Színes, magyar-angol-kanadai vígjáték, 90
perc, 2012
Rendező: Koltai Róbert
Főszereplők: Pindroch Csaba, Szabó Győző,
Vinnie Jones, Michael Madsen, Tamer Hassen, Jamelia, Tompos Kátya, Koltai
Róbert, Hujber Ferenc, Nagy Sándor
Dávid és Zoli két tipikus magyar lúzer.
Vidéki suttyók, akiknek semmi nem sikerül. Ráadásul egy napon tanúi lesznek egy
maffia gyilkosságnak, így menekülniük kell. Egy hirtelen jött félreértés
folyamán Londonban találják magukat, ahol mindenki azt hiszi, ők a Magic Boys,
a híres vetkőzős táncos duó. Ráadásul egy igazi gengszter klubjában kell
fellépniük, a nagyfőnök 50. születésnapján. Innen indul a történet, aztán,
ahogy egy rendes vígjátékban ez illik, teljesen összekeverednek a szálak és
észt vesztve száguldunk a baljós végkifejlet felé…
Koltai Róbertnek nem tudjuk elfelejteni a
Sose halunk meg-et, azután viszont különböző kevésbé sikeres alkotások jöttek
sorban. Ezúttal azonban sikerült kilépni a szokásos klisékből, és egy igazi
nemzetközi filmet csinált. Persze Koltai a magyar színészek inkább nem
beszélnek angolul, mint igen, de ez épp illik a cselekményhez. Koltai maga
például albánként jelenik meg, akinek épp azt vetik a szemére, hogy 10 év
londoni élet után sem beszéli a nyelvet… Remek ötlet.
Jó a fényképezés és remek a zene. Jók a
párbeszédek és az egész sztori remekül van felépítve. Épp jól használják ki a
két ország kulturális különbségeit, és valóban jók a poénok.
Madsen remek, mint mindig, Jones szintén
jó. Jamelia pedig valóban elbűvölő… Ráadásul abszolút nem kell szégyenkeznünk,
a mieink teljes mértékben hozzák a nemzetközi szintet. Pindroch Csaba és Szabó
Győző teljesen idióták, a Hujber-Nagy duó pedig hihetetlenül agyatlan… Ilyen
alkalmakkor látszik, hogy valóban jók a mieink is… Bár azért csendesen
megjegyzem, hogy kicsit rossz utóérzés, hogy gyakorlatilag a teljes Valami
Amerika 2. szereplőgárdája itt van. Nem ártott volna néhány friss arcot is felvonultatni.
Egyetlen fájdalmam van, az viszont durván
bántó: Koltai a film végén kiír egy mottót, mint ismeretlen közmondást. Lehet,
hogy ez a hiteles forrás, de miután ezt (az egyébként remek) közmondást a
szintén idén vetített Marigold Hotelben már megismerhettük, így nagyon durva
plágiumnak érezni. Erre pedig igazán semmi szükség nem volt.
Nem hibátlan a film, néha lanyhul a tempó
kicsit, máskor picit nagy az időbeni ugrás. Ennek ellenére egy remek kis
szórakoztató történetként nézhetjük végig, mely garantáltan jó szórakozást
biztosít. Több ilyen film kéne!
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése