Lány kilenc parókával

(Heute bin ich blond)

Színes, magyarul beszélő, német-belga filmdráma, 115 perc, 2013

Rendező: Marc Rothemund

Főszereplők: Lisa Tomaschewsky, Karoline Teska, David Rott, Alice Dwyer, Peter Prager, Gerald Alexander Held, Jasmin Gerat

Szilveszter éjjel, buli, Sophie és Annabel fogadalmakat tesznek az új évre. Néhány héttel később a 21 éves Sophie egy orvosi rendelőben ül és szembesül az elképzelhetetlennel: rákja van. Rendkívül agresszív, nem operálható. Hosszú, elképesztően fájdalmas harcra kell felkészülnie. Kórházba kerül, és a világ lassan megmutatja önmagát. Ki marad mellette? Ki tűnik el az életéből? Kire számíthat igazán? Persze a segítség szép dolog, de a harcot neki kell megvívnia. Hogyan lehet képes erre egy 21 éves gyermek? Miből meríthet erőt, min bukhat el? Múlnak a hetek, és Sophie lassan kiépít maga körül egy világot, amelynek szimbóluma a sok paróka lesz. Amilyen hajat visel egy napon, olyan személyisége lesz. Csakhogy ez a játék egyrészt erőt ad, másrészt veszélyforrásokat is takar. Mert ebben a világban minden kegyetlen és minden egyszerű. Lehetnek társak? Lehetnek segítők? Mi tud segíteni abban, hogy kilépjen a hófehér kórteremből…? Közben pedig lassan de biztosan közeledik a kontroll vizsgálat napja…

Az ember beül egy moziba. Szórakozni, gondolkodni, kilépni a való világból. Egy kicsit feledni a szürke hétköznapok unalmát. Nevetni egy vígjátékon, izgulni egy akción, elmerengeni egy fantasy csodás világán. Aztán egyszer csak ül bent a vászon előtt, peregnek a képek, és érezni kezdi a szorítást a gyomrában. Elképesztő emberi sorsok villannak fel, döbbenetes leckéket lát a valóságról, egy olyan filmet, melynek minden kockája aranyat ér. A Lány kilenc parókával című film pont ilyen…

Marc Rothemund döbbenetes erejű filmet csinált. Egyrészt megmutatja a rettegés igazi arcát, a döbbenetet, hogy egy 21 éves lány sorsa hogyan törhet kerékbe egyetlen perc alatt. Másrészt nem esik az érzelgősség csapdájába. Nem engedi, hogy a történet csak a fajdalomról szóljon. Megoldást keres és mutat. Képes elénk tárni ennek a rettentő történetnek a másik oldalát is. Megmutatja a segítségeket, a fejlődést, sőt néha még némi humor is keveredik a történetbe. Borzasztó nehéz ezt vászonra vinni. Mai világunkban szinte mindenki ismer olyanokat, akik ebben (vagy más hasonlóan súlyos) betegségben szenvedtek vagy szenvednek épp most. Elképesztően nehéz dolog érintettnek lenni, de épp annyira nehéz lehet a külsősöknek is: rokonok, barátok, társak kérdezik magukat nap mint nap, hogy hogyan tudnának segíteni…

Nem állítom, hogy a film felér egy mélylélektani drámával, vagy, hogy minden kérdésre választ ad. Ez nem lenne igaz. De az tény, hogy remek példákat mutat meg. A könnyebb időszakok felszabadultságáról, a nehéz periódusok fájdalmáról, kitartásról és menekülésről. Legszívesebben azt mondanám, hogy ezt mindenkinek látni kéne. Pedig tudom, hogy nem sokan fogják megnézni. Mert az életben ott a sok tragédia, épp ezek elől menekülünk a moziba, nem akarjuk még ilyenkor is a drámát látni… Tudom, sokan ezt gondolják. Pedig akkor is látni kéne. Átérezni kéne. Tanulni belőle kéne…

Minden szereplő nagyon jó. Számunkra talán kevésbé ismert német színészek főleg, de remekül hozzák a figuráikat. Az apa, aki a kutatásokba menekül, az anya, aki mindenek felett erős marad, a barátok és barátnők… Nem lehet senkit kiemelni, mert mindenki nagyon jó. Viszont a csodát maga Lisa Tomaschewsky nyújtja számunkra. Gyönyörű és bohó kisleányból érik felnőtté előttünk. Teszi mindezt elképesztő természetességgel és naiv rácsodálkozással. Erős, de gyenge. Kemény, de sérülékeny. Gyönyörűen eltalált alakítás, szerintem sok díjat érdemel érte.

   

Nem vidám sztori. Nem szórakoztató mese. Az ÉLET maga. Minden reményével, minden fájdalmával.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes