Színes, feliratos, spanyol filmdráma, 120 perc, 2011
Rendező: Pedro Almodóvar
Főszereplők: Antonio Banderas, Elena Ayana, Blanca Suárez, Marisa Paredes, Bárbara Lennie, Jan Cornet, Eduard Fernández, Fernando Cayo
Almodóvar sosem félt attól, hogy megbotránkoztassa a közönséget. Most azonban nagyon messzire ment… Korábbi zseniális munkái sem tudják feledtetni azt a sokkot, amit ez a film okoz. Innentől tehát csak és kizárólag ínyencekhez szól a történet. Egyszerű halandóknak véletlenül se jusson eszébe jegyet váltani. Az ínyencek is gondolják meg kétszer…
Van egy doktor. Jó képű, sármos, szakmai zseni. Kísérletei nyomán az emberiség óriásit fejlődhetne, ám a transzgenezist bünteti a törvény. Mindenesetre egyedi eredményeit nem lehet elvitatni… Hazatérvén azonban kiderül, hogy a látszólag csodaszép világ mögött egy másik valóság él: a jó doktor egy lányt tart fogságban a házában. Luxus körülményeiről a titokzatos házvezetőnő gondoskodik, a rabság azonban még egy luxus börtönben sem felemelő… Ahogy halad előre a történet, néha ugrunk az időben és lassan, nagyon lassan összeáll a kép. Megismerjük a szereplőket, tragédiájukat és hosszú, kínos várakozás árán összeállnak a mozaik darabkái.
Ennél többet a történetről mondani képtelenség. Elég azt tudni, hogy senki sem az, akinek látszik, és a furcsaságok sűrűn követik egymást. Több pont is van a történetben, amikor lehetne másképp, de valahogy mindig a váratlan felé mozdul el a cselekmény. Míg végül a képtelenségek olyan sűrű homályába kerülünk, amiből a csak a végső csavarintások drámai ereje tud kirántani. Aztán hirtelen minden véget ér, és percekig azon próbáljuk emészteni a látottakat. De ez nem egyszerű…
Almodóvar zseni - ez nem kétséges. Hogy a végsőkig feszítette a húrt – ez sem. Lassú a történet, akció szinte nincs benne, mégis a lappangó feszültség folyamatosan növekszik. A fényképezés mesteri, a bezártság néha egészen szépnek tűnik. A képek, a fények és a fényképezés szöge egészen drámai hatást ér el.
A színészválasztás úgyszintén remek volt. Banderas az őrült orvos szerepében remek. Ahogy megismerjük a történetét, lassan megértjük a magába zárt fájdalmat is. Azonosulunk az indítékaival… egy pontig. Azonban számomra örök rejtély marad szerelme a fogva tartott lány iránt. Elena Ayana számomra eddig ismeretlen volt. Megkapó szépsége már az első képek alapján is nyilvánvaló, de a film végére meggyőződhetünk igazi tehetségéről is. Bár a film felében szinte végig ruha nélkül játszik, mégis csodaszép szemének mély tüzére emlékszünk a történet végén… A kettős játéka adja a darab zsenialitását. A többi szereplő pedig remekül hozza a figuráját, ezzel teremtve ideális játékteret. Marisa Parades házvezetőként, Blanca Suárez pedig a sérült lány szerepében alakít nagyot.
Összességében egy nagyon felkavaró, nagyon mély drámát látunk. Olyan események fájdalmas láncolatát, melyek senkit sem hagynak hidegen. Utána pedig hosszas vitákat lehet folytatni arról, hogy valóban csak egy őrült képzelgése ez a film, vagy elképesztő mese, amely akár valóság is lehet. Indítékok, okok és következmények adnak alapot hosszas fejtegetésre. Egy biztos: a történet igen felkavaró, ezért csak erős idegzetű ínyenceknek ajánlom, akik hajlandóak egy filmről gondolkodni a vége főcím után is. Nekik viszont nagyon jó szórakozás lesz!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése