ahol bekapcsolódik a filmesek életébe, és lassan segéd kellékes lesz egy forgatáson. Közben Rómában egykori munkatársa és felesége nagy ötlettel áll elő: megkeresik a pártvezér ikertestvérét, akiről senki sem tud, tekintve, hogy nem tartották a kapcsolatot. A kedves rokont épp most engedték ki az elmegyógyintézetből, de valamilyen furcsa oknál fogva vállalja a szerepet. Elkezd a maga furcsa módján kommunikálni. Szeretetről és értékekről beszél és felforgatja a teljes politikai életet, míg végül minden megváltozik: a párt esélyes a győzelemre…

Roberto Ando csinált egy habkönnyű vígjátékot. A felvetés jó, a megvalósítás nem rossz, csak az egész túl sekélyes. Gondosan elzárkózik attól, hogy mélységekbe belemenjen. Sok mindent ki lehetett volna hozni ebből a filmből, de mi megmaradunk a szórakoztatás szintjén. Ez sem rossz, kellemes élmény egyszer megnézni, de azért kár érte.

Szép a fényképezés, kellemes a zene, és jók a színészek. Toni Servillo remekül hozza a két ellentétes figurát, körülötte pedig az általam kevéssé ismert olasz színészek mind nagyon helyesek. Tipikusan olasz film ez, minden percében – és ez jó.

Jó gondolat ez. Amikor a hivatásos politikus helyére egy ember kerül. Bárcsak az életben is lenne ilyen…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Kellemes

Lány kilenc parókával

(Heute bin ich blond)

Színes, magyarul beszélő, német-belga filmdráma, 115 perc, 2013

Rendező: Marc Rothemund

Főszereplők: Lisa Tomaschewsky, Karoline Teska, David Rott, Alice Dwyer, Peter Prager, Gerald Alexander Held, Jasmin Gerat

Szilveszter éjjel, buli, Sophie és Annabel fogadalmakat tesznek az új évre. Néhány héttel később a 21 éves Sophie egy orvosi rendelőben ül és szembesül az elképzelhetetlennel: rákja van. Rendkívül agresszív, nem operálható. Hosszú, elképesztően fájdalmas harcra kell felkészülnie. Kórházba kerül, és a világ lassan megmutatja önmagát. Ki marad mellette? Ki tűnik el az életéből? Kire számíthat igazán? Persze a segítség szép dolog, de a harcot neki kell megvívnia. Hogyan lehet képes erre egy 21 éves gyermek? Miből meríthet erőt, min bukhat el? Múlnak a hetek, és Sophie lassan kiépít maga körül egy világot, amelynek szimbóluma a sok paróka lesz. Amilyen hajat visel egy napon, olyan személyisége lesz. Csakhogy ez a játék egyrészt erőt ad, másrészt veszélyforrásokat is takar. Mert ebben a világban minden kegyetlen és minden egyszerű. Lehetnek társak? Lehetnek segítők? Mi tud segíteni abban, hogy kilépjen a hófehér kórteremből…? Közben pedig lassan de biztosan közeledik a kontroll vizsgálat napja…

Az ember beül egy moziba. Szórakozni, gondolkodni, kilépni a való világból. Egy kicsit feledni a szürke hétköznapok unalmát. Nevetni egy vígjátékon, izgulni egy akción, elmerengeni egy fantasy csodás világán. Aztán egyszer csak ül bent a vászon előtt, peregnek a képek, és érezni kezdi a szorítást a gyomrában. Elképesztő emberi sorsok villannak fel, döbbenetes leckéket lát a valóságról, egy olyan filmet, melynek minden kockája aranyat ér. A Lány kilenc parókával című film pont ilyen…

Marc Rothemund döbbenetes erejű filmet csinált. Egyrészt megmutatja a rettegés igazi arcát, a döbbenetet, hogy egy 21 éves lány sorsa hogyan törhet kerékbe egyetlen perc alatt. Másrészt nem esik az érzelgősség csapdájába. Nem engedi, hogy a történet csak a fajdalomról szóljon. Megoldást keres és mutat. Képes elénk tárni ennek a rettentő történetnek a másik oldalát is. Megmutatja a segítségeket, a fejlődést, sőt néha még némi humor is keveredik a történetbe. Borzasztó nehéz ezt vászonra vinni. Mai világunkban szinte mindenki ismer olyanokat, akik ebben (vagy más hasonlóan súlyos) betegségben szenvedtek vagy szenvednek épp most. Elképesztően nehéz dolog érintettnek lenni, de épp annyira nehéz lehet a külsősöknek is: rokonok, barátok, társak kérdezik magukat nap mint nap, hogy hogyan tudnának segíteni…

Nem állítom, hogy a film felér egy mélylélektani drámával, vagy, hogy minden kérdésre választ ad. Ez nem lenne igaz. De az tény, hogy remek példákat mutat meg. A könnyebb időszakok felszabadultságáról, a nehéz periódusok fájdalmáról, kitartásról és menekülésről. Legszívesebben azt mondanám, hogy ezt mindenkinek látni kéne. Pedig tudom, hogy nem sokan fogják megnézni. Mert az életben ott a sok tragédia, épp ezek elől menekülünk a moziba, nem akarjuk még ilyenkor is a drámát látni… Tudom, sokan ezt gondolják. Pedig akkor is látni kéne. Átérezni kéne. Tanulni belőle kéne…

Minden szereplő nagyon jó. Számunkra talán kevésbé ismert német színészek főleg, de remekül hozzák a figuráikat. Az apa, aki a kutatásokba menekül, az anya, aki mindenek felett erős marad, a barátok és barátnők… Nem lehet senkit kiemelni, mert mindenki nagyon jó. Viszont a csodát maga Lisa Tomaschewsky nyújtja számunkra. Gyönyörű és bohó kisleányból érik felnőtté előttünk. Teszi mindezt elképesztő természetességgel és naiv rácsodálkozással. Erős, de gyenge. Kemény, de sérülékeny. Gyönyörűen eltalált alakítás, szerintem sok díjat érdemel érte.

   

Nem vidám sztori. Nem szórakoztató mese. Az ÉLET maga. Minden reményével, minden fájdalmával.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Amerika Kapitány: A tél katonája

(Captain Amerika: The Winter Soldier)

Színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 128 perc, 2014

Rendező: Joe Russo, Anthony Russo

Főszereplők: Chris Evans, Sebastian Stan, Scarlett Johansson, Samuel L. Jackson, Cobie Smulders, Robert Redford, Hayley Atwell, Dominic Cooper, Frank Grillo, Anthony Mackie, Stan Lee

Folytatódnak, vagy inkább bonyolódnak Rogers százados kalandjai. Egy akció során elszabadulnak a dolgok, és Nick Fury igazgatót meggyilkolják. Rogers kapitányból pedig egyszerre vádlott lesz, akit üldöz a Shield. Egyetlen társa Natasha Sokoloff ügynök, így egyszerre kerülnek bajba. Csatlakozik hozzájuk a Sólyom, de ez is kevés, hiszen ellenfelük a sokáig legendának hitt Tél Katonája. Az események elszabadulnak, de lassan fény derül mindenre: a Shield álcájában valójában az egykori Hydra támadt fel újra, és ördögi tervüket maga a miniszter irányítja. A katasztrófa megúszására mindössze néhány óra maradt…

A Russo család kitett magáért. Sikerült a sztorit annyira megbonyolítani, hogy az már szinte követhetetlen. Persze mindeközben elképesztően látványos a film, pörgős a sztori, és még néhány kellemes poén is belefér a történetbe. Ez dicséretes. Így az Amerika Kapitány elkerülte a második részben végleg ellaposodó filmek sorát, sikerült kellően jót alkotni ahhoz, hogy méltó legyen a folytatás. A stáblista után zajló bónusz jelenetből pedig tudjuk, hogy jön a harmadik rész, amit érdeklődve várunk!

Remek a sminkes és a trükkös csapat. A látványvilág valóban lenyűgöző. És persze kimondottan jók a szereplők is. No igen, túl sok színészi alakítást nem kell várni, de azért a színészek nagyon jól hozzák a szuperhősök figuráit! Kellemes meglepetés Robert Redfordot fő gonoszként látni, és persze Scarlett Johansson sem tud hibázni. Ő a legjobban sminkelt akcióhős, aki még csak kócos sem tud lenni egy percre sem… Csak csendesen, de kiemelném a páratlan szépségű Cobie Smulderst is, aki az egyik kedvencem a sztoriban…

  

Akik nem kedvelik a Marvel sztorikat, azoknak nem kell beülni erre a filmre. Mert semmi újat nem fognak látni. De akik kedvelik a megelevenedett képregény hősök mozijait, azoknak egy egy remek darab lesz, amit vétek lenne kihagyni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont – Jó