Télapó itt van

2008.12.10. – Karácsony 2008.

Mocskos ez a város. Ahogy lerakódik a nyár pora, az ősz hulló falevelei majd a tél didergő hajnalai színezik a megfagyott koszt. Csak szitál az eső. Immár napok óta, hull csak egyre, hull még jobban vagy kevésbé, lassan csontig hatol a nedvesség, minden ragad és sehol egy száraz menedék. Nem esik, nem zakatolnak a cseppek az ablakon, csak permetez egyre és minden összefolyik, lassú víz partot mos, óh igen… Sötétek az utcák, kihalt a város, aki teheti behúzódik házába, vackába, várába mindegy is csak oltalom legyen, csak egy picinyt száradjon az arcom, hogy ne folydogáljanak a cseppek, nem sósak, mint a könny, édesek, de mégis fájdalom marad nyomukban, ahogy barázdát húznak orcám rideg bőrén… Felhajtott gallérral szaporázom lépteim, mint a fuldokló kapok az öreg bár kilincse után, belépve megállok pár másodpercre, míg az undok eső lassan lepereg kabátomon, tócsát hagyva a pult előtt. Ismerős világ, ismerős illatok, ismerős helyzetek, megszokott arcok, megszokott csendek és megszokott képzetek… Félhomály, meleg van kissé, sejtelmes fények táncolnak körben, ahogy a nyitott kandallóban a fahasábokat körbetáncolják az emésztő lángok. Langyos, pálinkaszagú és enyhén avas a kocsma lehelete, mégis, mintha otthonra leltem volna az ismerős fények szikrái közt. A kandalló előtt karszékek félkörben, csak egy foglalt, így az idegen mellé heveredem, jól esik kinyújtani elgémberedett végtagjaimat. S míg az ismerős mixer hozza a szokásost, hátradőlök, szemlélem békésen a világot, gőzölgő pohárral kezemben szemügyre veszem alkalmi társam, ki szintén a lángok felé nyújtja kezeit… Furcsa kövérkés ember, szakálla csapzottan lóg kerekded arcáról, szemüvege enyhén bepárásodott, mégis mosolyog, ahogy piros ingét próbálja szárogatni a táncoló lángnyelvek okádta melegben. Egy széken kiterítve kabátja, alatta tócsába gyűlnek az ég könnyei… Mosolyog. Talán észre sem vett, magában dünnyög, öreg már, fáradt lehet a kései órán. Vajon honnan s hová tart az idős vándor… Hosszú nap volt – csevegek könnyedén, s a párás szemüveg lassan felém fordul… Hosszú nap volt – halkan beszél, mégis megnyugtató, békét sugároz öblös hangja. Hosszú nap… Hosszú hónap… Hosszú év… És vajon milyen volt? Hosszú? Volt benne fájdalom? Vagy inkább örömök sorakoztak…? Milyen volt az öröm? Sugárzó, eufórikus, önfeledt? Csendes, békés, merengő? Has rengető nevetést hozott vagy megható könnyet csalt szemedbe? Emelt fővel büszkén és peckesen lépegető vagy inkább csak gúnyos és öntelten csapongó? Magányos volt vagy társakkal koccintottál az alkalomra? Hangos és bántó, vagy békés és elégedett? Elégedett vagy megelégedett? Vajon, milyen volt az öröm…? S ha volt fájdalom, az milyen volt? Büszke, gőgös, sértett? Kegyetlen, mindent letaglózó? Vagy visszahúzódó, sértetten duzzogó? Vajon milyen volt a fájdalom…? Nem is nézett rám, ahogy beszélt, csak a lángok játékát követte szemeivel, inkább olyan hangos formán gondolkodott, mégis áhítattal hallgattam az utazót… S te barátom, te vajon milyen voltál? Érdemes volt megszületned vagy inkább csak haszontalan voltál, aki mindig elvesz, de sosem ad a világhoz…? Tudtál lelkes lenni, tudtál lelkesíteni, tudtál felemelni, tudtál szárnyalni, vagy csak stressz szorította tehetetlen fájdalomban mellkasod? Láttad a beteg ember elkeseredettségét? Tapasztaltad az újszülött élet zsibongó örömét? Érezted a gyászoló család reményvesztett fájdalmát? Láttad, ahogy a gyertyaláng utoljára fellobban mielőtt végleg kihunyna…? Voltál része sikernek, vagy halmoztál fel csak kudarcot? Voltál része csapatnak, vagy magányban élted az élted? Voltál társ, megbízható, együtt érző és kitartó? Vagy okoztál csalódást, s lassan tovább álltál a problémák elől? Árultak el barátok, idegenül és közönnyel arcukon? Harcoltál szent eszmékért, adtad véred a hitedért vagy önzetlen másokért? Vagy meghunyászkodtál, tűrtél némán és lesütötted szemed? Óvtad a gyengét, segítetted az elesettet? Vagy közönyössé tett a magány? Gyakoroltad a megbocsátás erényét, vagy haraggal szívedben hajtottad este álomra fejed? Büszke voltál vagy fennhéjázó? Vezér voltál, mérges hadúr vagy gyakoroltad az alázat erényét…? Bódított el a szerelem ígérete, vakított el az értelmetlen gyűlölködés, döfött szívedbe tőrt a csalódás? Merengtél el csendesen, hogy meghalld szíved s lelked hangját, vagy csak skandáltál fennhangon kopott jelszavakat…? Lassan felemelte arcát, és rám nézett, a mosoly mintha elreppent volna, vagy csupán egy láng hirtelen fényjátéka vetett árnyat a megfáradt arcra. Tekintete szinte belém fúródott, hallottam a hangját, de inkább csak éreztem a gyötrő kérdések súlyát. És te barátom hogyan éltél? Ítéltél vagy megítéltél? Tetteid tettek tanúbizonyságot, vagy szavaid szóltak helyetted? Volt erényed, volt hited, volt kitartásod? Volt szerénység lelkedben? Vagy törtettél előre gáton, akadályon és társakon keresztül? Adtál esélyt, vagy könyörtelen voltál? Szívedben béke lakik, vagy lelked kínjai űznek tova utadon…? Kitartottál csak, mint fák törzse a viharban? Vagy volt erőd felismerni, elismerni és változtatni? Adtál? Volt kinek, volt mit s volt miért? Hivalkodtál vele, vagy szíved melengette az érzés, hogy adni jó…? Kaptál? Elfogadtál? S mondtál illő köszönetet…? Kértél bocsánatot, suttogtál hálaimát? Volt miért…? Ismét lehajtotta fejét. Megpiszkálta a kihúnyófélben lévő tüzet, nézte a szikrák utolsó halálos táncát, ahogy felizzottak mindennél fényesebben és sziporkázóbban mielőtt végleg az enyészetbe vesztek… Vajon felemelted az arcod a nap sugara felé, vagy lehajtott fővel lépdeltél? Voltak erényeid, voltak elveid – s vajon éltél velük és érettük? Érezted a tavaszi szellőben a nyíló virág édes illatát? Láttad a kelő nap első arany sugarát? Hallottad ártatlan gyermekek csengő kacagását? Nyújtottál segítő kezet a rászorulónak a szenvedésben? Volt kitartásod és bátorságod a harcban? Volt erő és tisztesség munkádban…? S aki a szemedbe néz: vajon tisztaságot lát? Tisztességet? Látja a szemedben a lángokat…? S a kézszorításodból az idegen, vajon mit érez? S a szívedben lakik még hit? Remény? És szeretet…? És mindenek felett, mindenek előtt… lakik benned szeretet…? Odakint elállt az eső. Sűrű és puha pelyhekben hullott a hó. Lassan mindent beterített a hideg, megváltó fehérség. Eltakarta a mocskot, elfedte a múlt sebeit, elrejtette a bűnös gondolatokat, a megbánást, az önostorozást, fátylat borított az elkövetett és a kitervelt bűnökre… Szép, vakítóan fehér fátylat terített a tájra, mintegy kínálva az újjászületést… Némán lépkedtem az utcaköveken, lábnyomaimat betemették a friss pelyhek. Csak mentem előre, egy új élet felé, terheimet hátrahagytam, lassan szálltam a város felett, hiszen nem is léteztem…

Áldott, békés és örömteli Karácsonyt, boldog, sikeres és lelkesítő Új Évet kívánok!
Híved, Tisztelőd, Barátod:

Merlin

Szamóca Cukrászda

Cím: H-1165. Budapest, Bökényföldi út 5.
Asztalfoglalás: (+36) 30-200-16228
Látogatás: 2009.12.03.
Honlap: www.szamoca.eu

1. Külcsín: Budapest széléhez közeledve a kertvárosban, két kis utca sarkán található ez a nagyon kellemes cukrászda. Kicsit régies hangulatot idéz a ház, nyáridőben pedig sokkal jelentősebb a kerthelység, napellenzővel, ahogy illik. A parkolás nem gond, szabadon állhatunk az utcán.

2. Belbecs: Kicsi a helység, sokkal inkább elvitelre készülnek a finomságok. Azért néhány kicsi és kerek asztal van, pont mint a boldog békeidőkben. Különösebb jelleget nem fedeztem fel, a hely egyszerű, de nagyon tiszta.

3. Étkek: Mindenféle sütit, tortát, krémet és persze fagyit találunk a választékban. Torából igen nagy a választék, különösen az alkalmi kreációkból. Minden szép és gusztusos, ami feltűnő, az a méret. Mert itt nem az adagok csökkentésével emelnek árat. A sütemények szép nagyok, viszont nagyon finomak. Kiemelést érdemel a meggyes pite: amerikai hagyományokat idéz, omlós és nagyon finom volt. Nyáron a fagyiért messziről is elzarándokolnak ide a vendégek, ezt most nem teszteltük.

4. Italok: Teljesen hagyományos üdítő választékot találunk, dicséretes, hogy a gyümölcslevek választéka számottevő.

5. Szerviz: Ebben az év és napszakban csupán egy fiatal hölgy tartózkodott a pult mögött. Valószínűleg fáradt volt, mert mosolyra nem futotta, viszont a termékekről sem beszélt túl sokat, hiába kérdeztem az egyes titokzatos nevű készítmények mibenlétéről. Valószínűleg csak rossz pillanatot fogtam ki, de azért egy kis kedvesség jól esett volna.

6. Árak: Közepesek az árak, az adagok méretéhez képest teljesen rendben vannak.

7. Értékelés: Ígéretes választék, nagyon finom ízek, kár, hogy a kiszolgálás gyatra volta elrontotta az összhangot. Érdemes betérni és bevásárolni, mert a minőség jó. Otthon meg csak lesz valaki, aki örül nekünk…

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 6 pont - Kellemes

Tiszta napfény

(Sunshine Cleaning)
Színes, feliratos, amerikai film, 102 perc, 2009
Rendező: Christine Jeffs
Főszereplők: Amy Adams, Emily Blunt, Alan Arkin, Jason Spevack, Mary Lynn Rajskub, Steve Zahn, Clifton Collins Jr.

Ez egy nagyon furcsa történet, csupa nagyon furcsa emberrel. Rose egykor a pom-pom csapat kapitánya volt, ma egyedül neveli kisfiát, másoknál takarít az éhbérért, időnként egy hotelben kavar egykori szerelmével, aki ma rendős és nős. Húga Norah sem találja helyét a világban, folyton kirúgják, kicsit piás és drogozik. Apjuk Joe az örök próbálkozó, aki lehetetlen üzletekbe vág bele, mindig minden tuti, de semmi sem sikerül. Rose reggelente a tükörben erősíti magát: erős vagyok és magabiztos… Végül kimondja a valóságot: elcseszett lúzer vagyok.

Aztán jön a nagy ötlet: a nővérek vállalkozást alapítanak, különböző bűntények és halálesetek helyszíneit kezdik takarítani. Ki gondolná, hogy ez sem egyszerű… Az üzlet beindul, a kedves lányok találnak segítőket is, de persze az élet sosem ilyen egyszerű…

Remek művész filmet látunk, ahol kissé szerencsétlen szereplők próbálják keresni a mindennapok reményét, de sorban lehetetlen kalandokba keverednek. Mert a való világ bizony ilyen... S ahogy a történet előre halad, lassan megismerjük a családot nyomasztó sötét titkot is, ami talán magyarázatot ad a sorsok furcsa alakulására.

A rendező jól vezeti a cselekményt, és bár nem akciódús a film, a párbeszédek folyamatosan fenntartják a feszültséget. A zene remek aláfestés, sokszor keserédes dallamok, néhol nagy csendek segítik a lényeg megértését. Igazán jól összeállított film!

A szereplők pedig remekelnek. Ha Julie-ként beleszerettem Amy Adamsbe, most aztán lángra gyúlt a szerelem! Az eddig aranyos kislány most tökéletes hitelességgel alakítja a kissé lúzer nővért, aki mindig próbál mosolyogni az életen, akinek mindig van egy jó szava. Amy esendően gyönyörű, az arcáról esettanulmányt lehetne írni. Hatalmas szemei sokszor többet mondanak a szavaknál. Ez a csodaszép lány még nagy karriert fog befutni! Emily Blunt szintén remekül hozza a kissé hibbant húg figuráját, Alan Arkin pedig zseniális az apa szerepében. Kicsi emberek, egyszerű emberek – ennyire hibátlanul csak valóban remek színészek tudják megjeleníteni a mi világunkat. Mert a film titka éppen ez: akár a szomszédban is játszódhatna.

Zseniális film, nagyon komoly mondanivalóval, amin még nagyon sokáig fogunk gondolkozni. Csodás színészi teljesítmények nagyon jó sztori… enyhe fekete humorral fűszerezve… Ínyenceknek nagyon ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

GURU Szendvicsbár

Cím: H-1024. Budapest, Lövőház u. 11.
Asztalfoglalás: (+36) 212-3909
Látogatás: 2009.12.02.
Honlap: www.sandwichguru.hu

1. Külcsín: A guru egy új gyorsétterem hálózat. Eddig a Mamut II-ben élvezhettük, most új üzletet nyitottak az Allee bevásárlóközpontban. Tekintve, hogy plázákban van, ezért a külső megjelenés egyszerű, főleg a zöld szín dominál. A parkolás pedig nem gond.

2. Belbecs: Ha pláza, akkor csili-vili minden. A Guru megjelenésében a zöld szín dominál, utalva persze a salátákra, és más egészséges ételekre. Kis asztalok, aránylag kényelmes székek és fotelek, minden olyan fiatalos, fittnesses... A szokásos gyorséttermi külsőségek, de a jól ismert piros cégekhez képest számomra sokkal megnyugtatóbb, így kellemesebb a megjelenés.

3. Étkek: A választék egyszerű, de azon belül széles. Vannak szendvicsek, ezek mindig két változatban: 30 cm-es bagett hidegen, vagy 20 cm-es cipó frissen sütve. Én a meleg változatot szeretem… Aztán tortillák, wrap-ek, saláták és tálak. Nem csak vega ételek vannak, hiszen minden típusból vannak húsos verziók is, persze ez főleg csirkét jelent. A saláták választéka igen dicséretes, sok egészen különleges is van, említést érdemel például a citrus saláta. Aztán vannak a boxok és tálak, melyek az összes étel különböző kombinációi. Kiemelést érdemelnek az olasz és mexikói verziók, csupa eredeti alapanyaggal. Végül ki meg kell említenem személyes kedvencemet: a hagyma torony egyenesen csodálatos. Rántott hagymából ilyen finomat még tán sosem ettem… végére pedig választhatunk sütikből és óriás palacsintákból, a menü tehát teljes.

4. Italok: Az egészség a jelszó, így aztán szép a választék juice-okból és turmixokból, de a hagyományos szénsavas üdítőket is megtaláljuk.

5. Szerviz: A személyzet nagyon fiatal, talán még ettől lelkes és vidám. Gyorsak, ajánlanak, ami számomra megnyugtató. Meg kell említenem, hogy a Guru bővül, egyre jelentősebb a kiszállítás és a party szerviz is, tehát a kedvenc ízeinket akár otthon is élvezhetjük.

6. Árak: Közepes árak, a gyorséttermi fronton szokásos színvonallal.

7. Értékelés: Kellemes hely, gyorsan lehet enni finomat, ami akár még egészséges is. Ha már egyszer gyorsétteremben kell étkeznünk, százszor inkább egy jó saláta, mint a jól megszokott óriási hamburgerek. Remélem a hálózat gyorsan terjed majd és egyre több helyen ülhetünk be a „zöldbe”. Igazán ajánlom a helyet!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 7 pont – Haspárti

Leonard Cohen: Tour 2009.

Közreműködő: Leonard Cohen
Helyszín: Papp László Budapest Sportaréna
Dátum: 2009.08.31.

Mikor először láttam, hogy Budapesten ad koncertet, el sem hittem. Talán csak valami tréfa ez… De a hirdetés ott virított posztereken, és lassacskán valósággá vált az álom: élőben láthatom ŐT!

Kicsoda Leonard Cohen? Aki nem tudja, annak sajnos nehéz lenne elmondani, hiszen hosszú terméken életének főbb állomásait is sok lenne itt felsorolni… De próbáljuk meg. Kanadában született 1934-ben, énekes, dalszerző. Első lemeze 1967-ben jelent meg, neve azóta komoly tényező az igényes zenei piacon. Kis hazánkban talán pol-beatnek mondták volna régen… Költeményszerű verseket énekel furcsa, mély és rekedtes hangján. Dalaiban szerelem, politika, és nagyon fontos értékek jelennek meg. Beutazta a világot, éveket élt egy Tibeti kolostorban a világtól elvonulva, azután jelent meg „Book of Longing” című – egyébként tizenkettedik! - kötete, melyben versek, írások és rajzok láttak napvilágot. Könyvei és számtalan lemeze mind igazi csemege!

2008-ban hosszú - kb. 15 éves - hallgatás után tért vissza a színpadra, hogy egy világ körüli turnén vegyen részt, melynek mind a 80 előadására elkapkodták a jegyeket. Dalai mélyen spirituálisak, misztériummal teltek, jelentésük az idő múlásával egyre aktuálisabb. 2008 óta a Rock Hősök Galériájának tagja, de neve valószínűleg e nélkül is mindenki számára ismert lesz. Rajongói szinte istenítik, és ez tökéletesen rendben van így…

Mindezek tudatában érthető izgalommal indultunk a koncertre. De legyen bár komoly képzelőerőm, ezt a csodát, amit átéltem, bizony megálmodni sem tudtam volna! A jegyen is feltüntették: a koncert időtartama 3 óra, ezért időben illik érkezni. Ez már önmagában sokat ígért… Egy 75 éves művésztől azért ez igen komoly teljesítmény! A szervezők pontosak voltak, ahogy ígérték. A színpad egyszerűen dekorált, visszafogottan ízléses, semmi extra. Ez az este nem a külsőségekről szólt. Aztán megjelentek a zenészek, és felcsendült a MUZSIKA – így, csupa nagybetűvel.

Mi a titok? Nehéz lenne megfejteni.

Talán a technika. Ezen az estén nagyon jól szólt minden. A böhöm nagy csarnok utolsó székén is tökéletesen lehetett hallani a hátfa minden húrjának pendülését. Szinte borzongatóan szép volt…

Talán a zenészek. Különlegesen képzett, csodálatosan tehetséges csapat. Egyetemi tanárok, zeneszerzők, saját hangszereik virtuózai. Amit például Javier Mas tud a spanyol gitáron, hát azt nem sokan tudják… Mindannyian bemutatták tudásukat, és higgyék el: legtöbbször leesett az állunk. Mai „plébekkes” világunkban az élő zene bizony csodákra képes…

Talán az énekesek. Sharon Robinson és az angyali hangú Webb nővérek olyan szépen éneklik a jól ismert dalokat, mintha a szférák hangjaiban gyönyörködnénk… Ők aztán külön is megtölthetnének egy csarnokot, de így együtt verhetetlen a csapat.

Talán a jól ismert dalok. Mély, nagyon mély érzéseket ébresztenek fel, elbűvölnek, felemelnek, mosolyra vagy könnyre fakasztanak. Ahogy Cohen énekel, vagy inkább suttog, vagy csak versét szavalja, a szavak áttörnek minden gátat és mélyen eltemetkeznek a szívünkben.

Mindez igaz, de nem ez a titok. A titok maga az Öreg. A Művész. A Trubadúr. Aki 75 évesen, egy egyszerű sötét öltönyben áll a színpadon, kalapja mélyen a szemébe húzva. Táncol, ugrál, vagy térden áll, szemét lehunyja, együtt él a hangokkal, a dalokkal, szavai egy ekkora tömegben is mindenkit megérintenek.

A két részes műsorban sorra csendülnek fel a jól ismert dalok, sőt himnuszok. Sírunk a Híres kék kabáton, nevetünk a politikán, izgulunk a partizánért és a színpadról egyre árad a szeretet, a hit és az alázat. Mert Cohen először jár Budapesten, és kalapot emel előttünk, hogy vagy 9000-en itt vagyunk az ő dalai miatt, köszöni szépen és tisztelettel, hogy itt lehet, és életemben először tudom, hogy ezek nem szavak: ez van a szívében. Tudom és elhiszem neki, s ez még sosem volt így korábban. Aztán felcsendül egy újabb himnusz: If it be your will… és 9000 ember némán áll, alázattal hallgatja a hárfát, a Webb nővéreket, és Cohen verse melegséggel tölti el lelkünket.

Ez egy csendes este volt. Három óra egy olyan világban, melyről eddig álmodni sem mertem. Ahol zseniálisan tehetséges zenészek a muzsikával érintenek meg, ahol egy elképesztőn szelíd ember szeretete életeket változtat meg… S ahogy a végén imádkozik értem és a többi látogatóért, tudom, hogy ez jó…

Erről az estéről nem lehet érzelmek nélkül beszélni. Nem lehet tényeket sorolni vagy érveket kifejteni. Ez az este a CSODA volt maga. Aki ott volt, az tudja. Aki nem, annak hiába is mondanám… Lehet, nagy szavak ezek, de ezen az estén valami megváltozott. A szívben, vagy a lélekben, ki tudja. Egy nagy Embert láttunk, a csendes alázatot láttuk… az igazi NAGYSÁGOT láttuk. Hálaimát mondok, hogy megélhettem.

Az egyetlen vigasz, hogy a koncert jelentős részének anyaga megjelent egy dupla CD-n és „Live in London” címmel kapható. Nem pótolja az eredetit, de aki átélte, annak segít visszaidézni a csodás pillanatokat!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 5 (Frenetikus!) skálán: 5 pont – Frenetikus!

Dogville

Helyszín: Bárka Színház - Vívóterem, Budapest
Látogatás: 2009.11.22.
Író: Lars Von Trier, Christian Lollike, Anger Zsolt
Rendező: Anger Zsolt
Szereplők: Blaskó Péter, Dévai Balázs, Fóti Zsófia, Gados Béla, Ilyés Róbert, Kálid Artúr, Kardos Róbert, Kovács Ádám, Margitai Ágnes, Mucsi Zoltán, Parti Nóra, Réti Adrienn, Spolarics Andrea, Szabó Gábor, Szorcsik Krisztina, Telekes Péter, Varga Anikó, Varjú Olga.

Lars Von Trier eredetileg filmen álmodta meg Dogville történetét. Ez a film lett a dogma stílus egyik alapműve. Nehéz film, nehéz történet és nagyon egyedi rendezés, amit Nicole Kidman alakítása emel a magasba. A rendező egyik legfontosabb eszköze, hogy folyamatosan felülről fényképez, mintha a szereplők egy terepasztalon mozognának… A Bárka csapata most hihetetlen vállalkozásba fogott: színpadra állították a művet. El sem tudtam képzelni, hogy egy ilyen erős mozi után hogyan merik ekkora fába vágni. Ezért aztán nagyon kétkedve ültem be a darabra.

A Bárkában lassan gyűlt a sokszínű közönség. (Ok, maradi vagyok, de számomra még mindig nem elfogadható színházi viselet a zöld gumicsizma-sárga harisnya-zöld szoknya-sárga pulcsi kombináció… De ez láthatóan csak engem zavart…) Aztán 7-kor beengedtek. Középen a fekete játék tér, két oldalt pedig a lelátók. Nem éppen kényelmes hely egy 190 perces előadásra, de legalább jól lehet látni…

Aztán elindult a történet, és lassan megnyugodtam: a fiúk tudták, mihez kezdjenek a történettel… Dogville eredetileg egy kedves falu, valahol a Sziklás hegységben, valamikor régen... Ezt a rendező egy éles vágással behelyezi a mába: egy belvárosi bérházban vagyunk. Így a történet a ház lakóinak gyors bemutatásával kezdődik, a pergő jeleneteket sötétség és bömbölő zene választja el. Kaukázus, PUF és egy csomó mai zenekar, a dalok szövege pedig kísértetiesen kiemeli a darab mondanivalóját. Miután megismertük a szereplőket, elindul az eredeti történet: egy idegen lány toppan be a kisváros/bérházba, aki a maffia elől menekül.

Itt csupa jóravaló ember lakik. Kis tanakodás után befogadják. A lány pedig hálás: szeretne segíteni, hogy meghálálja a jóságot. De nincs mit… Így kezdődik. Aztán akad valami… Meg még valami… És egy idő után csak ő dolgozik, robotol, most már mindenki helyett. De ezt persze senki sem veszi észre, hiszen itt mindenki mosolyog, mert itt mindenki olyan kedves ember… Aztán a lány menekülni próbál, de ezt nem lehet: elfogják és láncra verik… Aztán következhet a mindent elsöprő befejezés. Tudjuk, értjük, reméljük, mi lesz. Mégis megdöbbenünk, amikor bekövetkezik.

Az alkotók remekeltek. Egy az egyben megtartották a film történetét, a mai környezetbe helyezéssel azonban még sokkal jobban felerősítették a mondanivalót. Még sokkal aktuálisabb, még sokkal fájdalmasabb és döbbenetesen aktuális a mese. A mosolygós külső mögött feltűnnek a rejtett hibák, és a valódi ének. Kiderül: mindenki épp azt követi el, amit a bemutatkozásakor erényeként emelt ki… Tipikusan olyan darab ez, melyet egyszer nézünk meg, de aztán nagyon sokáig gondolkodunk rajta. Az üzenet több rétegű, alapvető emberi értékeket érint, és nagyon súlyos. De a jelentés legtöbb síkján nem ad választ: nekünk kell értelmezni a látottakat, annak ellenére, hogy a Végzet egyértelmű. Bár Anger Zsolt egy pillanatra felvillantja a reményt a szellemileg sérült lány utolsó táncával…

A rendezés tehát remek. Elképesztően jól használják a teret, a kis kellékek gyors átrendezésével és a betét zenékkel zseniálisan pörgő a cselekmény. Ennél már csak a színészek jobbak. A lány szerepében Kidman gyönyörűen gyenge volt, nos Szorcsik Krisztáról ez nem mondható el. Bár szépsége meg sem közelíti nagy nevű elődjét, de játéka kifinomult és hiteles. A lakók közül nehéz kiemelni bárkit is. Egyszerűen mindenki remekül hozza a furcsábbnál furcsa figurákat. Hatalmas színészi teljesítményeket láthatunk. Számomra csodás élmény volt Parti Nórát újra látni. A csodaszép hölgy talán az egyik legtehetségesebb ifjú magyar színésznő. Ez most is jól látszott: az általa megformált kissé ütődött Kása figuráját döbbenetes erővel alakította. Talán csak szalonforradalmár főhőst játszó Dévai Balázs alakítása gyenge, de a remekelő többiek között ez is elég a sikerhez.

Nagyon nehéz téma, nagyon kemény darab, de azt éreztem, amit csak kivételesen ritka esetekben: ez a darab jobb, mint az eredeti film. Az alkotók bravúrosan dolgoztak, a művészek szívvel-lélekkel játszottak, az üzenet pedig még napok múlva is ott dolgozik az agyunkban… Ez egy olyan ritka élmény, egyedi csemege, ami miatt igazán érdemes színházba járni! Ínyenceknek kötelező darab!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

Holdhercegnő

(The Secret of Moonacre)
Színes, magyarul beszélő, magyar-angol-francia film, 103 perc, 2008
Rendező: Csupó Gábor
Főszereplők: Dakota Blue Richards, Natascha McElhone, Tim Curry, Juliet Stevenson, Ioan Gruffudd, Kis Barabás Zoltán

Csupó Gábor neve jól cseng a filmes szakmában. Ő az a tehetséges fiatal, aki megalkotta a Simson családot és a Fecsegő tipegőket. Persze Amerikában, mert a tehetségére kis hazánk nem volt vevő… Szerencsére nem sértődékeny, így legújabb egész estés filmjét teljes egészében Magyarországon forgatta.

Ezúttal mesét látunk a vásznon. Mary alig 13 éves, mikor árván marad. Nevelőnője kíséretében vidékre költöznek a nagybácsihoz. Csakhogy Hodfölde völgye igen különös hely. Különös alakokkal, lappangó feszültséggel és különös lényekkel. Valahogy minden a múlt sötét titkait hordja magában… Mary öröksége egyetlen könyv, melyből kiderül a családi átok, mely szerint a völgy elpusztul 5000 holdtölte után, hacsak egy ártatlan Holdhercegnő meg nem menti. Meg sem lepődünk, hogy fent nevezett időpont épp most jött el… Így aztán Mary a titkok nyomába ered.

Ez egy mese. Tehát gyermekeknek szól. Nagyon szép a kiállítás: szépek a képek, kellemes a zene, még a feszültség is finom, még a szörnyek sem túl ijesztőek. Van viszont komoly mondanivaló: emberségről, szeretetről, a büszkeség feladásáról. Finom, de érthetően, ahogy annak egy mesében lennie kell.

A szereplők jók, üdítő látvány az ismerős magyar arcok feltűnése. A gonoszok csúnyák, a jók viccesek, a kislány helyes… Pont mint a mesékbe! Sajnos azonban a mondanivaló annyira időszerű, hogy még felnőtteknek is érdemes lenne megnézni. Hátha megértik végre… Sőt, már a látvány miatt is érdemes beülni a moziba: a szökőárból előtűnő unikornisok megjelenése igézően szép!

Kedves mese, sok tanulsággal, nagyon szép megjelenéssel! Csupó Gábor remekelt, az egyetlen talány, hogy miért kellett egy évet várni arra, hogy nálunk is bemutassák… Mindegy, ideális családi program gyerekekkel!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Téglagyári Megálló

2004.12.14. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága – Karácsony 2004.

„Az a harmadik… az a kutya… az nem jön…?” Nagy Ember lekezelő volt, mint mindig. Fölényes, rideg és gúnyos. Oriza Triznyák érezte, hogy az orrán megrándul egy ránc. Gyomrában ismét megjelent a szúró fájdalom, lassan kúszott fel, a torka felé. Oldalt pillantott. Most rázza meg ezt az érthetetlen alakot? Harsogja szánalmas arcába, hogy annak a kutyának neve is van? Ordítsa le a hajat a fejéről? Kiabáljon, hogy ünnepre készülünk, hogy a szeretet, hogy legyünk tekintettel az érzésekre…? Barátjára nézett, de Mirr Murr csak bámult csendesen a kavargó hóesésbe, mit sem törődve a gúnyos megjegyzéssel. Orrát egykedvűen a jeges ablaküveghez nyomta. Nyugalma átragadt Oriza Triznyákra is. Szegény Nagy Ember. Milyen szomorú a magány, milyen súlyos a sors. Honnan is tudhatná milyen… kiállni elvekért és emberekért, megharcolni gőggel és önhitt fensőbbséggel, egyenes derékkal küzdve hűnek lenni… egy szép versen elámulni, egy önzetlen gondolatért lelkesedni, egy mély érzésen könnyekig meghatódni… megfáradt nap után lankadtan egy szívmelengető sms-t olvasni… hosszú kirándulás után ernyedten lerogyni a fűzfa barátságos árnyékában… a kedvenc ételt gyönyörrel falatozni, ízeket lehunyt szemmel élvezni, édes nedűvel leöblíteni… képeslapot kapni, izgatottan a lakásba vinni, a lemenő nap fényében elolvasni… kiállításon áhítattal sétálni, a művekről szakértőn, suttogva értekezni, elismerőn bólogatni… jókedvű éjszakán összeesésig táncolni… hegyet mászni, lihegve a csúcsra törni, felhők fölött a szikrázó napsütésben gyönyörködni… áttanult éjszakák után egy vizsgát sikeresen teljesíteni… tengerparti sziklán a szétrobbanó hullám vízpárájában sikítva arcot fürdetni… közös családi ebéd után a karszékben jóllakottan hátradőlni… sportversenyt megnyerni, izzadtan dobogóra állni, kezeket dicsőséggel magasba emelni… dinnyét lopni, a csősz elől nevetve menekülni, elejteni, cukros lében fürödve, kurjongatva elszaladni… gyermekekkel játszani, barátokkal szórakozni, bulizni rogyásig, kacagva társasozni… születésnapi ajándékot meghatottan kibontani, a levélkét könnybe lábadt szemmel olvasni, a piros masnit öszzahajtva emlékbe örökre eltenni… koncerten zenétől mámorosan elbódulni… hóembert kipirult arccal építeni, szánkózni, a kedvest hóban fürdetni… kávéházban mélán üldögélni, egy filmet bólongva dicsérni… távoli utazásról idő előtt hazatérni, apró ajándékkal kedveskedni… hajnali csípős hidegben buliról hazafelé a pékség párás ablakán bekopogni, forró kiflit majszolni a felkelő nap sugarában… egy lány igéző szemébe nézni, nevetve ismerni fel a hasonló gondolatot… egy szál rózsát félszegen átadni… döngölt földű borospincében almába harapni, a rubinvörös nedűt tisztelettel kóstolni… tisztáson üldögélni, a nyíló virágokban gyönyörködni, illatukat belélegezni, a selymes fűben hanyatt fekve tovasuhanó bárányfelhőket becézve nézegetni… igazi barátokkal sok év után a múlt viccein harsogva nevetni… csendes vasárnap délután szitáló esőt nézve a verandán elmerengeni… felismerni egy közös dal emlékét, a melódiát meghatottan dúdolni… idegen városban kihalt utcákon sétálni, csodás fényekben gyönyörködni… jól sikerült rendezvény után takarítani, fáradtan egy székre lerogyni, elcsigázva dicsérő szavakat mondani… jó könyvet olvasni, lapozgatás közben mélázva elgondolkodni… kórházi ágy mellett csendesen virrasztani, az izzadó beteg homlokáról hűs verejtéket letörölni, a fáradt nővérre biztatón mosolyogni… holdfényes, nyári éjszakán kéz a kézben sétálni az imádott kedvessel… embert próbáló kalandban hűségről tanúbizonyságot tenni… lopva pillantást vetni egy gyönyörű szempárra, igéző tekintet csillogásában feloldódni… lehullott őszi lombtengerben térdig gázolni, harsogva nevetni, a színes leveleket másokra szórni… megbeszélésre utolsóként érkezni, a késésért feszengve elnézést kérni… kedves állatkát búgó hangon hívni, selymes szőrét becézgetve simogatni… a végtelen víztükör áttetsző kékségén ámulni, egy szikláról bátran a vízbe ugrani, a habokban kacagva lubickolni… szemrevaló lánykák nevetését hallgatni, érett nők szemében gyönyörködni, titokzatos asszonyok érintésétől borzongani… hibákon mosolyogva túllépni, bántó gondolatoktól következetesen tartózkodni, bűnöket nagyvonalúan megbocsátani… málnásban nevetve összekarcolódni, édes gyümölcsöt brummogva felmutatni, boldog mackó módra lakmározni… hitért, ügyért őszintén lelkesedni… munkában megfáradva ingujjat feltűrni, egy papír pohárból éltető nedűt kortyolni… barátságos pubban emelkedett vitát folytatni, pipafüstben pácolódni, gyöngyöző sör arany fényében gyönyörködni, világmegváltó elhatározásokat tenni… meleg tavaszi esőben kézen fogva sétálni, mezítláb pocsolyákban tocsogni… egy csendes imát lehunyt szemmel mormolni… mindennapok szürke valóságából színes álmokba menekülni, az álmot társsal megosztani, együtt tovább álmodni… síró gyermeket karunkban álomba ringatni, altatót dúdolni, csendesen sétálni az éjben… átvirrasztott éjszakák után a kiürült üvegek felett imbolyogva állni, barátsággal kezet nyújtani… élni és élni hagyni, élni szeretetben, élni békében, élni közös világban… szeretni, szeretni, szeretni és szeretve lenni… az ünnepi díszbe öltözött lakásban izgatottan állni, narancs, fahéj és nehéz fűszerek illatát mélyen beszívni, a fán gyertyákat meggyújtani, az apró lángok táncában áhítattal gyönyörködni, a gyermekeknek csengettyű szóval jelezni, a félhomályban kézen fogva álldogálni, ünnepi dalokat könnyes szemmel énekelni, apróságok kipirult arcát meghatottan figyelni, karácsonyi békét, elégedett szeretetet érezni… embernek lenni… embernek maradni… Mirr Murr végül lassan megfordult, halkan megszólalt. Oriza Triznyák némán figyelte, amint barátja szavai kongva visszhangoznak a kies szobában. „Az a kutya a barátunk. Úgy hívják: Téglagyári Megálló.”

Merlin

Gödör Haspártiak Vendéglője

Cím: H-9700. Szombathely, Hollán Ernő u. 10-12.
Asztalfoglalás: (+36) 94-510-078
Látogatás: 2009.11.28.
Honlap: www.godorvendeglo.hu

1. Külcsín: Szombathely belvárosának szélén a főút kanyarulatában található ez a méltán híres étterem. Sajnos a parkolás nem igazán megoldott, jó eséllyel készülhetünk egy kiadós sétára. De ez épp jól esik a ránk váró étkezés előtt… A gond sokkal inkább a visszaúttal lesz.

2. Belbecs: Egy kis kapun kell belépni, ahol a lépcső levezet a pincébe. Maga az étterem egy több helységből álló pincerendszer. A téglafalak igényesen vannak kialakítva, különösen a boltíves részeknél, körben pedig korhű dekoráció díszíti. Hatalmas fa asztalok és székek várnak minket, akárcsak egy lovagi étteremben. Az egész hely teljesen rendben van. Ki kell emelnem az étlapot: ez volt az egyetlen hely, ahol megvettem. Földes „Hobo” László idézetével indul, mely a haspártiság himnusza is lehetne. Később pedig olyan hihetetlenül egyedi és humoros, hogy ilyet még sosem láttam. Aki elolvassa az ételek leírását, az garantáltan nem fog könnyen választani…

3. Étkek: Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. De a leginkább attól különleges a hely, hogy minden kategóriában vannak saját receptek, házi specialitások. Az adagok hatalmasa, és eddig bármit is kóstoltunk meg, minden nagyon finom volt. Ezúttal fő kedvencemnek hódoltam: a Tepsis rántott húst választottam. Ez egy nagyjából A5-ös mérető, kb. 5 cm magas tepsit jelent, melyben rakott krumpli van: tejszínes sajtszósszal, kolbásszal, sonkával, kitűnően fűszerezve. Az egész pedig be van borítva egy hatalmas rántott hús szelettel… Mennyei! Az egyetlen negatívum, hogy a saláta (ami szintén nagyon finom) mérete meglepően kicsi a főételhez képest… Nagyon finomak az édességek is, ki kell emelni a túrógombócot, bár eddig nem sokan jutnak el.

4. Italok: Kellemes bor választék mellett a hagyományos italokat találjuk meg az étlapon. E téren nem igazán találunk kiemelkedően egyedit.

5. Szerviz: Az étterem nagy, így egyszerre sokan dolgoznak. A személyzet profi és gyors, ma épp egy csapat fiatal próbálta ellesni a fogásokat. Biztató jel, hogy miután sok éve járunk vissza ide, több pincért már megismerünk. Ez megnyugtató.

6. Árak: Közepes árfekvésű étterem, megint azt kell mondanom: Pesten biztosan jóval drágább lenne.

7. Értékelés: A jó bornak nem kell cégér, tartja a mondás. Nos, itt elég annyit mondani: kis hazánkban ez a kedvenc éttermem… Senki se higgyen nekem, tessék kipróbálni! Haspártiaknak érdemes, fogyókúrázók számára esélytelen… Kicsit perverz a felirat a kijárat ajtófélfáján: "Reméljük, nem maradt éhes..." Hát nem!!!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 10 pont – Mennyei!