(Viva La Liberta)
Színes, feliratos, olasz vígjáték, 94 perc,
2013
Rendező: Roberto Ando
Főszereplők: Toni Servillo, Valerio
Mastandrea, Valeria Bruni Tedeschi, Michela Cescon, Eric Nquen, Andrea Renzi,
Judith Davis, Brice Fournier
Az olasz kommunistákra rossz idők járnak.
Politikájuk erőtlen, vezetőik nem képesen megújulni, a közelgő választásokon
borítékolható a vereség. A párt főtitkára Enrico Oliveri besokall, egy éjszaka
vidékre szökik, hogy lássa, hogyan omlik össze a mindenért őt okoló vezetőség.
Egy régi szerelmének családjánál húzza meg magát, ahol bekapcsolódik a filmesek
életébe, és lassan segéd kellékes lesz egy forgatáson. Közben Rómában egykori
munkatársa és felesége nagy ötlettel áll elő: megkeresik a pártvezér
ikertestvérét, akiről senki sem tud, tekintve, hogy nem tartották a
kapcsolatot. A kedves rokont épp most engedték ki az elmegyógyintézetből, de
valamilyen furcsa oknál fogva vállalja a szerepet. Elkezd a maga furcsa módján
kommunikálni. Szeretetről és értékekről beszél és felforgatja a teljes
politikai életet, míg végül minden megváltozik: a párt esélyes a győzelemre…
Roberto Ando csinált egy habkönnyű
vígjátékot. A felvetés jó, a megvalósítás nem rossz, csak az egész túl
sekélyes. Gondosan elzárkózik attól, hogy mélységekbe belemenjen. Sok mindent
ki lehetett volna hozni ebből a filmből, de mi megmaradunk a szórakoztatás
szintjén. Ez sem rossz, kellemes élmény egyszer megnézni, de azért kár érte.
Szép a fényképezés, kellemes a zene, és jók
a színészek. Toni Servillo remekül hozza a két ellentétes figurát, körülötte
pedig az általam kevéssé ismert olasz színészek mind nagyon helyesek. Tipikusan
olasz film ez, minden percében – és ez jó.
Jó gondolat ez. Amikor a hivatásos
politikus helyére egy ember kerül. Bárcsak az életben is lenne ilyen…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!)
skálán: 7 pont – Kellemes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése