Csak tudnám, hogy csinálja

(I Don’t Know How She Does It)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 95 perc, 2011
Rendező: Douglas McGrath
Főszereplők: Sarah Jessica Parker, Greg Kinnear, Pierce Brosnan, Olivia Munn, Seth Meyers, Kelsey Grammer, Christina Hendricks, Emma Rayne Lyle

Néha az ember előre tudja, hiba megvenni a mozijegyet. De titokban ott erősködik a pozitív énünk: hátha most sikerül, talán most érdemes. Persze, hogy nem az. Ilyenkor aztán még azt sem mondhatok, csalódtam, hiszen előre tudtam: az a film egy rossz döntés…

Kate háziasszony. A nők hőse. Zseniálisan végzi a munkáját, lepipálja az összes férfi kollégát. Utazik, tárgyal, lehengerel, ő a cég aduja. Közben persze anyuka, aki háztartást vezet, gyerekeket nevel és szervezi a kis család életét. Amikor aztán jelentéktelen férje is egy fontos megbízást kap, összeomlani látszik a légvár… Ennél többet nem lehet elmondani a filmről, innen viszont fájdalmasan kiszámítható minden.

Douglas McGrath rendező egyetlen ászt tartogat számunkra: Sarah Jessica Parkert az eddig őrületig erőltetett bombanő szerepből áthelyezi minden anyák mintaképévé. Csakhogy SJP épp olyan rémisztően tehetségtelen és szörnyű, mint eddig volt. Mr. McGrath… Hogy lehet ekkorát tévedni???

A fényképezés átlagos, a zene sem tűnt fel, gyakorlatilag az egész film kisstílű és középszerű.

Valaki végre rájött, hogy Sarah Jessica Parkert ideális nőként már tényleg nem lehet eladni. Erre kinevezték szuper anyává. A gondom röviden: SJP tökéletesen hiteltelen. Tehetségtelen, ezt a szerepet is – akárcsak az összes többit – túljátssza, idegbetegen gesztikulál és nem tud megbirkózni a feladattal. Nem hiteles, viszont nem is vicces. Ellenben unalmas, idegtépő és kibírhatatlan. Ráadásul több jelenetben közelről mutatják a kezét, melyen nagyon látszik, hogy milyen szörnyen öreg. Inkább a nagymama szerepét kellett volna rábízni. Röviden összefoglalva: ideje lenne végleg letiltani ezt a nőt a képernyőről!

Greg Kinnear – immár oly sokadszor – ismét eljátssza a mindent eltűrő, végletesen semmilyen férj szerepét, aki nagyon tud nézni boci szemeivel. Azonkívül, hogy semmit nem mutat, ezt a figurát már igen sok filmben láttuk tőle. Persze, itt ez is elég… Pierce Brosnan idősödve is sármos, még mindig nagy hódító. Ő jó lenne, de ez a környezet visszahúzza, igazából nem is értem, miért vállalta el ezt a szerepet…

Az egyetlen ok, amiért mégis érdemes végig szenvedni ezt a mozit, az a gyönyörű, ám igen tehetséges Olivia Munn, aki ismét remekel szerepében, ráadásul az ő figurája legalább ki van találva és tényleg vicces. Az egyetlen szereplő, aki mosolyt csal az arcunkra…

Unalmas, cseppet sem vicces vígjáték, középszerű alakításokkal és egy hisztérikával. Újabb strigula SJP szégyenfalára…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 4 pont - Nézhető

A bőr, amelyben élek

(La piel que habito / The Skin I Live In)
Színes, feliratos, spanyol filmdráma, 120 perc, 2011
Rendező: Pedro Almodóvar
Főszereplők: Antonio Banderas, Elena Ayana, Blanca Suárez, Marisa Paredes, Bárbara Lennie, Jan Cornet, Eduard Fernández, Fernando Cayo

Almodóvar sosem félt attól, hogy megbotránkoztassa a közönséget. Most azonban nagyon messzire ment… Korábbi zseniális munkái sem tudják feledtetni azt a sokkot, amit ez a film okoz. Innentől tehát csak és kizárólag ínyencekhez szól a történet. Egyszerű halandóknak véletlenül se jusson eszébe jegyet váltani. Az ínyencek is gondolják meg kétszer…

Van egy doktor. Jó képű, sármos, szakmai zseni. Kísérletei nyomán az emberiség óriásit fejlődhetne, ám a transzgenezist bünteti a törvény. Mindenesetre egyedi eredményeit nem lehet elvitatni… Hazatérvén azonban kiderül, hogy a látszólag csodaszép világ mögött egy másik valóság él: a jó doktor egy lányt tart fogságban a házában. Luxus körülményeiről a titokzatos házvezetőnő gondoskodik, a rabság azonban még egy luxus börtönben sem felemelő… Ahogy halad előre a történet, néha ugrunk az időben és lassan, nagyon lassan összeáll a kép. Megismerjük a szereplőket, tragédiájukat és hosszú, kínos várakozás árán összeállnak a mozaik darabkái.

Ennél többet a történetről mondani képtelenség. Elég azt tudni, hogy senki sem az, akinek látszik, és a furcsaságok sűrűn követik egymást. Több pont is van a történetben, amikor lehetne másképp, de valahogy mindig a váratlan felé mozdul el a cselekmény. Míg végül a képtelenségek olyan sűrű homályába kerülünk, amiből a csak a végső csavarintások drámai ereje tud kirántani. Aztán hirtelen minden véget ér, és percekig azon próbáljuk emészteni a látottakat. De ez nem egyszerű…

Almodóvar zseni - ez nem kétséges. Hogy a végsőkig feszítette a húrt – ez sem. Lassú a történet, akció szinte nincs benne, mégis a lappangó feszültség folyamatosan növekszik. A fényképezés mesteri, a bezártság néha egészen szépnek tűnik. A képek, a fények és a fényképezés szöge egészen drámai hatást ér el.

A színészválasztás úgyszintén remek volt. Banderas az őrült orvos szerepében remek. Ahogy megismerjük a történetét, lassan megértjük a magába zárt fájdalmat is. Azonosulunk az indítékaival… egy pontig. Azonban számomra örök rejtély marad szerelme a fogva tartott lány iránt. Elena Ayana számomra eddig ismeretlen volt. Megkapó szépsége már az első képek alapján is nyilvánvaló, de a film végére meggyőződhetünk igazi tehetségéről is. Bár a film felében szinte végig ruha nélkül játszik, mégis csodaszép szemének mély tüzére emlékszünk a történet végén… A kettős játéka adja a darab zsenialitását. A többi szereplő pedig remekül hozza a figuráját, ezzel teremtve ideális játékteret. Marisa Parades házvezetőként, Blanca Suárez pedig a sérült lány szerepében alakít nagyot.

Összességében egy nagyon felkavaró, nagyon mély drámát látunk. Olyan események fájdalmas láncolatát, melyek senkit sem hagynak hidegen. Utána pedig hosszas vitákat lehet folytatni arról, hogy valóban csak egy őrült képzelgése ez a film, vagy elképesztő mese, amely akár valóság is lehet. Indítékok, okok és következmények adnak alapot hosszas fejtegetésre. Egy biztos: a történet igen felkavaró, ezért csak erős idegzetű ínyenceknek ajánlom, akik hajlandóak egy filmről gondolkodni a vége főcím után is. Nekik viszont nagyon jó szórakozás lesz!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes

Barátság extrákkal

(Friends with Benefits)
Színes, magyarul beszélő, amerikai-angol vígjáték, 109 perc, 2011
Rendező: Will Glucks
Főszereplők: Mila Kunis, Justin Timberlake, Patricia Clarkson, Jenna Elfman, Richard Jenkins, Bryan Greenberg, Woody Harrelson, Nolan Gould, Emma Stone

Jamie fejvadász, aki New Yorkba csábítja Dylant. Barátok lesznek, akik őszintén megbeszélik egymással dolgaikat: például azt, hogy hiányzik a sex, de nem hiányoznak a hozzá tartozó érzelmek. Olyan, mint a tenisz… Innen már csak egy lépés, hogy egymásban oldják fel konfliktusaikat. A két érzelmi sérült így aztán furcsán boldog életet él, melyet a külvilág igen nehezen fogad el. Sok vicces kaland és megható történet után persze eljön a nap, amikor szembe kell nézni a valósággal, de a persze semmi sem egyszerű – hiszen emberek vagyunk.

Will Glucks remek munkát végzett. Megfelelően vegyítette a remek sztárok komédiázását, a helyzeti komikumot, de ügyelt arra, hogy szomorúság is legyen a filmben, hiszen ettől lesz élet szaga a dolognak.

Mila Kunis már nagyon megérdemelt egy főszerepet. Keleties szépségénél csak a tehetsége nyilvánvalóbb. Csodaszép, titokzatos, zakkant – épp olyan, mint álmaink asszonya… Justin Timberlake pedig ezúttal valóban színésznek tűnik. A Rossz tanár beli idióta botladozása után itt remekül játssza a szerepét, végre meglátszik valódi tehetsége. Kiemelést érdemel még Patricia Clarkson, aki a furcsa anya szerepében lubickol, annyira idióta, hogy mindenki szívébe belopja magát. Richard Jenkins rövid, de fájdalmas szerepét a nagy igazság kimondásával ellensúlyozzák, ő most is remek. Jenna Elfman rövid epizodistaként is remek. Egy rövidke jelenet erejéig feltűnik Emma Stone is – hogy lehetett az ő megjelenését egy ilyen szörnyű szinkronnal elrontani???

Mikor ezt a filmet taglaljuk, óhatatlan, hogy megemlékezzünk a kb fél éve játszott Natalie Portman féle Csak szexre kellesz című sztoriról. A történet alapvetően megegyezik, mégis zongorázni lehet a különbséget. Míg abban Ashton Kutcher bénázott, itt Timberlake remekül játszik. Míg az egy felszínes kis valami volt különösebb átgondolás nélkül, ez egy jól felépített sztori, remek tanulsággal és jól kitalált részletekkel. Míg ott Portman – aki egyébként remek drámai színésznő – láthatóan nem tudott mit kezdeni a szereppel, itt Mila Kunis minden percben tündököl. A mérleg tehát egyértelmű…

Remek családi kikapcsolódás, tele valódi poénokkal és nagy igazságokkal. Igazán jó kikapcsolódás, érdemes megnézni!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Elhurcolva

(Abduction)
Színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 110 perc, 2011
Rendező: John Singleton
Főszereplők: Taylor Lautner, Lily Collins, Alfred Molina, Jason Isaacs, Maria Bello, Michael Nyqist, Sigourney Weawer, Antonique Smith

Nathan átlagos tini, aki küzd a szüleivel és a szerelemmel – ahogy azt minden rendes tini teszi. Csakhogy egy este minden megváltozik. Szüleit a szeme láttára meggyilkolják, neki pedig menekülnie kell a barátnőjével. Üldözi a CIA és valami furcsa emberek csoportja, körötte hullanak az emberek, és ő nem tudja, kitől kaphatna segítséget. Az idegtépő rohanás közben kiderül, hogy apja – vagyis akiről azt hitte, hogy az apja – tulajdonképpen kiképzésben részesítette, és az egykor értelmetlennek tűnő ismereteknek most hirtelen hasznát veszi…

John Singleton remek kis krimit rendezett. Pörgős akciófilm, kellő izgalommal keverve. A főszerepeket pedig fiataloknak adta a nagy öregek mellet – így aztán garantált a siker. Jó a fényképezés, jó a zene, az egész film kellő ritmusban zakatol. Épp eléggé ahhoz, hogy ne kezdjünk el gondolkodni néhány túlzáson… Remek munka.

Taylor Lautner az Alkonyat filmek farkasa ezúttal is megmutatja remekül kidolgozott felsőtestét, ez a tini lányoknak már önmagában is elég, de el kell ismerni: a fiú e mellett remek színészi képességekről is tanúbizonyságot tesz. Lily Collins pedig egy igazán tűzről pattant kis tini leány, de máris nagyon jó, pár év múlva igazi akció színésznő lehet. A nagy öregek pedig – Molina, Weawer, Bello és Nyqist – remekül hozzák figuráikat, így méltó játékteret képezve a fiataloknak.

A film fő erénye, hogy kellően izgalmas tud lenni nagyobb vérfürdő nélkül is. Jó ötlet, jó kivitelezés, remek kikapcsolódás, érdemes megnézni!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek