Szesztolvajok

(The Angels’ Share)

Színes, feliratos, angol-francia-belga-olasz vígjáték, 101 perc, 2012

Rendező: Ken Loach

Főszereplők: Paul Bannigan, Roger Allam, James Casey, John Henshaw, William Ruane, Lorne McFayden, Jasmin Riggins

Az első méreg: a film eredeti címe „Az angyalok jussa”. Fogalmam sincs, miért kellett megváltoztatni, de itt ez éppen fontos része volt a mondanivalónak. Innen üzenem a forgalmazónak: kapjátok be! A második méreg: a pénztárban ülő kislány nagy szemekkel néz rám és figyelmeztet: feliratos. Valóban nem lehet kinézni belőlem, hogy el tudom olvasni a szöveget???

Robbie egy tipikus lecsúszott lúzer. Fiatal kora ellenére börtönviselt, élete az erőszak, sorsa elől nem menekülhet. A szegény külváros tipikus alanya… Egy megértő bírótól lehetőséget kap: közmunkára ítélik, ahol Harry az emberséges munkavezető a szárnyai alá veszi. Itt ismerkedik meg egy csapat hasonló idiótával. Mindannyian lecsúsztak, a sors kegyvesztettjei, kretének vagy csak sötétek, tolvajok és más bűnösök… Mégis annyira emberek, hogy az már fájdalmasan valódi. Harry egy napon elviszi őket egy szeszpárlóba, ahol megismerkednek a whisky készítésével. Hamarosan kiderül: Skóciában fogják elárverezni a világ legdrágább whisky-jét. A hihetetlen csapat a fejábe veszi, hogy ellopják a méregdrága italt. Útnak indulnak, és elkezdődik a nagy kaland. Ha lebuknak, mind börtönbe kerülnek, Robbie elveszti feleségét és újszülött gyermekét. De ha sikerrel járnak, akkor lehetőségük lesz kiszabadulni a külváros rabságából és új életet kezdhetnek… A tét tehát nagy, a csapat viszont végletesen komikus…

Ken Loach elképesztő filmet csinált. Húsbavágóan durva, ahogy bemutatja a reménytelen életet élő fiatalok életét. A film Skóciában játszódik, de lehetne minden akár Budapesten is. Durva drámát látunk, a film mégis kedves. Elképesztően nagy poénok záporoznak, a hősök pedig minden sötétség és durvaság ellenére szerethető alakok egytől egyig.

A fényképezés nyers, remekül illik a történethez. A zene remek, ezen nem is kell csodálkozni.

A színészek pedig egytől egyik remekelnek. Számomra aránylag ismeretlen arcok, nem tudom, rendelkezne-e nemzetközi ismertséggel, de ezzel a filmmel letették névjegyüket az asztalra. Mindenki remekül hozza a saját figuráját, és ettől olyan emberi az egész.

Azok, akik a kukoricához veszik a mozijegyet – meneküljenek. De az ínyenc mozirajongók számára ez egy remek darab. Épületes poénok, elképesztő figurák, közben minden olyan valóságos. Mindehhez pedig társul az elképesztő skót és kisvárosi szleng, sokszor szinte egy szót sem érteni az eredeti szövegből. Mégis páratlan élmény az igazi angol nyelvet hallgatni… Különleges szórakozás, tanulságos mese. Érdemes megnézni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Magic Boys

Színes, magyar-angol-kanadai vígjáték, 90 perc, 2012

Rendező: Koltai Róbert

Főszereplők: Pindroch Csaba, Szabó Győző, Vinnie Jones, Michael Madsen, Tamer Hassen, Jamelia, Tompos Kátya, Koltai Róbert, Hujber Ferenc, Nagy Sándor

Dávid és Zoli két tipikus magyar lúzer. Vidéki suttyók, akiknek semmi nem sikerül. Ráadásul egy napon tanúi lesznek egy maffia gyilkosságnak, így menekülniük kell. Egy hirtelen jött félreértés folyamán Londonban találják magukat, ahol mindenki azt hiszi, ők a Magic Boys, a híres vetkőzős táncos duó. Ráadásul egy igazi gengszter klubjában kell fellépniük, a nagyfőnök 50. születésnapján. Innen indul a történet, aztán, ahogy egy rendes vígjátékban ez illik, teljesen összekeverednek a szálak és észt vesztve száguldunk a baljós végkifejlet felé…

Koltai Róbertnek nem tudjuk elfelejteni a Sose halunk meg-et, azután viszont különböző kevésbé sikeres alkotások jöttek sorban. Ezúttal azonban sikerült kilépni a szokásos klisékből, és egy igazi nemzetközi filmet csinált. Persze Koltai a magyar színészek inkább nem beszélnek angolul, mint igen, de ez épp illik a cselekményhez. Koltai maga például albánként jelenik meg, akinek épp azt vetik a szemére, hogy 10 év londoni élet után sem beszéli a nyelvet… Remek ötlet.

Jó a fényképezés és remek a zene. Jók a párbeszédek és az egész sztori remekül van felépítve. Épp jól használják ki a két ország kulturális különbségeit, és valóban jók a poénok.

Madsen remek, mint mindig, Jones szintén jó. Jamelia pedig valóban elbűvölő… Ráadásul abszolút nem kell szégyenkeznünk, a mieink teljes mértékben hozzák a nemzetközi szintet. Pindroch Csaba és Szabó Győző teljesen idióták, a Hujber-Nagy duó pedig hihetetlenül agyatlan… Ilyen alkalmakkor látszik, hogy valóban jók a mieink is… Bár azért csendesen megjegyzem, hogy kicsit rossz utóérzés, hogy gyakorlatilag a teljes Valami Amerika 2. szereplőgárdája itt van. Nem ártott volna néhány friss arcot is felvonultatni.

Egyetlen fájdalmam van, az viszont durván bántó: Koltai a film végén kiír egy mottót, mint ismeretlen közmondást. Lehet, hogy ez a hiteles forrás, de miután ezt (az egyébként remek) közmondást a szintén idén vetített Marigold Hotelben már megismerhettük, így nagyon durva plágiumnak érezni. Erre pedig igazán semmi szükség nem volt.

Nem hibátlan a film, néha lanyhul a tempó kicsit, máskor picit nagy az időbeni ugrás. Ennek ellenére egy remek kis szórakoztató történetként nézhetjük végig, mely garantáltan jó szórakozást biztosít. Több ilyen film kéne!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Dumaszínház: Duma Jam

Közreműködő: Kovács András Péter, Hadházi László, Aranyosi Péter

Helyszín: Corvin Dumaszínház – 1082. Budapest, Corvin sétány 1/b.

Dátum: 2012.10.22.

A vadonat új Corvin Dumaszínházat először kereshettük fel. Épp a Pláza mögött található, a gyönyörűen megépített Corvin sétány szélén. Ez a hely igazán méltó egy új színházhoz. Körben több kávézó is található, a parkolás pedig a hatalmas pláza parkolóban megoldott (bár tény, hogy igen költséges).

Helyfoglalás a jegyek vásárlásának sorrendjében történik, így nem kell sietni, minden asztal névre szól. Mi korán vásárolhattunk, mert épp a színpad előtt ülünk, a fellépők talán egy méterre lehetnek tőlünk. Így biztosan nem maradunk le semmiről.

A hely modern és szép. Középen a félkör alakú színpad, az asztalok pedig több sorban, félkörben helyezkednek el. Mindegyik négy személyes, nem tudom, hogy nagyobb társaságokat hogyan ültetnek le. Az asztalokat azonban feltöltik, így a kettesével érkezők mindig kapnak asztaltársat. Hiába, ez egy menő műfaj, a kezdésre egyetlen üres szék sem marad.

Az asztalok nem nagyok, de ez nem is lenne gond. Annál inkább az, hogy kicsit zsúfolt az egész, akár egy fapados repülőn, a székek igencsak össze vannak sűrítve. A történet persze a vendéglátásról szól, amint leülünk, ott a pincér… De ez így helyes. Az étlap korrekt: nem túl nagy a választék, de saláta, szendvicsek és meleg ételek egyaránt választhatóak. Az árak nem olcsóak, de hát ez mégis csak egy színház… A megrendelt ételeket gyorsan hozták, és finomak is voltak, így ere a részre nem lehet panasz. Az italok választéka már szélesebb, így aztán mindenki be tud melegíteni, mire a produkció kezdődik…

Pontos a kezdés, előbb egy filmet látunk. Hadházi Laci kétszer: a kép baloldalán pilóta ruhában magyarázza a szabályokat, a jobb oldalon utaskísérőnek maszkírozva mutogatja – akárcsak a repülőkön. Viszont ez a film sokkal viccesebb, mint a repülős verzió…

Aztán jön a három zseni. Másnap nemzeti ünnep, így a felvezető poénok nyilván a November 7-i ünnep megmagyarázhatatlanságáról szólnak… Aztán elszabadul a pokol. Azért imádom a jam-et, mert a nyilván létező vázon belül azért a fiatalok rendesen improvizálnak is. Ez teljesen nyilvánvaló, hiszen többször megesik, hogy az épp poénokat szóró kolléga háta mögött a másik két fellépő is fuldoklik a röhögéstől… Nem tehetek róla, ez a három fiú nagy kedvencem, egyszerűen zseniálisak. Ahogy a világot látják, és ahogy a görbe tükröt elénk tartják, az valóban egyedi. Persze a könnyünk meg csak folyt a röhögéstől…

45 perc után szünet. Csak a dohányosok kedvéért, meg persze, hogy újabb italrendeléseket adhassunk le. Ez megtörténik, aztán indul a második forduló.

Egy aktualitással kezdenek: valaki a 16. szülinapját ünnepli az egyik asztalnál, egy doboz csokit kap ajándékba, majd KAP egyedik szóba az apukájával a „szőrös****-ű udvarlókkal” kapcsolatban szerzett tapasztalatokról. KAP attól fér, hogy „vér” apa lesz, pedig még csak egy fia van, de már szeretne egy lányt is… És megint csak remegünk a nevetéstől.

Nagyjából 90 perc tiszta játékidő után ér véget az előadás. Már ott is a számla, és mi elégedetten távozunk: hiába, ezek a fiúk tényleg tudnak valamit…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!

Lorax

(The Lorax)

Színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 86 perc, 2012

Rendező: Kyle Balda, Chris Renaud

Főszereplők: Lorax, Ted, O’Hare, Audrey, Norma

Dr.Seuss újabb meséje a hazai mozikban. Ez a történet ezúttal egészen a legkisebbeknek szól, nekik viszont nagyon ajánlom, mert gyönyörűen és érthetően mesél olyan problémákról, melyek valóban mindennapjainkat fojtogatják…

Ted egy helyes fiú, aki rajong Aurey-ért, aki viszont egy gyönyörű lány. A lány álma, hogy egyszer élőben lásson egy igazi fát. Egy olyan fát, amely már nem létezik, hiszen mindenhol csak éneklő-világító mesterséges növényzet van. Így hát Ted elhagyja a várost, és a kihalt világon át elkalandozik Valahász úrhoz, aki remeteként él különös házában… Valahász először nem áll szóba vele, de végül megszánja a fiút és elmeséli neki, hogyan pusztította ki a fákat. Mert annak idején a táj telis tele volt gyönyörű növényekkel, akik nyugalmát a Lorax nevű furcsa lény őrizte. Csakhogy Valahász egy új ruha anyagot készített belőlük, és ígéretét megszegve hatalmas gyárat épített, mely kiirtotta a fákat, a Lorax pedig eltűnt… De egy igazi magvat még megtartott, így a fiú nagy reményekkel indulhatott vissza Audrey-hoz. Csakhogy a műanyag világnak vannak nyertesei is, így O’Hare, aki palackozott levegőt árul a város népének. Ő persze el akarja lopni a magot, így megindul a harc…   

Igazi mese ez, remek látvánnyal, remek sztorival, kiváló magyar színészek hangjaival. Azt sosem fogom megérteni, miért kell minden mesefilmben énekelni is, de az idióta musical nótákat azért el lehet viselni.

Remek kis mese, Dr.Seuss időszerű, mint mindig. Minden gyereknek látni kell. Sajnos a felnőttek számára nincsenek olyan maradandó poénok, mint az alkotók GRU című filmjében voltak, de ettől eltekintve így is rendben van a produkció.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek