Közreműködő: Roger Waters és zenekara
Helyszín: Budapest Puskás Ferenc Stadion
Dátum: 2013.08.25.
Szerencsés vagyok, nem először látom élőben
a Fal előadását, mégis a koncert minden pillanata úgy hatott rám, mint mikor
először láttam a filmet és hallottam a zenét. A helyszín ezúttal a Puskás
Ferenc Stadion (gyengébbek kedvéért: Népstadion). A díszlet és a körülmények
pedig monumentálisabbak, mint bármikor eddig. Roger Waters ígérete szerint
utoljára turnézik ezzel az előadással, így aztán semmiképp sem volt szabad
kihagyni!
Egy órával a kezdés előtt érkeztem, és első
pillanatra lenyűgöztek a részletek. Több hangfal torony és világító állás volt
felépítve, a vetítők pedig egy külön sátor alatt helyezkedtek el. Már itt
sejteni lehetet, hogy nem akármilyen élmény következik.
Kellemetlen esőben érkeztem, már egész
délután esett. De esőnap nincs, így aztán beöltöztem és így vágtam neki az
élménynek. Végül este 8 előtt elállt az eső, így maga a koncert már zavartalanul
folyt le. A kezdést 19,45-re hirdették, végül jó 45 perc késéssel csendültek
fel az első hangok, addigra pedig egészen megtelt a hatalmas aréna. (A hideg és
az eső ellenére!)
Az előadás csodás volt. A hangzás ép olyan,
mintha egy stúdióban ülnék a fejemen egy fülhallgatóval. Úgy látszik van olyan
technika, amely egy ekkora téren is képes a tökéletes doldy surround hangzást
megvalósítani… Persze, hogy van. Minden egyes húr pendülés tökéletesen szólt,
így lett az élmény teljes.
A látvány magával ragadó. A jól ismert
óriási kerek vászon a színpad közepén, valamint a folyamatosan épülő fal is
egyre nagyobb teret ad a vetítésnek. Elképesztő a látvány, én közel álltam a
színpadhoz, így aztán befogadni is alig lehetett mindent egyszerre. Aztán
persze jöttek a trükkök: a közel 4 emelet magas tanár, majd a mindent figyelő „Big
Mother” és a feleség – hatalmas felfújható figurák, melyet a színpadon
mozogtak. Ez, a képek és a bevetített film részletek egyszerre adták a látvány
orgiát, amely teljesen elvarázsolt.
Maga a mű nem változott. Még mindig a
félelmeink által körénk épített falakról szól, az erőszakról, a háborúról, a
gonoszságról. Egyéni stílusban, de nagyon is közérthetően… Az egyik fénypont a
köszöntő volt: Roger Waters magyarul köszönte meg a nézők jelenlétét. De ez nem
csak a szokásos „Jo estet Budapesssst” felkiáltás volt, hanem egy jó perces
igen bonyolult magyar beszédet. Az utolsó mondat persze mindent elárult: „Hogy tudtok
ezen a nyelven beszélni nap nap után…?” A közönség persze tombolt. Itt mondta
el azt is, hogy ezt az előadást egy nemrég meggyilkolt brazil emberjogi
aktivista emlékének ajánlja… Mert hallatnunk kell a hangunkat!
A másik érdekesség a vetítések között
megbújt üzenet volt: a Mother című dalban elhangzó „Anyám, higgyek a
kormánynak?” kérdés éneklése közben a falon megjelent a válasz magyarul is,
csak, hogy mindenki értse: „Kurvára nem”. Persze sokan felkapták a fejüket:
Waters üzent a magyaroknak… Szerintem ez nem igaz. Az üzenet minden országnak
és minden kormánynak szólt. A hazai fordítás pedig számomra tisztelet volt a
vendéglátók felé.
Kb 2 órás volt a show. Szereplők, filmek,
képek, zenék és üzenetek… Egy hatalmas zsongó kavalkád, és a folyamatos
borzongás a jól ismert dalok közben. A Fal – döbbenetes módon! – igen sok évvel
az eredeti megírása után még ma is aktuális. Aktuálisabb, mint valaha. Nem
megyek bele a mélylélektani elemzésbe, de üzenete ma is érvényes, amiről szól,
az ma aktuálisabb, mint bármikor…
Roger Waters egy géniusz, zenésztársai
pedig hangszereik mesterei. Csodás volt az előadás, mely újra felgyújtotta
bennem (is) az üzenetet: valamiért itt vagyunk a Földön. A mi döntésünk, hogy a
jó vagy a rossz oldalra állunk. Csak emlékeztetőül a tanárral küzdő
gyermekeinek felirata: A félelem falakat emel!
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!
