Erőnek erejével

(The Last Stand)

Színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 107 perc, 2013

Rendező: Jee-woon Kim

Főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Eduardo Noriega, Johnny Knoxville, Forest Whitaker, Jaimie Alexander, Rodrigo Santoro, Genesis Rodriguez, Zach Gilford

Cortez maffiafőnök elképesztő vakmerőséggel megszökik az FBI szoros őrizetéből. Elképesztő sebességgel száguld a Mexikói határ felé. A hatóság próbálja kitalálni, hol kísérli meg az áttörést. Persze ők nem is sejtik, hogy Cortez emberei egy külön hidat építettek a menekülőnek… Bár az FBI le van maradva az eseményektől, azért akad egy kis probléma. A szabadsághoz vezető út egy kisvároson vezet keresztül, amelynek elkötelezett Seriffje nem kíván asszisztálni a meneküléshez… Azt persze nem sokan sejtik, hogy Owen seriff egykor a különleges osztag tagja volt. Mára persze eljárt felette az idő, ráadásul emberei is teljesen alkalmatlanok egy komoly bevetésre… De mégis: van az a perc, amikor az egyszerű emberekből is lehet hős… Amire senki sem számít…

Jee-woon Kim a tehetséges koreai rendező ezúttal felhagy a horror történetekkel és egy vérbeli akciófilmet csinált. Méghozzá jót. Kellően csavaros a történet, kellően jók az akció jelenetek, ugyanakkor nem veszi túl komolyan magát és rengeteg hatalmas poén van benne. Izgalmas akció közben röhögni – ez jó kombináció… Jó a fényképezés, remek a zene és jók a trükkök is… Igazán remek kis film!

Sejthető volt, hogy Arnold Schwarzenegger kormányzósága elmúltával visszatér a vászonra. Ez a film pedig remek alkalom volt: izgalmas, mint az egykori Schwarzi filmek, de telve van kedves humorral, mely a főszereplő korát állítja pellengérre. Ez így teljesen rendben van! Kicsit komoly a film, kicsit paródia… Remek kombináció. Rodrigo Santoro a régen jól ismert karakterszínész megint brillírozik, de ez elmondható az idióta csapat minden tagjáról. És persze kell egy szép nő is, ezért itt van Jaimie Alexander, aki kellően fiatal és kellően dögös, így aztán mindenki ki van szolgálva…

Igazi régi típusú akció film. Hatalmas üldözésekkel, degenerált zsarukkal, remek poénokkal és rengeteg lövöldözéssel… Remek kikapcsolódás. Schwarzi pedig igazat mondott: tényleg visszatért!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

A király látogatása - Hyde Park on Hudson

(Hyde Park on Hudson)

Színes, feliratos, angol filmdráma, 94 perc, 2012

Rendező: Roger Michell

Főszereplők: Bill Murray, Laura Linney, Olivia Williams, Samual West, Olivia Colman, Elizabeth Marvel, Blake Ritson, Eleanor Bron

1939. Európa lassan háborúra készül. Amerika azonban megosztott: az emberek jelentős része nem akarna belekeveredni. Franklin Delano Roosevelt elnök vendégül látja az angol királyi párt. A bonyodalmak elkerülése végett a találkozóra az elnök édesanyjának birtokán kerül sor. Az eseményeket Roosevelt elnök távoli unokatestvére, később nagyon is közeli barátjának szemén keresztül látjuk. Egy biztos: a találkozó jelentősége történelmi, hiszen a királyi párnak meg kellett győznie az elnököt, hogy Amerika támogassa az Egyesült Királyságot a háborúban… De a nemes célok mellett kiderül, hogy a nagy emberek is csak emberek, mindenkinek vannak hibáik, erényeik, titkaik. Így aztán kapcsolatok és viszonyok egészen bonyolult hálójába pillanthatunk be…

Roger Michell rendező szépen dolgozik. Kicsit líraian mesél, nem igazán akar mély lenni és történelmi, sokkal inkább az emberi viszonyokra helyezi a hangsúlyt. A film záró képei szerint a történet alapja a 100 évesen elhunyt Daisy naplója alapján készült, valójában azonban nem tudhatjuk, mennyire hiteles a történet.

Szép a fényképezés, helyenként gyönyörű a táj, és sok mindent el kell képzelnünk, amit a lírai tájképek bemutatása alatt kéne látnunk. Ettől kicsit sejtelmes az egész sztori, néhány dolgot úgy kell összeraknunk. És ettől olyan szép az egész…

Bill Murray fantasztikus. Az idős komikus ezúttal olyan mély alakítást nyújt, amit csak a bölcsesség szóval lehet jellemezni. Ugyanakkor humoros, és nyomorék lába ellenére nagy nőcsábász. Valaki, aki egész másképp gondolkodik a világról, akit nem kötnek a konvenciók. Ezt a figurát mintha épp Murraynek találták volna ki… Laura Linney csodás, mint mindig. Nem igazén fiatal már, mégis van benne valami hihetetlen törékeny szépség, valami bájos kisugárzás, ami mindenkit megragad. Imádom, és most még jobban… A Samuel West – Olivia Colman páros szintén remek a királyi pár megformálásában. Bár igazából ezt szinte minden szereplőről el lehet mondani…

Érdekes ez a film. A híres és roppant népszerű FDR elnöknek egy olyan oldalát mutatja be, amely eddig valószínűleg nem igazán volt ismert. Zseniális ember, nagy formátumú politikus, és gátlástalan nőcsábász… Ember. Jó kis film!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

A kezelés

(The Sessions)

Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 95 perc, 2012

Rendező: Ben Lewin

Főszereplők: John Hawkes, Helen Hunt, William H. Macy, Moon Bloodgood, Annika Marks, W. Earl Brown, Blake Lindsley, Adam Arkin

Mark 8 éves koráig boldog gyermekkorát élte. Akkor azonban a gyermekbénulás áldozata lett. Most 36 éves, életét egy vastüdőben éli, onnan csak néhány órát tölthet távol. Éjjel-nappal ápolók vagy gondozók segítik az életét, mert teljesen béna. Bár érez az egész testével, izmai nem mozognak, így önállóan semmire sem képes… Bár az élet komoly próbatétel számára, mégis elképesztő humorérzékkel van megáldva. Mindenkit megnevettet a környezetében. Egyik legfontosabb társa Brendan atya, aki a közeli templomban teljesít szolgálatot, egészes szoros barátság alakul ki köztük… Egy napon Mark furcsa kérdéssel áll elő: vajon megengedhető-e, hogy elveszítse szüzességét, ha ehhez egy nőnek fizetni kell… Brandan atya és a környezete azonban mellé áll, mindenki egy emberként segíti, hogy megtörténhessen a nagy kaland…

Ennél többet nem szabad elmondani a történetről. Látni kell. Látni kell, mert olyan elképesztően mély érzelmeket bolygat meg, amelyek felkavaróak, zavarba ejtőek és mégis oly fontosak. A kérdés persze egyértelmű: hol is vannak ehhez képest az én problémáim…? Vajon miért hajhásszuk oly nagy erővel a boldogságot, mikor mások annyira egyszerűen találnak rá…

Ban Lewin rendező remekművet alkotott. Egyszerűen vezeti a történetet, semmi cifraság nincsen. Elmesél és megmutat, nem engedi, hogy figyelmünk elkalandozzon… Remek munka. Jó a fényképezés és kellemes a zene. Minden nagyon egyszerű.

A kiváló eredmény záloga a színészi teljesítmény. John Hawkes elképesztő. Mivel teste nem mozoghat, csak az arcával tud játszani. Mégis szívbemarkolóan szép a játéka. Briliáns alakítás, szerintem díjat érdemelne. Helen Hunt alakítása zseniális. Bár nem olyan fiatal már, és a film jelentős részében meztelenül játszik, mégis azt kell mondanom, ez talán a legnagyszerűbb játék, amit tőle valaha láttam. Pedig eddig is nagyon tehetségesnek találtam! A másik fontos szerepben William H. Macy brillírozik. Azt hiszem, ha több ilyen pap volna, sokkal több aktív hívő lenne a világon… De valamennyi egyéb szereplő is remekül alakít…

Szívszorító történet, melynek sejtjük a végét, és mégis olyan felemelő érzés végig nézni a filmet. A boldogság kereséséről, a mosoly erejéről, az emberei figyelemről, a bennünk lakó jóról… Az igazi döbbenet pedig az utolsó percre marad, mikor kiderül: mindez valós, igaz történet, mellyel a világ emléket állít az igazi Marknak… Kötelező film érző embereknek!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes