Közreműködő: Kovács András Péter, Hadházi
László, Aranyosi Péter
Helyszín: Corvin Dumaszínház – 1082.
Budapest, Corvin sétány 1/b.
Dátum: 2012.10.22.
A vadonat új Corvin Dumaszínházat először
kereshettük fel. Épp a Pláza mögött található, a gyönyörűen megépített Corvin
sétány szélén. Ez a hely igazán méltó egy új színházhoz. Körben több kávézó is
található, a parkolás pedig a hatalmas pláza parkolóban megoldott (bár tény,
hogy igen költséges).
Helyfoglalás a jegyek vásárlásának sorrendjében
történik, így nem kell sietni, minden asztal névre szól. Mi korán
vásárolhattunk, mert épp a színpad előtt ülünk, a fellépők talán egy méterre
lehetnek tőlünk. Így biztosan nem maradunk le semmiről.
A hely modern és szép. Középen a félkör
alakú színpad, az asztalok pedig több sorban, félkörben helyezkednek el.
Mindegyik négy személyes, nem tudom, hogy nagyobb társaságokat hogyan ültetnek
le. Az asztalokat azonban feltöltik, így a kettesével érkezők mindig kapnak
asztaltársat. Hiába, ez egy menő műfaj, a kezdésre egyetlen üres szék sem
marad.
Az asztalok nem nagyok, de ez nem is lenne
gond. Annál inkább az, hogy kicsit zsúfolt az egész, akár egy fapados repülőn,
a székek igencsak össze vannak sűrítve. A történet persze a vendéglátásról
szól, amint leülünk, ott a pincér… De ez így helyes. Az étlap korrekt: nem túl
nagy a választék, de saláta, szendvicsek és meleg ételek egyaránt
választhatóak. Az árak nem olcsóak, de hát ez mégis csak egy színház… A
megrendelt ételeket gyorsan hozták, és finomak is voltak, így ere a részre nem
lehet panasz. Az italok választéka már szélesebb, így aztán mindenki be tud
melegíteni, mire a produkció kezdődik…
Pontos a kezdés, előbb egy filmet látunk.
Hadházi Laci kétszer: a kép baloldalán pilóta ruhában magyarázza a szabályokat,
a jobb oldalon utaskísérőnek maszkírozva mutogatja – akárcsak a repülőkön.
Viszont ez a film sokkal viccesebb, mint a repülős verzió…
Aztán jön a három zseni. Másnap nemzeti
ünnep, így a felvezető poénok nyilván a November 7-i ünnep megmagyarázhatatlanságáról
szólnak… Aztán elszabadul a pokol. Azért imádom a jam-et, mert a nyilván létező
vázon belül azért a fiatalok rendesen improvizálnak is. Ez teljesen nyilvánvaló,
hiszen többször megesik, hogy az épp poénokat szóró kolléga háta mögött a másik
két fellépő is fuldoklik a röhögéstől… Nem tehetek róla, ez a három fiú nagy
kedvencem, egyszerűen zseniálisak. Ahogy a világot látják, és ahogy a görbe
tükröt elénk tartják, az valóban egyedi. Persze a könnyünk meg csak folyt a
röhögéstől…
45 perc után szünet. Csak a dohányosok
kedvéért, meg persze, hogy újabb italrendeléseket adhassunk le. Ez megtörténik,
aztán indul a második forduló.
Egy aktualitással kezdenek: valaki a 16. szülinapját
ünnepli az egyik asztalnál, egy doboz csokit kap ajándékba, majd KAP egyedik
szóba az apukájával a „szőrös****-ű udvarlókkal” kapcsolatban szerzett
tapasztalatokról. KAP attól fér, hogy „vér” apa lesz, pedig még csak egy fia
van, de már szeretne egy lányt is… És megint csak remegünk a nevetéstől.
Nagyjából 90 perc tiszta játékidő után ér
véget az előadás. Már ott is a számla, és mi elégedetten távozunk: hiába, ezek
a fiúk tényleg tudnak valamit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése