Impresszionisták és Modern Művészek az Albertinában

Kiállítás: A Modern művészet mesterművei; Impresszionisták – a Fény festői
Múzeum: Ausztria, Bécs – Albertina
Cím: 1010-Wien, Albertinaplatz 1.
Információ: (+43) 153-48-30
Honlap: www.albertina.at
Látogatás: 2009.12.31.

Ideális szilveszteri program: menjünk Bécsbe, az Albertina múzeumba! Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez bizony fura ötlet, el kell mondanom, hogy a múzeum szinte tele volt. Helyiek és turisták egyaránt éltek a lehetőséggel, hogy kényelmesen megnézzék az Albertina két időszakos kiállítását még a bezárás előtt.

Először a Modern művészetek mesterműveit vettük célba. Ez volt a kisebbik kiállítás, bár ennek ellenére elég széles körből válogatták össze. Chagall, Kandinsky, Braque, Miró, Picasso, Munch, Kokoschka és számos más művész képeit néztük meg. A festészet különösen személyre szabott dolog, hiszen egy adott kép valaki számára csoda, másnak csak felesleges festék pazarlás. Így aztán óvakodom attól, hogy sommás ítéletet mondjak. Persze véleményem azért van…

Számomra az egyik legérdekesebb felismerés az volt, hogy Picasso a szokásos elvont képek mellett hagyományos, ám nagyon szép képeket is alkotott. Aztán nagyon tetszettek a szinte fénykép minőséget megközelítő alkotások. Kevésbé élveztem a hipermodern képeket, melyek inkább pacniknak hatottak, mint műnek. Viszont kimondottan idegbajt kaptam Miró képeitől…

A másik aktuális tárlat az Impresszionisták munkásságát mutatta be. Munkásságát mondom, mert a kiállított képek mellett sok magyarázatot is láthattunk, olyan apró részleteket, melyek kimondottan műhelytitkok voltak számomra eddig. Több korszakból láthattunk számos képet, így aztán az impresszionizmus fejlődését is nyomon követhettük.

45 festő 130 képe közt megcsodálhattuk többek közt Cézanne, Degas, Gauguin, Manet, Monet, Pissarro, Renoir, Sisley, Toulouse-Lautrec és Van Gogh alkotásait is. Számomra ez a tárlat sokkal befogadhatóbb volt, hiszen egy impresszionista képre tekintve felismerem, hogy mit látok és nem kell magyarázat. Ez pedig már jó kiindulás…

Szerencsére a társaságban ott volt Barátom és Művészeti Mentorom Wiw is, így aztán sok esetben magyarázatot és műelemzést is kaptam a képek mellé. Ezáltal persze sokkal könnyebb volt megérteni mindent…

Az Albertina pompás környezete méltó helyszín a remekül összeállított kiállításokhoz. Tetszett a profi szervezés és kiállítás, nem annyira volt működőképes a ruhatár, és sajnos bent nem lehetett fényképezni. De a kiállítás megtekintése remek ötlet volt, az utóbbi évek egyik legjobb Szilveszteri programja. Igazán ajánlom!

Értékelés: 1 (Gyatra) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 4 pont - Remek

Ausztria, Bécs - Restaurant Lindenkeller, seit 1435.

Cím: Ausztria, Wien 1, Rotenturmstrasse 12.
Asztalfoglalás: (+43) 513-45-88
Látogatás: 2009.12.31.
Honlap: www.lindenkeller.cc

1. Külcsín: Bécs történelmi belvárosában, csupán néhány sarokra a híres St.Stefan Platz-tól található ez az étterem, mely 1435 óta várja a vendégeket, így méltán hirdeti magát úgy, mint Bécs legrégebbi sörpincéje… Megtalálni nem egyszerű, csupán egy ajtó az egész, mert maga a vendéglő a föld alatt található. A parkolás ezen a környéken nagyon problémás lehet, mi speciel egy külvárosi P+R parkolóban hagytuk az autót. (Jellemző: 3 € volt a napi díj, viszont a parkolóban volt metró állomás, így kb. 10 perc alatt voltunk a belvárosban. Na ja, ezt például el kéne lesnünk a bécsiektől…)

2. Belbecs: Egy föld alatti helységhez méltóan magas beltér, körben boxok és belül oszlopok jellemzik a helyet. Miután helyi attrakció a kor, ezért a falakon elképesztő mennyiségű régi fotó, rajz és dokumentum díszíti. Hagyományosan nagy faasztalok és kényelmes fa székek várnak a vendégre. Olyan igazi németes-bajoros a hangulat, teljesen rendben vannak a külsőségek.

3. Étkek: Az étlap aránylag egyszerű, főleg a kortalan specialitásokról szól, így fő attrakció a híres „Wiener Schnitzel”. Ami egyébként nagyon jó, a hozzá tálalt krumpli saláta pedig mennyeien házias, innentől én már boldog is voltam. Osztrákos levesek és desszertek egészítik ki a választékot, de ezekre ezúttal nem maradt kapacitás.

4. Italok: Természetesen a ház saját söre a fő attrakció, de van itt minden más fajta is: barna, búza és radler változatok. E mellett pedig a hagyományos választék üdítőkből és borokból. Bár nem is tudom, hogy itt valaha valaki rendelt-e bort egyáltalán…

5. Szerviz: Mikor betértünk egy kedves hosszú hajú fiatalember segített nekünk, kicsit nehézkes volt az angol tudása, aztán kölcsönöse derültünk, mikor kiderült, hogy magyar, sőt még egy kolléganője is. Innentől rá bíztuk magunkat, így eshetett meg, hogy kihagytuk a híres bécsi almás rétest (nem itt készül és már kissé fáradt), illetve az erősen vágyott „Kaisersmarnit” (mirelit…). Így elmondhatjuk, hogy kevesebbet ettünk, de az viszont nagyon finom volt. Ennyit és a tisztességes kiszolgálás…

6. Árak: Normál árakat találtunk, a legfontosabb az volt, hogy még Szilveszter napján is szabadon választhattunk, nem kellett egy előre elkészített menü-csomagot végig ennünk (nyilván jóval drágábban).

7. Értékelés: Kellemes hely, ideális a megfáradt turista számára, amennyiben az a hagyományos osztrák rántott hús – krumpli saláta – sör menütől lesz boldog… Én mondjuk ilyen vagyok, így aztán szívesen ajánlom ezt a helyet!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 7 pont – Haspárti

Összefoglaló 2009.

Furcsa év volt 2009 a mozirajongók számára, mert egyaránt kaptunk jót és rosszat, így nehéz lenne szimplán kijelenteni, hogy az év siker vagy kudarc volt inkább.

Ha a hideg tényeket nézzük: az idén 90 alkalommal látogattam el moziba, ez aránylag jó. Majdnem ennyi filmet néztem meg, mert volt néhány, ahol újráztam. Például az Arénában, ahol kétszer is kiraktak bombariadó miatt a film közepén. Oh igen, kis magyar játékaink…

Általánosítások helyett nézzük inkább a kiemelkedő filmeket pár szavas kommentárral:

2009 alapvetően a vígjátékok éve volt. Sok és jó filmet láttunk, jókat nevettünk. Említést érdemel például a Nász-ajánlat, ahol Sandra Bullock remekelt, vagy a Férj és férj, ahol a melegek kaptak apró tűszúrásokat, vagy az Egyszerűen bonyolult, mely az időskorban újra fellángoló szerelmet vette górcső alá.

Kellemes alkotásokkal leptek meg a magyar filmesek is, egyaránt vígjáték és dráma téren. Jókat nevettünk a Papírkutyák-on, jókat gondolkodtunk a Papírrepülők-ön, kicsit fájt az Intim fejlövés és nagyon megérintett az Utolsó idők című film.

Oscar idei kedvencei közül hármat is ki kell emelnem: A Gettómilliomos segítségével bepillanthattunk egy létező, nagyon távoli és nagyon más világba. A Benjamin Button különös élete segítségével pedig bepillanthattunk egy nem létező, de nagyon is mély gondolatokkal teli világba. Majd jött a Grand Torino, ahol Clint Eastwood végre nem összehúzott szemű pisztoly hőst alakít, hanem bizonyítja, hogy öreg korára bizony jó színész lett belőle. 3 film, 3 nagyon különböző téma, 3 nagyon eltérő világ, de nekem mégis ugyanarról szólnak: keresik a szeretet arcait. Ember és ember között, férfi és nő között, keresik az örök szerelmet a létező vagy nem létező világ mozgató rugóit. Mindhárman méltán kaptak Oscart!

Aztán láttunk az idén véresen kemény akciófilmet: az Elrabolva nem adott semmi újat a régi klisékhez, egyszerűen csak jó volt.

Voltak viszont igazi drámák, amelyeken sokáig kell még gondolkodni. Kicsit történelmi szemszögből ilyen volt a Felolvasó, illetve a Kétely, aztán mai környezetben a Tiszta napfény. Nagyon kemény filmek, nagyon mély mondanivalóval. Ugyanez kicsit könnyedebben a Továbbállók, amely keserédesen mosolyogva beszél erről a furcsa világról. A kérdés pedig mindegyik alkotásban ugyanaz: Mitől és meddig vagyunk emberek? Ezeket nem szabad kihagyni.

Mielőtt pedig kiemelném e legjobbakat, beszéljünk a másik végletről. Még soha egyetlen évben sem bántam meg ennyiszer, hogy moziba mentem. Nézzük a legrosszabbakat… Görögbe fogadva sem sikerült ismét meglovagolni a bazi nagy sikert, kaptunk helyette tömör giccset. Ennél rosszabb volt, mikor Pippa Lee késztetett folyamatos ásításra… Brüno hiába csépelte a melegeket, Sasha Baron-Cohen nem alkotott újra kult filmet, viszont roppant gusztustalan volt. Ennél egy fokkal volt csak jobb a Páros mellékhatás, ahol filmes pénzen lehetett álom környezetben haverokkal bulizni forgatás ürügyén. Na jó Vince Vaughn okos fiú, legalább ők jól érezték magukat munka címén. Ez már nem mondható el Csányi Sándorról, aki végigszenvedte a Poligamy című műalkotást, viszont a film végére sem kaptunk válaszokat a kérdésekre, így aztán maradt egy misztikus maszlag kevés értelemmel, viszont nagyon humortalanul. Ha már misztérium, akkor ki kell emelni az Alkonyt 2 - Újhold című remekművet, ahol Kristen Stewart másodszor is két órán szenved borzasztóan. Ennél borzasztóbb már csak az, hogy ezt várhatóan további két folytatásban is nyomon követhetjük majd…

Ha az év mélypontja címet adományozzuk, akkor a dobogós alkotások közt harmadik helyezett lesz a Gamer. Nincs ötlet, nincs újdonság, van viszont eszeveszett erőszak csak úgy bele a világba. Lecsuknám, az alkotókat. Második helyezett számomra a Szuperbojz című magyar förmedvény, csupa nagy név, minden együtt a sikerhez, de az eredmény ez raklap unalmas trágya, a készítőket simán száműzném, gyűjtsenek élményt a következő munkához a kietlen mongol pusztákon. És elértünk az idei év legrosszabb filmjéhez, ami szerintem a történelem egyik filmes mélypontja, ez pedig az Álom.net című magyar szösszenet. Unalmas film, bugyuta történet, amerikai klisék agyament másolása és förtelmes szereplők… Én vagyok az idióta, hogy pénzt adtam érte!

De felejtsük el a mélypontokat, inkább emlékezzünk a szépre, mert szerencsére akadt ilyen is bővel. 6 film, amelyek nálam igazán vitték a pálmát 2009-ben:

Libanoni keringő – Történelem, fájdalom, rejtegetett múlt és gyötrődés egy furcsa rajzfilmbe sűrítve. Különleges látványvilág, kemény szimbólumok és iskolaérett tanulságok a háború természetéről.

Becstelen brigantik – Tarantino Mester újabb remeke. Zseniális színészek, elképesztő nyelvi bravúrok és egy elképzelt történelmi változat, bárcsak így lett volna…

District 9 – Elsőfilmes próbálkozás, kevés pénzből csak úgy poénból odarittyentve az eredmény pedig egy látványos film, vicces ötletekkel és nagyon mély társadalomszociológiai vonatkozásokkal…

Másnaposok – Csupa ismeretlen arc, egy zseniális forgatókönyv, egy jó csapat. A vége pedig egy igazi eszement vígjáték, olyan sírva röhögős, amit tényleg sokszor kell megnézni, mert annyi benne a poén, hogy követni is nehéz.

Avatar – 12 év várakozás után egy zseniális csapat elvisz a fantázián túlra, egy olyan világba, mely még álmainkban sem létezett. Új korszak kezdete a filmes szakmában, és új világlátás kezdete az egyre táguló képzeletünkben. Egy időtlen mese, mely csodaszép és döbbenetesen látványos!

Végül pedig 2009 filmje számomra: Julie és Julia. Két igaz történet, 4 zseniális színész, örömkönnyek és meghatott pillanatok. Egy film, amely az élet. Egy film, amely utat mutat. Egy film, ami azt sugallja: van számodra hely. Legyen nehéz a világ, legyen tele válsággal az élet, legyél bár látszólag magányos, de mégis van egy hely, van egy pillanat, amikor TE vagy az élet és a világ közepe. Legyen bár negatív a világ és húzzon mindenki vissza, azért a Te napod is felkel egyszer és meg tudod mutatni, hogy képes vagy nagy dogokra…

Mikor filmet választunk és sorban állunk a kasszánál, még nem tudhatjuk, vajon mit is kapunk. Így volt ez 2009-ben is. Sokszor sikerült helytelenül beválasztani, de ha megnézzük a remek alkotások oldalát, akkor azt kell mondanom összességében ez egy nagyon jó kis filmes év volt…

Várjuk a 2010-es felhozatalt!
Találkozunk a csillagos szőnyegen…
Az Erő és a Mozi legyen veled kedves olvasó!

2010. December 30.

Merlin

Tankcsapda: Évzáró koncert 2009.

Közreműködő: Tankcsapda
Helyszín: Debrecen Főnix Csarnok
Dátum: 2009.12.29.

Ha Debrecen, és Karácsony, és Főnix és Tankcsapda, akkor az kiszámíthatóan garantált sikert jelent… És valóban. Fél kilenckor érkeztünk, így lemaradtunk az elő zenekarokról, és persze időbe tellett, mire beverekedtük magunkat. A híres Főnix teljesen tömve volt, ez minimum 8-9 ezer embert jelent. Ennyien biztosan nem tévedhetnek…

Kilenc után pár perccel feldübörögtek a hangszerek és beindult a gép… Az új album zúzós dalaival indítottak, majd Lukács köszöntötte a közönséget: „Immáron ötödik éve rendszeresen kurvára bebaszunk december 29-én…” Na igen, innentől minden a helyére került, a Tankcsapda most, 20 évesen sem adja alább, most is ugyanazt a jéghidegen őszinte kemény zenét nyomják, mint eddig. Kevesen engedhetik meg maguknak ezt a luxust…

Remek a színpad. Kicsit retrós, persze vannak technikai trükkök is bőven: változó színű világítás, furcsa kis izzókkal, mint egykoron a táncdalfesztiválokon. Van füstgép, lángszórók és egy nagyon profi gépezet, ami mindezt szigorú pontossággal egyben üzemelteti. Tökéletes az összhang a látvány és a zene között. Ez az igazi metálos hangulat.

És persze ott a három fiú. Lukács nem viccelt, ami az alkoholra tett célzást illeti. Néha kicsit pontatlan az ének, de legyünk őszinték: ez senkit sem zavar. Zúznak a srácok, kőkeményen, szinte megállás nélkül. Vagy két óra után pár perc szünet, gyors átrendeződés, aztán jön az akusztikus blokk, a közönség együtt énekel a bandával. Majd gyors visszarendezés és még egy jó fél órát kapunk.

Felhangzanak az új lemez dalai, de sorban jönnek és ütnek a régi himnuszok: Ez az a ház, Mennyország tourist, Pokol és a többi egykori sláger. A közönség sörben gőzölögve tombol, együtt él a bandával, akik rendszeresen megállnak, és köszönetet mondanak a 20 évért és a szeretetért. Ez az a hangulat, amitől a Tankcsapda már 20 éve kitörölhetetlenül ott van a hazai könnyűzene színpadain, ez az, amiért ma sem törte meg őket a lemezipar. Az új lemez máris platina, minden buli tömve van, mi is kéne még, hogy bizonyítsuk: ez a banda valóban a közönség szeretetéből él…

Már jóval elmúlt éjfél, mikor kifelé araszolgatunk a tömegben. Igen, a Tankcsapda hazájában verhetetlen. Persze azon is tűnődünk, hogy milyen fizikai teljesítmény egy ilyen koncertet élőben végig játszani. Ja, a fiataloknak üzenem: egykor a zenekarok még élőben játszottak a koncerteken…

Egyszóval elégedetten távozhattunk. Pont azt kaptuk, amire számítottuk: ütős sikert, önfeledt tombolást, olyan igazi rockos koncert élményt! Ezért nagyon megérte eljönni!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 4 pont - Kitűnő

Papaya Pizza & Cafe

Cím: H-2092. Budakeszi, Fő tér 5.
Asztalfoglalás: (+36) 23-451-949
Látogatás: 2009.12.29.
Honlap: www.papayapizza.hu

1. Külcsín: Budakeszi Fő utcáján egy elegáns étterem hátsó bejáratánál található a pizzéria, amely egyrészt az étterem mellett üzemel egyfajta gyorsétteremként, másrészt specializálódik főleg a házhozszállításra. Rögtön a bejárat mellett található az ingyenes parkoló, ez jelentősen megkönnyíti dolgunkat.

2. Belbecs: Két kicsi helység az egész csupán néhány asztallal, jól láthatóan nem a hosszú beszélgetésekre specializálódott hely. A dekoráció szinte semleges, ám nagyon kellemes. Nem hivalkodó, diszkréten elegáns környezetet biztosít egy gyors ebédhez vagy vacsorához. Számomra kimondottan szimpatikus ez a visszafogott elegancia.

3. Étkek: Vannak levesek és főételek is, sőt az étterem étlapjáról is rendelhetünk. De a ház fő attrakciója a pizza, így én is ezt választottam. Méghozzá egy igazi házi különlegességet: hagymás-mustáros csülökkel töltött calzone pizzát kértem. Na jó, ez kimondottan nem egy fogyókúrás étel, de el kell mondanom, hogy nagyon könnyed volt az egész, az ízek remekül harmonizáltak egymással. Kellemes a desszert választék is, ezúttal a sok extra között az egyszerű túrós palacsintát választottam, nagyon finom volt, kimondottam szimpatikus számomra, hogy nem volt teletömve mazsolával.

4. Italok: A szokásos alkoholos és üdítő választék mellett az igazi specialitás a házi limonádék és házias szörpök választéka. Ezúttal a bodza szörpnek szavaztam bizalmat: megérdemelte. Kellemesen édes de üdítő volt.

5. Szerviz: Miután a hely maga kicsi, a személyzet egy kedves hölgyből állt. Mosolygós, ajánlott és lehetett adni a véleményére. Egy tévedés is történt: valamiért kis méretű pizzát kaptam (kevés olyan hely akad, ahol nem feltételezik rólam, hogy elbírok a nagy adaggal…), ezt a helyzetet gyorsan és kedvesen kezelte, rám bízta a választást, így nem maradt rossz szájíz bennem. Profi volt!

6. Árak: Alsó kategóriás árakat találtunk, teljesen rendben van az ár-érték arány. Valószínűleg ismét azt kell mondani, hogy Budapest határán belül ez a hely simán drágább lenne…

7. Értékelés: Szorított az idő, így gyorsan akartunk enni. Ezt kellemes környezetben, jó kiszolgálással tehettük és nagyon jól laktunk. Ide biztosan visszatérünk még!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 7 pont – Haspárti

Egyszerűen bonyolult

(It’s Complicated)
Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 121 perc, 2009
Rendező: Nancy Meyers
Főszereplők: Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin, John Krasinski, Hunter Parrish, Lake Bell, Rita Wilson, Mary Kay Place

Elég a stáblistára pillantani, már garantált a szórakozás egy romantikus vígjáték esetén. És valóban… Jake és Jane házasok voltak vagy 20 évig, de 10 éve elváltak, mert a férfi egy fiatalabbat vett el. De van három felnőtt gyerekük, akik miatt időnként találkozni illik, mondjuk egy diplomaosztón. Nos, eddig a kiinduló helyzet, ami sokunk számára ismerős lehet.

Csakhogy Jake és Jane egymásba gabalyodik. Szóval az első feleség lesz a férj második szeretője. Hmm… Bonyolult a helyzet. Persze Jane épp ekkor találkozik az építész Adam-mel, és ott van a három felnőtt gyerek meg az egyikük vőlegénye, szóval nehéz titokban tartani az eleve bonyolult sztorit…

Nancy Meyers számos vígjáték után ismét nagyon pontosan vezeti a történetet. Jó a fényképezés, pazar a zene, minden egyben van, semmi sem tereli el a figyelmet a színészekről, akik bizony brillíroznak. Meryl Streep ismét egy újabb szerepben csillantja meg zsenialitását. Alec Baldwin bizony öregszik, kövérkés, de végre megérett és kellően sármos a férj szerepében. Steve Martin pedig gumiarcú clown, ahogy mindig is volt. Mindhárman lubickolnak a szerepben, és ez a laza vidámság sugárzik a vászonról. A gyermekek és egyéb szereplők pedig kellő alázattal adják fel a labdákat a nagyoknak. Ritkán mondok ilyet, de itt mindenki a helyén van.

Persze nagy kérdés, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen történettel? Nos, mi nézők sokszor fogjuk a hasunkat a nevetéstől, néha átcsapunk melankólikusba, ahogy megérint egy érzés, és persze lehet vitatkozni a befejezéssel. Egy biztos, Meyers nem akar drámát vagy erkölcsi tanítást, csak egyet sugall számunkra: van kulturált megoldás.

Nagyon jó vígjáték, sok-sok poénnal, fergeteges alakításokkal és pici erkölcsi tanulsággal. Aki egy jó kikapcsolódásra vágyik, annak érdemes beülni erre a mozira. Utána meg talán érdemes Jake érveit átgondolni: „10 évvel a válás után mindenki elért oda, ahová akart. Megvan bennünk az, amit kergettünk, amire vágytunk, lekerült a vállunkról a nyomás. Ha ilyenkor újra találkoznának az egykor elvált párok, az forradalom lenne…” Hmmm, érdekes gondolat, de azért kicsit idilli. Vagy mégsem…?
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Németország, Burghausen - Chilli's Pub

Cím: Németország-84489. Burghausen, Marktler Str. 5.
Asztalfoglalás: (+49) 8677-877550
Látogatás: 2009.12.07.
Honlap: www.chillis-bar.de

1. Külcsín: Burghausen főutcáján, csupán 10 méterre a Brathendl vendéglőtől található ez a különös bár és étterem. Szintén a nagy ház aljában, a parkolás szintén nem gond. Azért sokat elárul az ajtó belsejére kifüggesztett tábla, mely a hely csendes elhagyására figyelmeztet a fentebb lakók érdekében.

2. Belbecs: Modern a belső, igazából jellegtelen. Kisebb asztalok vannak mindenfelé, de a dekoratőr nem vitte túlzásba a dolgot. De ez nem is gond, az ide betérők inkább egy jó sörre vágynak, mint népi hímzésekre a falon. A közönség jól láthatóan fiatalosabb, tipikusan nem egy családi vendéglőről van szó.

3. Étkek: Kettős a választék. Tekintve, hogy a főnök indiai, így aztán az étlapon a bajoros ételek mellett megtaláljuk az indiai konyha fogásait is. Steak, hamburger vagy vajas csirke, itt mindenki talál kedvére valót. Ezúttal a helyi hamburger specialitás mellett döntöttem, de rossz volt a választás, mert egy kicsit száraz, jellegtelen darabot kaptam. Pedig a steak híresen jó itt, meg az indiai ízeket is dicsérik. Ezúttal tehát rosszul választottam.

4. Italok: A szokásos sör és bor választék mellett említést érdemel a koktélok igen népes tábora is. A betőrő látogatók számára ráadásul délutánonként Happy Hour van, tehát egyet fizet-kettőt kap akció. Aki szereti, ne habozzon!

5. Szerviz: Furcsa indiai emberkét bajor népviseletben látni, de ez itt megadatik. A főnök vidám ábrázatához illenek a pincér lányok is: kedvesek, mosolygósak.

6. Árak: Közepes árfekvésről beszélhetünk.

7. Értékelés: Ezúttal rosszul választottam, de a hely maga kellemes, megér majd egy újabb próbát, hogy a híres steak-et is megízleljük!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 6 pont - Kellemes

Poligamy

Színes, magyar romantikus vígjáték, 100 perc, 2009
Rendező: Orosz Dénes
Főszereplők: Csányi Sándor, Tompos Kátya, Mészáros Béla, Parti Nóra, Pokorny Lia, Pétefy Bori, Réti Adrienn, Tenki Réka, Bartsch Kata, Bánfalvy Eszter, Osvárt Andrea

Új magyar limonádé. Sok nagy névvel a stáblistán és egy erősen vitatható eredménnyel. Mert én ettől a történettől többet vártam. Persze lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim.

András és Lilla egy pár. A lány esküvőt akar, a srác nyugalmat. El is hangzik a bűvös mondat: „Ha nem akarsz gyereket, nincs szex…” Ez valószínűleg minden pasi rémálma. Aztán Lilla mégis terhes lesz… Így indul a sztori. Másnap reggel András felébred, de mellette egy vadidegen nő van, aki váltig állítja: ő Lilla. Barátok, rokonok, emlékek – mind ezt erősítik. Aztán András elfogadja a történetet és megadja magát a sorsnak. Másnap reggel egy újabb nő mellett ébred… A név ugyanaz, de valamennyi feltűnő nőnek más a múltja, a foglalkozása, a családja. Aztán, ahogy egyre másra jönnek a „Lillák” a mi hősünk lassan belebetegszik a sóvárgásba az eredeti kedves után… Az eseményeket egészen a baba születéséig kísérhetjük figyelemmel.

Hmmm… Ez a sztori lehetne egy hasrengető vígjáték, de nem az. Vannak benne vicces jelenetek, meg aranyos poénok, de igazából nem röhögjük végig az egészet. Lehetne mondjuk egy komoly mélyenszántó erkölcsi tanulság. Nos, ez sem jött össze… Helyette kapunk egy furcsa, kicsit misztikus történetet, egy aránylag egyértelmű befejezéssel, de számtalan megválaszolatlan kérdéssel. Nem is tudom, olyan nagyon furcsa az egész. Persze sokkal valószínűbb, hogy az egész azért ennyire ködös, hogy mindenki a neki tetsző megoldást tudja behelyettesíteni.

Orosz Dénes rendezése gyengén közepes. Nincsenek nagy ötletek, inkább csak elmosódott klisék. A fényképezés ennek megfelelően nem visz nagy szerepet, csak simán követjük az eseményeket. Ami kiemelkedően jó, az a zene. Váczi Eszter csodás énekes, és a szimpla zenei részek is nagyon jók. Ok, nagyon erősen érezhető Philip Glass hatása, de ezt magyar mozikban úgysem sokan veszik majd észre…

Hogy a film mégis nézhető, az a színészeknek köszönhető. Csányi a szokásos szépfiú helyett most kissé megtört, de végtelenül nyugodt, az volt az érzésem, nem igazán tudott mit kezdeni a figurával. Mészáros Béla jó az idióta haver szerepében. Kiemelkedően jó Péterfy Bori, nem véletlenül tartják korosztálya egyik legtehetségesebb színésznőjének. Pokorny Lia néhány perces megjelenése véresen jó paródiája a mai sorozatok világának. Ki kell még emelnem a csodaszép Parti Nórát, akit imádok, és bár itt kissé gonosz figurát játszik, mégis simán imádnivaló. Az elvileg főszerepet alakító Tompos Kátya nem kap sok lehetőséget, hiszen alig van vásznon, így róla nem nagyon van mit mondani. A többi Lillák pedig gyorsan jönnek és gyorsan mennek… Valakinek biztos ilyen szerepeket is el kell játszani. Ja, egész vicces volt Maya Gold feltűnése a vásznon, már ha értitek, mire gondolok…

Összességében ez egy egyszer nézhető limonádé, néhány vicces perccel és sok szép lánnyal. Ne várjunk nagy áttörést, ne várjunk nagy alakítást. Csak simán mosolyogjunk párat, akkor megfelelő mennyiségű pattogatott kukoricával elmegy.
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes

Ausztria, Salzburg - Steinlechner Jedermanns Wirtshaus

Cím: Ausztria-5020. Salzburg, Aigner Str. 4/6.
Asztalfoglalás: (+43) 662-633-633
Látogatás: 2009.12.07.
Honlap: www.steinlechnersbg.at

1. Külcsín: Salzburg történelmi Óvárosától pár percre, egy sarokra a Kapucínus hegytől található ez a tipikusan Osztrák étterem. A ház kívülről egyszerű, igazából a belső berendezés az ütős. Mindenesetre nagyon hasznos a saját parkoló, mert a környéken nehezen lehetne megállni.

2. Belbecs: Mint hagyományos népies külsővel megáldott étterem, több részből áll: elöl söröző, hátul pedig több teremből álló étterem. Ez azért remek, mert ha rendezvényt tartunk, akkor tökéletesen külön lehet minket választani, nem zavarunk senkit. A dekoráció dús, de jól átlátható, ahogy az ilyen osztrákos-németes helyeken az lenni szokott. Most karácsonyra készülve azért feszegetjük a határokat, de ez a dolgozóknak sem tetszik egészen (Amerikai giccs… jegyzi meg egyikük.) Ettől még a hely nagyon hangulatos, igazán kellemes a légkör.

3. Étkek: Kellemes a választék, de főleg a hagyományokra épül. De például az általam favorizált rántott hús „Wiener” változata mellett volt vadászos és olaszos verzióban is. Én ez utóbbit próbáltam ki: a prézlibe ez esetben parmezánt és bazsalikomot elegyítenek… Nem mondom, érdekes koncepció volt, de én azért hagyomány párti maradtam. Az étlapon külön rovatban találhatóak a „Heife és Deife” ételek, melyek különösen megterhelik a gyomrot, és bizony nem lódítottak… Végül érdemes kiemelni a desszertek széles választékából a fahéjas cukorba mártott sült almakarikát házi vanília fagylalttal… Egészen költői íz kombináció volt!

4. Italok: Házi kocsma és Ausztria, tehát sör. Helyben készül, világos vagy sötét, esetleg búza. Én a Radler változatnál maradtam, a következő kérdés, hogy Sprite, Fanta esetleg Almdudler verzióban… Ez már valami! Persze üdítők és borok is rendelhetőek. Itt kell megemlíteni, hogy a helyi törvények megengednek némi alkoholfogyasztást, így aztán bevállaltam, és az elfogyasztott Radler ellenére biztonságba megérkeztem a célhoz. Lehet, hogy a zéró tolerancia tényleg túl van lihegve?

5. Szerviz: A csapat csupa mosolygós fiatal lányból áll, akik kellemes népviseletben szolgáltak ki. Már a megjelenésük is felvillanyozott. Minket Eli vett pártfogásába, és azt kell mondanom: a hölgy súrolja a csoda határait! Olyan kedvesen és profin szolgált ki, hogy meg kell emelnem a kalapom: ez a tökéletes vendég orientáció. Mikor például nem akartunk már desszertet fogyasztani, gyorsan elmesélte a választékot, aztán az égre emelte (egyébként gyönyörű) hatalmas kék szemeit és felsóhajtott: „Es ist ein traum…) (Ez álom…) No, mit ragozzam: megrendeltük és igaza volt. Azt hiszem, ha kicsit közelebb lenne csak Eli miatt is törzsvendég lennék!

6. Árak: Felső-közép kategóriás árak, az adagok méretét és minőségét ismerve teljesen rendben van a hely.

7. Értékelés: Ha Mozart városában járunk, mindenképp érdemes betérnünk ide. Finom ételek, kellemes sör, igazi otthon érzetet keltő kiszolgálás… Legyen baráti találkozó vagy üzleti ebéd, ez az ideális hely!

Értékelés: 1 (Borzalom) - 10 (Mennyei!) skálán: 8 pont - Remek