Mint pofon

(„Goodbye Cruel World
I'm leaving you today
Goodbye, Goodbye, Goodbye
 Goodbye all you people
There's nothing you can say
To make me change my mind
Goodbye")

 Pink Floyd: The Wall

 

Mint a visszakézből adott hatalmas pofon úgy csattannak szavaid védtelen arcomon. Egyetlen váratlan ütés, mely a meglepetés erejét kihasználva szédítő sebességgel robban át mindenen. Nyomában érzem, ahogy felserken a dermedt bőr, vércseppek buggyannak elő a vörös csíkokból, és lassan gördülnek lefelé mozdulatlan arcomon. Bénultan állok, váratlan volt a támadás, mindent elsöprő, kivédhetetlen. Meleg cseppek araszolnak bőrömön. Vér vagy könny, ki tudja már, nyomukban, mint maró sav hatására mély árkok keletkeznek, bennük lüktet az élő hús és a fájdalom. Nyilall, mar és lassan eltompítja érzékszerveim. Előbb csak a színek vesznek el. Nem látom a tavasz üde nyomait, nem érzem a világ forgatagának számos árnyalatát, lassan elszürkül minden, érdektelen egyhangúság váltja fel a természet egykoron színpompás díszleteit. Aztán a hangok vesznek ki, csak csendes monoton zúgást hallok már, nem jut el hozzám gyermekek nevetése, asszonyok sikkantása, barátok kézfogásának csattanása. Végül az illatok szűnnek meg. Nem érzékelem a tavaszi fuvallat meleg illatát, nem jutnak el hozzám az ingerek, sem virág, sem fa, sem parfümök olaja nem hat már rám… Csak állok bambán, kicsit megtörve, a váratlan csapás súlya alatt. Kérdeznék, de szavak nem jönnek ajkamra, kiáltanék, de hang nem hagyja el torkomat. Csak állok és nézek mélyen értetlen szemekkel, csak töprengek, magamat marva belülről keresem az okokat, próbálom visszaidézni a félreértett jeleket. De az agyam nem működik, nem veszi a parancsot, a gép nem indul újra, csak kattog tehetetlenül, mint a barázdában rekedt lemezjátszó tű. Tiltakoznék tiszta szívből, megragadnám kezeidet tiszta erőből. Ölelnélek magamhoz szorosan, karjaimba zárnálak, hogy ne félj, a baj elmúlik, és mi itt vagyunk egymásnak. Mi és csak mi, mint a borsó meg a héja - Forest Gump nyomán. De nem tudok szólni, csak állok riadt döbbenettel, és nézem szemeidben az idegen indulatot. Megbabonáz ez a hideg pillantás, megrémít a felém áradó közöny, ez a szenvtelen elutasítás… Hol vannak az érzések? Hol vannak a nagy tervek, a lélekmelegítő mosolyok? Hová tűnt kezed szorításának melege, hol illant el ölelő karjaid puha szeretete? Hol veszett el bőröd illata, ahogy hozzám bújtál, hol keményedett meg tenyered egykor selymesen puha érintése? Kábán álldogálok, lépnék, de minek, vagy mozdulnék, de hová, most minden olyan zavaros, forog köröttem a valóság. Érzem, ahogy az erek megdagadnak a halántékomon, szinte hallom, amint a szívemben zajló háború hangjai lassan egyetlen hatalmas zakatolássá állnak össze, a durva kántálás betölti belsőmet: Miért? Vajon ez a valóság, vagy csak egy lázálom, melyből verítékben fürödve felébredek majd, zihálva kapkodok levegőért, majd megnyugtat, hogy tested melegét érzem magam mellett, s hallom lélegzeted a sötét szobában… Nem, ebből a rémálomból nem lesz ébredés, ez maga a rideg valóság, az egyetlen, és innen már nincs menekvés… Mikor veszett el a romantikus álom? Mikor tört össze a nagy becsben tartott kép? Hogyan történhetett ez? Csak állok tágra zárt szemekkel és nem értem a világot. Miért velem, Uram…? Miért? Hol veszett el a mindennapok boldogsága, hol fakult meg a találkozások lázas izgalma? Hol szűnt meg a heves szívdobogás hangod hallatán, a csendes remegés kezed érintése nyomán? Miért most Uram…? Miért…? Kérdések, kínzó és mindent meggyalázó kérdések, vég nélküli áradat, de nincsenek válaszok. Csak állok csendesen és nézlek… Még haragodban is gyönyörű vagy. De szemeidben valami új érzés villan, valami hideg ellenséges indulat, érzem, hogy távolodsz, pedig mozdulatlanok vagyunk mindketten. Nézem a titokzatos, csodaszép szemeket, birkóznék a jeges indulattal, de nem találok fogást, és érzem, hogy megváltozott minden. Egyetlen pillanat, egyetlen szó, és a hosszú éjszakánként épített álom, mint megriadt madárraj rebben szerteszét a hatalmas térben… Szólnék, marasztalnálak, nyújtanám feléd tehetetlen kezem… De lassan elfordulsz, lépteid súlyosan konganak a kietlen világban. Aztán az ajtóban visszanézel egy pillanatra… Arcodról végképp eltűnt a kislányos mosoly, szemeidben utoljára villan fel egy szikra. Lehetett volna… Megsemmisülten állok, szólni sem tudok, és Te kilépsz az életemből… Hideg csend marad utánad. Fájó magány, csontig hatoló bénultság és gyilkos tehetetlenség. És csend. Végtelen, rideg és személytelen csend. Igaz volt mindez? Vagy csak álom? A csalfa, vak remény játszott képzeletemmel? Jéghideg kérdések acélpengéje döfi át lassan megfáradt szívemet…

Egy mesés történet véget ért…

Egy álom véget ért…

Egy élet véget ért…

2013.04.02.

Kőry László 

 

Támadás a Fehér Ház ellen

(Olympus Has Fallen)

Színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 111 perc, 2012

Rendező: Antoine Fugua

Főszereplők: Gerard Butler, Morgan Freeman, Aaron Eckhart, Angela Bassett, Dylan McDermott, Ashley Judd, Radha Mitchell, Rick Yune

Banning ügynök az elnöki testőrség egyik vezetője. Egy Karácsonyi ünnepségre sietve baleset éri a konvojt, miközben mentik az Elnököt, a felesége meghal… 1,5 évvel később Banning a Pénzügyminisztériumban dolgozik, esélye sincs a visszatérésre. Egy napon egy koreai küldöttség érkezik a Fehér Házba, akikről kiderül terroristák. Egy remekül szervezett kommandó akcióval elfoglalják a Házat, és túszul ejtik az Elnököt és a felső vezetés nagy részét. Banning egy hirtelen ötlettől vezérelve a Házban terem, és kapcsolatba lép a Válságstábbal, melyet a rangsorban következő Házelnök vezet. Megindul a harc a kivételesen felkészült terroristák és a külvilág között. A stáb egyetlen reménye pedig a bent tartózkodó ügynök, aki irtja is szorgalmasan a betolakodókat…

Antoine Fugua rendező nem talál ki semmi újat. Számos verzióban láttunk már elfogott Elnököt és bent maradó egyetlen hős ügynököt. Ezek között vannak jobb és rosszabb filmek is. Nos, ez a darab a jobbak közé tartozik. Az ötlet maga durván valóságszerű. A Fehér Ház elfogásáról még soha senki sem csinált filmet, ettől aztán nagyon izgalmas az egész. A másik titok pedig a jól eltalált karakterek. Valóban hihetőek az egyes figurák, és nem szuperhősök, hanem végre sérülékeny emberi alakítások jellemzik a filmet.

Gerard Butler például tökéletes. Kegyetlenül jó harcos, közben gondolkodó lény, ez ebben a típusban ritka. Morgan Freeman zseniális, mint mindig. Aaron Eckhart az elnök szerepében nagyon jó. Dicséret illeti Angela Bassettet is, aki szintén remek, mint mindig. Új arc a fiatal koreai terrorista szerepében Rick Yune. Bár fiatal, a játéka mégis nagyon valódi. Hideg, céltudatos, igazi gonosz figura.

A sok jó alakítás mellett el kell mondani azt is, hogy a filmben rendesen tombol az erőszak, ezért gyermekeknek nem ajánlott! De a család többi részének remek kikapcsolódás egy rendkívül pörgős akciófilm!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

A Csodacsapat

(Les Seigneurs)

Színes, magyarul beszélő, francia vígjáték, 97 perc, 2013

Rendező: Olivier Dahan

Főszereplők: José Garcia, Jean-Pierre Marielle, Franck Dubosc, Gad Elmaleh, Joey Starr, Omar Sy, Ramzy Bedia, Jean Reno

Orbéra hatalmas foci sztár volt, akinek kettétört a karrierje. 10 évvel később alkoholista, nincs munkája, és a felesége el akarja tiltani a kislányától. A bírónő mentőövet dob neki: legyen egy kis Bretagnei csapat edzője, így megmentheti magát. Meg is érkezik a szigetre, azonban a helyi csapat csupa amatőrből áll. Egyetlen munkahelyük a konzervgyár, amit azonban be akarnak záratni. A megmentéshez tovább kell jutni a bajnokságban… Ezért Orbéra összegyűjti egykori társait, hogy megsegítsék a kis sziget lakóit. Persze először mindenki elszörnyed a világvégi körülmények miatt, de később a kis falu egyszerű embereinek tisztasága megával ragadja az egykori sztárokat is.

Számtalan hasonló sportfilmet láttunk már. Rossz körülmények, nehéz emberek, aztán közös munka és jó eredmény. Azonban ez a film kicsit más. Olyan, amilyet csak a franciák tudnak csinálni. Kevésbé fennkölt, ám sokkal emberibb. Ettől pedig igazén különleges lesz. Olivier Dahan remek munkát végez. Egyes fordulópontokon a sztori nem megy el a pátosz felé, megmarad a valóság talaján. Ettől hihető és igazán valósan emberi.

A szereplők zseniálisak. Lubickolnak a karakterekben, nem sajnálják szórni a poénokat a celebekről. Igazából nem is lehet senkit kiemelni. Egyszerűen mindenki zseniális. Oly sok francia filmben szereztek már kellemes vagy megható perceket, itt pedig adogatják egymásnak a labdákat, hogy mindenki poénja nagyot üthessen. Briliáns csapatmunka!

Igazén jó kis film, hatalmas poénokkal és egy kevés romantikával. Kellemes kikapcsolódás, érdemes megnézni!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek

Az óriásölő

(Jack the Gians Slayer)

Színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm, 114 perc, 2013

Rendező: Bryan Singer

Főszereplők: Nicholas Hoult, Eleanor Tomlinson, Ewan McGregor, Ian McShane, Bill Nighy, Stanley Tucci, Warwick Davis

Minden gyermeket az óriásokról szóló mesékkel altatnak el a szüleik. Így van ez a szegény parasztfiúval meg a hercegnővel is. Akik egy napos a sors különleges akarata miatt hirtelen valóban is az óriások földjén találják magukat, akik épp a visszatérésre és a méltó bosszúra készülnek. Így aztán Jack, a Hercegnő és Elmont a testőrök parancsnoka együtt indulnak harcba a nagyra nőtt gonoszok ellen…

Bryan Singer modern mesét rendezett. Ügyesen egyesítette az újkori technikát a régi mesével. A gonosz harcol a jóval, kellemesen el vannak találva a karakterek, ugyanakkor a látvány egészen remek. Ugyanakkor mértéktartó is, ezért az erőszak és a horror elemek nem dominálnak a filmben, így aztán gyermekek is megnézhetik. Eredményként pedig valóban egy jó kis családi film született.

A főszereplő Nicholas Hoult. Ebben a hónapban ez a harmadik film, amiben őt látjuk – valamiért rendkívül népszerű odaát. Eddigi teljesítményét nézve nem sikerült megértenem, hogy vajon miért. Inkább esetlen, mint hős, inkább metroszexuális, mint férfias. Eleanor Tomlinson hasonlóan színtelen a hercegnő szerepében. Üde színfolt Ewan McGregor, aki nem tud rossz lenni. Őt mindig érdemes szerepeltetni! Meglepetés volt, hogy Ian McShane végre pozitív szerepet játszik, jól is áll neki. Ellenpontként Stanley Tucci remekül komédiázik a gonosz szerepben… De az igazi főszereplők inkább az óriások. A trükkök zseniálisak, a figurák döbbenetesen élők.

Összességében egy kellemes mese az egész. Ideális családi program egy esős délutánon…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek