(It’s Complicated)
Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 121 perc, 2009
Rendező: Nancy Meyers
Főszereplők: Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin, John Krasinski, Hunter Parrish, Lake Bell, Rita Wilson, Mary Kay Place
Elég a stáblistára pillantani, már garantált a szórakozás egy romantikus vígjáték esetén. És valóban… Jake és Jane házasok voltak vagy 20 évig, de 10 éve elváltak, mert a férfi egy fiatalabbat vett el. De van három felnőtt gyerekük, akik miatt időnként találkozni illik, mondjuk egy diplomaosztón. Nos, eddig a kiinduló helyzet, ami sokunk számára ismerős lehet.
Csakhogy Jake és Jane egymásba gabalyodik. Szóval az első feleség lesz a férj második szeretője. Hmm… Bonyolult a helyzet. Persze Jane épp ekkor találkozik az építész Adam-mel, és ott van a három felnőtt gyerek meg az egyikük vőlegénye, szóval nehéz titokban tartani az eleve bonyolult sztorit…
Nancy Meyers számos vígjáték után ismét nagyon pontosan vezeti a történetet. Jó a fényképezés, pazar a zene, minden egyben van, semmi sem tereli el a figyelmet a színészekről, akik bizony brillíroznak. Meryl Streep ismét egy újabb szerepben csillantja meg zsenialitását. Alec Baldwin bizony öregszik, kövérkés, de végre megérett és kellően sármos a férj szerepében. Steve Martin pedig gumiarcú clown, ahogy mindig is volt. Mindhárman lubickolnak a szerepben, és ez a laza vidámság sugárzik a vászonról. A gyermekek és egyéb szereplők pedig kellő alázattal adják fel a labdákat a nagyoknak. Ritkán mondok ilyet, de itt mindenki a helyén van.
Persze nagy kérdés, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen történettel? Nos, mi nézők sokszor fogjuk a hasunkat a nevetéstől, néha átcsapunk melankólikusba, ahogy megérint egy érzés, és persze lehet vitatkozni a befejezéssel. Egy biztos, Meyers nem akar drámát vagy erkölcsi tanítást, csak egyet sugall számunkra: van kulturált megoldás.
Nagyon jó vígjáték, sok-sok poénnal, fergeteges alakításokkal és pici erkölcsi tanulsággal. Aki egy jó kikapcsolódásra vágyik, annak érdemes beülni erre a mozira. Utána meg talán érdemes Jake érveit átgondolni: „10 évvel a válás után mindenki elért oda, ahová akart. Megvan bennünk az, amit kergettünk, amire vágytunk, lekerült a vállunkról a nyomás. Ha ilyenkor újra találkoznának az egykor elvált párok, az forradalom lenne…” Hmmm, érdekes gondolat, de azért kicsit idilli. Vagy mégsem…?
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 121 perc, 2009
Rendező: Nancy Meyers
Főszereplők: Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin, John Krasinski, Hunter Parrish, Lake Bell, Rita Wilson, Mary Kay Place
Elég a stáblistára pillantani, már garantált a szórakozás egy romantikus vígjáték esetén. És valóban… Jake és Jane házasok voltak vagy 20 évig, de 10 éve elváltak, mert a férfi egy fiatalabbat vett el. De van három felnőtt gyerekük, akik miatt időnként találkozni illik, mondjuk egy diplomaosztón. Nos, eddig a kiinduló helyzet, ami sokunk számára ismerős lehet.
Csakhogy Jake és Jane egymásba gabalyodik. Szóval az első feleség lesz a férj második szeretője. Hmm… Bonyolult a helyzet. Persze Jane épp ekkor találkozik az építész Adam-mel, és ott van a három felnőtt gyerek meg az egyikük vőlegénye, szóval nehéz titokban tartani az eleve bonyolult sztorit…
Nancy Meyers számos vígjáték után ismét nagyon pontosan vezeti a történetet. Jó a fényképezés, pazar a zene, minden egyben van, semmi sem tereli el a figyelmet a színészekről, akik bizony brillíroznak. Meryl Streep ismét egy újabb szerepben csillantja meg zsenialitását. Alec Baldwin bizony öregszik, kövérkés, de végre megérett és kellően sármos a férj szerepében. Steve Martin pedig gumiarcú clown, ahogy mindig is volt. Mindhárman lubickolnak a szerepben, és ez a laza vidámság sugárzik a vászonról. A gyermekek és egyéb szereplők pedig kellő alázattal adják fel a labdákat a nagyoknak. Ritkán mondok ilyet, de itt mindenki a helyén van.
Persze nagy kérdés, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen történettel? Nos, mi nézők sokszor fogjuk a hasunkat a nevetéstől, néha átcsapunk melankólikusba, ahogy megérint egy érzés, és persze lehet vitatkozni a befejezéssel. Egy biztos, Meyers nem akar drámát vagy erkölcsi tanítást, csak egyet sugall számunkra: van kulturált megoldás.
Nagyon jó vígjáték, sok-sok poénnal, fergeteges alakításokkal és pici erkölcsi tanulsággal. Aki egy jó kikapcsolódásra vágyik, annak érdemes beülni erre a mozira. Utána meg talán érdemes Jake érveit átgondolni: „10 évvel a válás után mindenki elért oda, ahová akart. Megvan bennünk az, amit kergettünk, amire vágytunk, lekerült a vállunkról a nyomás. Ha ilyenkor újra találkoznának az egykor elvált párok, az forradalom lenne…” Hmmm, érdekes gondolat, de azért kicsit idilli. Vagy mégsem…?
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Nagy szerencse, hogy a filmplakátok alapján az ember rátalál többynire a megnézni óhajtott filmre, bármennyire is próbálják ezt megakadályozni azok az okos népek, akik átkeresztelik a filmeket. A magyar címet szerintem most nagyon eltalálták - a német cím ("Wenn Liebe so einfach wäre") annyira túlkomplikált, mint amennyire egyszerű lehetett volna...
VálaszTörlésAbba már nem is merek belegondolni mennyi poén veszett el a német szinkron miatt. De még így is remekül szórakoztam. És örülök, hogy a hangerő fel volt tekerve, mert így a hatalmas, visításba átcsúszó nevetés ellenére hallottam a film nagy részét. :)