2004.12.14. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága – Karácsony 2004.
„Az a harmadik… az a kutya… az nem jön…?” Nagy Ember lekezelő volt, mint mindig. Fölényes, rideg és gúnyos. Oriza Triznyák érezte, hogy az orrán megrándul egy ránc. Gyomrában ismét megjelent a szúró fájdalom, lassan kúszott fel, a torka felé. Oldalt pillantott. Most rázza meg ezt az érthetetlen alakot? Harsogja szánalmas arcába, hogy annak a kutyának neve is van? Ordítsa le a hajat a fejéről? Kiabáljon, hogy ünnepre készülünk, hogy a szeretet, hogy legyünk tekintettel az érzésekre…? Barátjára nézett, de Mirr Murr csak bámult csendesen a kavargó hóesésbe, mit sem törődve a gúnyos megjegyzéssel. Orrát egykedvűen a jeges ablaküveghez nyomta. Nyugalma átragadt Oriza Triznyákra is. Szegény Nagy Ember. Milyen szomorú a magány, milyen súlyos a sors. Honnan is tudhatná milyen… kiállni elvekért és emberekért, megharcolni gőggel és önhitt fensőbbséggel, egyenes derékkal küzdve hűnek lenni… egy szép versen elámulni, egy önzetlen gondolatért lelkesedni, egy mély érzésen könnyekig meghatódni… megfáradt nap után lankadtan egy szívmelengető sms-t olvasni… hosszú kirándulás után ernyedten lerogyni a fűzfa barátságos árnyékában… a kedvenc ételt gyönyörrel falatozni, ízeket lehunyt szemmel élvezni, édes nedűvel leöblíteni… képeslapot kapni, izgatottan a lakásba vinni, a lemenő nap fényében elolvasni… kiállításon áhítattal sétálni, a művekről szakértőn, suttogva értekezni, elismerőn bólogatni… jókedvű éjszakán összeesésig táncolni… hegyet mászni, lihegve a csúcsra törni, felhők fölött a szikrázó napsütésben gyönyörködni… áttanult éjszakák után egy vizsgát sikeresen teljesíteni… tengerparti sziklán a szétrobbanó hullám vízpárájában sikítva arcot fürdetni… közös családi ebéd után a karszékben jóllakottan hátradőlni… sportversenyt megnyerni, izzadtan dobogóra állni, kezeket dicsőséggel magasba emelni… dinnyét lopni, a csősz elől nevetve menekülni, elejteni, cukros lében fürödve, kurjongatva elszaladni… gyermekekkel játszani, barátokkal szórakozni, bulizni rogyásig, kacagva társasozni… születésnapi ajándékot meghatottan kibontani, a levélkét könnybe lábadt szemmel olvasni, a piros masnit öszzahajtva emlékbe örökre eltenni… koncerten zenétől mámorosan elbódulni… hóembert kipirult arccal építeni, szánkózni, a kedvest hóban fürdetni… kávéházban mélán üldögélni, egy filmet bólongva dicsérni… távoli utazásról idő előtt hazatérni, apró ajándékkal kedveskedni… hajnali csípős hidegben buliról hazafelé a pékség párás ablakán bekopogni, forró kiflit majszolni a felkelő nap sugarában… egy lány igéző szemébe nézni, nevetve ismerni fel a hasonló gondolatot… egy szál rózsát félszegen átadni… döngölt földű borospincében almába harapni, a rubinvörös nedűt tisztelettel kóstolni… tisztáson üldögélni, a nyíló virágokban gyönyörködni, illatukat belélegezni, a selymes fűben hanyatt fekve tovasuhanó bárányfelhőket becézve nézegetni… igazi barátokkal sok év után a múlt viccein harsogva nevetni… csendes vasárnap délután szitáló esőt nézve a verandán elmerengeni… felismerni egy közös dal emlékét, a melódiát meghatottan dúdolni… idegen városban kihalt utcákon sétálni, csodás fényekben gyönyörködni… jól sikerült rendezvény után takarítani, fáradtan egy székre lerogyni, elcsigázva dicsérő szavakat mondani… jó könyvet olvasni, lapozgatás közben mélázva elgondolkodni… kórházi ágy mellett csendesen virrasztani, az izzadó beteg homlokáról hűs verejtéket letörölni, a fáradt nővérre biztatón mosolyogni… holdfényes, nyári éjszakán kéz a kézben sétálni az imádott kedvessel… embert próbáló kalandban hűségről tanúbizonyságot tenni… lopva pillantást vetni egy gyönyörű szempárra, igéző tekintet csillogásában feloldódni… lehullott őszi lombtengerben térdig gázolni, harsogva nevetni, a színes leveleket másokra szórni… megbeszélésre utolsóként érkezni, a késésért feszengve elnézést kérni… kedves állatkát búgó hangon hívni, selymes szőrét becézgetve simogatni… a végtelen víztükör áttetsző kékségén ámulni, egy szikláról bátran a vízbe ugrani, a habokban kacagva lubickolni… szemrevaló lánykák nevetését hallgatni, érett nők szemében gyönyörködni, titokzatos asszonyok érintésétől borzongani… hibákon mosolyogva túllépni, bántó gondolatoktól következetesen tartózkodni, bűnöket nagyvonalúan megbocsátani… málnásban nevetve összekarcolódni, édes gyümölcsöt brummogva felmutatni, boldog mackó módra lakmározni… hitért, ügyért őszintén lelkesedni… munkában megfáradva ingujjat feltűrni, egy papír pohárból éltető nedűt kortyolni… barátságos pubban emelkedett vitát folytatni, pipafüstben pácolódni, gyöngyöző sör arany fényében gyönyörködni, világmegváltó elhatározásokat tenni… meleg tavaszi esőben kézen fogva sétálni, mezítláb pocsolyákban tocsogni… egy csendes imát lehunyt szemmel mormolni… mindennapok szürke valóságából színes álmokba menekülni, az álmot társsal megosztani, együtt tovább álmodni… síró gyermeket karunkban álomba ringatni, altatót dúdolni, csendesen sétálni az éjben… átvirrasztott éjszakák után a kiürült üvegek felett imbolyogva állni, barátsággal kezet nyújtani… élni és élni hagyni, élni szeretetben, élni békében, élni közös világban… szeretni, szeretni, szeretni és szeretve lenni… az ünnepi díszbe öltözött lakásban izgatottan állni, narancs, fahéj és nehéz fűszerek illatát mélyen beszívni, a fán gyertyákat meggyújtani, az apró lángok táncában áhítattal gyönyörködni, a gyermekeknek csengettyű szóval jelezni, a félhomályban kézen fogva álldogálni, ünnepi dalokat könnyes szemmel énekelni, apróságok kipirult arcát meghatottan figyelni, karácsonyi békét, elégedett szeretetet érezni… embernek lenni… embernek maradni… Mirr Murr végül lassan megfordult, halkan megszólalt. Oriza Triznyák némán figyelte, amint barátja szavai kongva visszhangoznak a kies szobában. „Az a kutya a barátunk. Úgy hívják: Téglagyári Megálló.”
Merlin
„Az a harmadik… az a kutya… az nem jön…?” Nagy Ember lekezelő volt, mint mindig. Fölényes, rideg és gúnyos. Oriza Triznyák érezte, hogy az orrán megrándul egy ránc. Gyomrában ismét megjelent a szúró fájdalom, lassan kúszott fel, a torka felé. Oldalt pillantott. Most rázza meg ezt az érthetetlen alakot? Harsogja szánalmas arcába, hogy annak a kutyának neve is van? Ordítsa le a hajat a fejéről? Kiabáljon, hogy ünnepre készülünk, hogy a szeretet, hogy legyünk tekintettel az érzésekre…? Barátjára nézett, de Mirr Murr csak bámult csendesen a kavargó hóesésbe, mit sem törődve a gúnyos megjegyzéssel. Orrát egykedvűen a jeges ablaküveghez nyomta. Nyugalma átragadt Oriza Triznyákra is. Szegény Nagy Ember. Milyen szomorú a magány, milyen súlyos a sors. Honnan is tudhatná milyen… kiállni elvekért és emberekért, megharcolni gőggel és önhitt fensőbbséggel, egyenes derékkal küzdve hűnek lenni… egy szép versen elámulni, egy önzetlen gondolatért lelkesedni, egy mély érzésen könnyekig meghatódni… megfáradt nap után lankadtan egy szívmelengető sms-t olvasni… hosszú kirándulás után ernyedten lerogyni a fűzfa barátságos árnyékában… a kedvenc ételt gyönyörrel falatozni, ízeket lehunyt szemmel élvezni, édes nedűvel leöblíteni… képeslapot kapni, izgatottan a lakásba vinni, a lemenő nap fényében elolvasni… kiállításon áhítattal sétálni, a művekről szakértőn, suttogva értekezni, elismerőn bólogatni… jókedvű éjszakán összeesésig táncolni… hegyet mászni, lihegve a csúcsra törni, felhők fölött a szikrázó napsütésben gyönyörködni… áttanult éjszakák után egy vizsgát sikeresen teljesíteni… tengerparti sziklán a szétrobbanó hullám vízpárájában sikítva arcot fürdetni… közös családi ebéd után a karszékben jóllakottan hátradőlni… sportversenyt megnyerni, izzadtan dobogóra állni, kezeket dicsőséggel magasba emelni… dinnyét lopni, a csősz elől nevetve menekülni, elejteni, cukros lében fürödve, kurjongatva elszaladni… gyermekekkel játszani, barátokkal szórakozni, bulizni rogyásig, kacagva társasozni… születésnapi ajándékot meghatottan kibontani, a levélkét könnybe lábadt szemmel olvasni, a piros masnit öszzahajtva emlékbe örökre eltenni… koncerten zenétől mámorosan elbódulni… hóembert kipirult arccal építeni, szánkózni, a kedvest hóban fürdetni… kávéházban mélán üldögélni, egy filmet bólongva dicsérni… távoli utazásról idő előtt hazatérni, apró ajándékkal kedveskedni… hajnali csípős hidegben buliról hazafelé a pékség párás ablakán bekopogni, forró kiflit majszolni a felkelő nap sugarában… egy lány igéző szemébe nézni, nevetve ismerni fel a hasonló gondolatot… egy szál rózsát félszegen átadni… döngölt földű borospincében almába harapni, a rubinvörös nedűt tisztelettel kóstolni… tisztáson üldögélni, a nyíló virágokban gyönyörködni, illatukat belélegezni, a selymes fűben hanyatt fekve tovasuhanó bárányfelhőket becézve nézegetni… igazi barátokkal sok év után a múlt viccein harsogva nevetni… csendes vasárnap délután szitáló esőt nézve a verandán elmerengeni… felismerni egy közös dal emlékét, a melódiát meghatottan dúdolni… idegen városban kihalt utcákon sétálni, csodás fényekben gyönyörködni… jól sikerült rendezvény után takarítani, fáradtan egy székre lerogyni, elcsigázva dicsérő szavakat mondani… jó könyvet olvasni, lapozgatás közben mélázva elgondolkodni… kórházi ágy mellett csendesen virrasztani, az izzadó beteg homlokáról hűs verejtéket letörölni, a fáradt nővérre biztatón mosolyogni… holdfényes, nyári éjszakán kéz a kézben sétálni az imádott kedvessel… embert próbáló kalandban hűségről tanúbizonyságot tenni… lopva pillantást vetni egy gyönyörű szempárra, igéző tekintet csillogásában feloldódni… lehullott őszi lombtengerben térdig gázolni, harsogva nevetni, a színes leveleket másokra szórni… megbeszélésre utolsóként érkezni, a késésért feszengve elnézést kérni… kedves állatkát búgó hangon hívni, selymes szőrét becézgetve simogatni… a végtelen víztükör áttetsző kékségén ámulni, egy szikláról bátran a vízbe ugrani, a habokban kacagva lubickolni… szemrevaló lánykák nevetését hallgatni, érett nők szemében gyönyörködni, titokzatos asszonyok érintésétől borzongani… hibákon mosolyogva túllépni, bántó gondolatoktól következetesen tartózkodni, bűnöket nagyvonalúan megbocsátani… málnásban nevetve összekarcolódni, édes gyümölcsöt brummogva felmutatni, boldog mackó módra lakmározni… hitért, ügyért őszintén lelkesedni… munkában megfáradva ingujjat feltűrni, egy papír pohárból éltető nedűt kortyolni… barátságos pubban emelkedett vitát folytatni, pipafüstben pácolódni, gyöngyöző sör arany fényében gyönyörködni, világmegváltó elhatározásokat tenni… meleg tavaszi esőben kézen fogva sétálni, mezítláb pocsolyákban tocsogni… egy csendes imát lehunyt szemmel mormolni… mindennapok szürke valóságából színes álmokba menekülni, az álmot társsal megosztani, együtt tovább álmodni… síró gyermeket karunkban álomba ringatni, altatót dúdolni, csendesen sétálni az éjben… átvirrasztott éjszakák után a kiürült üvegek felett imbolyogva állni, barátsággal kezet nyújtani… élni és élni hagyni, élni szeretetben, élni békében, élni közös világban… szeretni, szeretni, szeretni és szeretve lenni… az ünnepi díszbe öltözött lakásban izgatottan állni, narancs, fahéj és nehéz fűszerek illatát mélyen beszívni, a fán gyertyákat meggyújtani, az apró lángok táncában áhítattal gyönyörködni, a gyermekeknek csengettyű szóval jelezni, a félhomályban kézen fogva álldogálni, ünnepi dalokat könnyes szemmel énekelni, apróságok kipirult arcát meghatottan figyelni, karácsonyi békét, elégedett szeretetet érezni… embernek lenni… embernek maradni… Mirr Murr végül lassan megfordult, halkan megszólalt. Oriza Triznyák némán figyelte, amint barátja szavai kongva visszhangoznak a kies szobában. „Az a kutya a barátunk. Úgy hívják: Téglagyári Megálló.”
Merlin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése