Napos oldal

(Silver Linings Playbook)

Színes, feliratos, amerikai vígjáték, 122 perc, 2012

Rendező: David O. Russell

Főszereplők: Bradley Cooper, Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Jacki Weaver, Chris Tucker, Julia Stiles, Shea Whigham, Dash Mihok

Amikor egy filmet 8 Oscarra jelölnek (Legjobb: Film, Ffi főszereplő, Női főszereplő, Ffi mellékszereplő, Női mellékszereplő, Rendezés, Vágás, Adaptált forgatókönyv), az már biztosan jelent valamit. Persze ki tudja, hányat fog ebből megnyerni. Mindenesetre nem ezért imádom ezt a mozit!

Pat egy napon hazatérve a zuhany alatt találja feleségét egy kollégájával, amitől kiakad és félholtra veri a csábítót… Ezután nyolc hónapra pszichiátriára kerül. Terhelten tér haza, hiszen el van tiltva feleségétől, munkahelyétől, ellenben gyógykezelésre van kötelezve. Szülei szeretettel veszik körül, bár velük sem egyszerű az élet. Olyan igazi kisvárosi család ez, ahol mindenkinek megvan a maga keresztje… Pat egyetlen vágya, hogy ismét együtt lehessen feleségével, ez azonban tilos. Így hát stratégiát keres arra, hogyan is találhat vissza eredeti életéhez… Ekkor találkozik a gyönyörű Tiffanyval, aki nem igazán tud túllépni férje elvesztésén. A két „gyogyós” fiatal csak próbál életben maradni, keresik a kiutat gondjaikból, és lassan rájönnek: ők tudják csak egymást segíteni… De persze a szándék kevés, a fejlődés mindig sok-sok fájdalommal jár…

David O. Russell remek filmet csinált. Kellően mély – de nem akar orvosi szintre érni. Kellően pörgős – de van időnk végiggondolni, amit látunk. Kellően humoros – de nem otromba. Azt hiszem a rendező legnagyobb erénye, hogy igazán remekül találja meg az egyensúlyt minden kényes ponton. Kellemes fényképezés, remek zene, minden adott, hogy csak a szereplőkre kelljen koncentrálni…

Akik viszont parádésak. Bradley Cooper a tőle megszokott macsók és hősök után most hihetetlen erővel játssza el a megzakkant fiút. Zseniális alakítás, most egy életre bizonyította, hogy remek színész… Jennifer Lawrence pedig ismét csak fantasztikus. Eddigi nagy szerepei után most kevésbé erős a karaktere. Ezúttal egy gyönyörű, végtelenül kedves lányt játszik, akit egyszerűen agyon nyomott az élet súlya… Ki ne ismerni ilyet? Hihetetlenül mély alakítás. Ez a lány nemcsak csodaszép, de végtelenül tehetséges is! Robert De Niro nem tud hibázni… Alakítása végtelenül élethű – szerintem mindenki ismer ilyen embereket, de az ő játéka borzongatóan élethű… Ahogy az egy színész óriástól el is várható… De dicséretet érdemel az összes többi szereplő is. Kivételesen még Chris Tucker is zseniális formában van…

Mitől átütő ennek a filmnek a sikere? Miért jelölték 8 Oscarra? A válasz egyszerű: mert olyan kedvesen szerethető – ám sérült emberekről szól, akik itt is élnek köztünk. Mindenkinek van ilyen ismerőse. Tán még mi magunk sem vagyunk különbözőek… A film pedig olyan végtelen szeretettel és gyengédséggel mesél róluk, ami ritka. Leheletnyi finomságú a mozi humora: pellengérre állítja azt, amin mások nevetnek, de nem durva. Nem ítél, nem gúnyol ki – csupán megmutat valamit, és mi képesek vagyunk felszabadultan nevetni – vagy könnyezni akár. Hihetetlen jó film, csodás alakításokkal, ugyanakkor nagyon is elevenbe vágó üzenettel…

Látni kell. Megérteni kell. Megszeretni kell. Mert van miért. Innentől pedig mindegy, hány jelölést vált majd díjra… A csoda megtörtént, és ezt senki sem veheti el tőlünk!

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

Kettős játszma

(Shadow Dancer)

Színes, feliratos, angol-ír thriller, 101 perc, 2012

Rendező: James Marsh

Főszereplők: Andrea Riseborough, Clive Owen, Gillian Anderson, Aidan Gillen, Domhnall Gleeson, Brid Brennan, David Wilmot, Stuart Graham

90-es évek Belfast. Dühöng a háború az IRA és a kormány között, bár lassan közelednek a mérsékelt vezetők. Egy sikertelen Londoni akció során az MI5 elfog egy fiatal nőt. Colette McVeigh családjában több IRA vezető is van, ezért Mac nyomozó zsarolással beszervezi a kémelhárítók informátorainak sorába. A lány igent mond, aztán próbál élni, de a hatóság ismét ráijeszt: ha kedves a gyermeke élete, akkor legyen informátor… Választása nem lévén eleget tesz a zsarolásnak. Csakhogy az első bejelentett akció során a rendőrök meggyilkolnak egy fiatal IRA harcost, innentől pedig az IRA kíméletlen belső kémelhárítói is a lány nyomába erednek. Mac nyomozó közben rájön, hogy az MI5 csak kihasználja a lányt, ezért főnökeivel szembe helyezkedve megpróbálja kimenteni… De addigra már túl nagy a nyomás, az események pedig elszabadulnak…

James Marsh rendező nagyon hiteles filmet készített, mely nagyon is korhűre sikeredett. Kicsit néha vontatott a történet, így azonban van idő átélni a fiatal nőben dúló indulatok súlyát. Sima fényképezés, egyszerű zene, itt semmi extra sincsen, teljesen retro a mozi.

A film erőssége a szereplők tehetsége. Andrea Riseborough nálunk talán kevésbé ismert, de alakítása briliáns. Törékeny, mégis hatalmas nyomást visel a vállán. Menekülne talán a világból, de számára nincsenek választások. Díjra érdemes alakítás! Mac nyomozó szerepében Clive Owent láthatjuk. Ő egyszerűen, megbízhatóan remek, mint mindig. Szerintem ő szinte mindent el tud játszani… Ráadásul hitelesen… A többi szereplő pedig mind  nagyon jól hozza a figurát, remek környezetet teremtve a szólistáknak…

Van egy magyar mondás, mely érzékelteti a film lényegét: Kutyából nem lesz szalonna. Nem sorolnám a kiemelkedően jó filmek közé, vannak hiányosságai. De érdemei elvitathatatlanok: bepillanthatunk egy hihetetlenül kemény és kíméletet nem ismerő világba. Nekünk ez ma már történelem, pedig nem is olyan régen tőlünk nem is olyan messze ez volt – a szó szerint – véres valóság… Ha pedig elszabadulnak az indulatok, még bárhol megismétlődhet ez a történet… Pedig az üzenet félelmetes: Nincs menekvés, senki nem léphet túl önmagán… Elgondolkodtató.

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó

A messzi dél vadjai

(Beasts of the Southern Wild)

Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 93 perc, 2012

Rendező: Behn Zeitlin

Főszereplők: Quvenzhané Wallis, Dwight Henry, Jonshel Alexander, Marilyn Barbain, Kaliana Brower

A Messzi dél vadjai nagy vízválasztó film. Lesz egy csapat művészies hajlamú ember, aki imádni fogja, és lesz rengeteg agyatlan városlakó, aki semmit sem fog érteni belőle. Most szólok ezért: kímélje meg magát mindenki. Csak az üljön be a vetítésre, aki nyitott a világ megismerésére. A többieknek annyira felesleges. Még csak nem is intelligencia kell ehhez a filmhez. Sokkal inkább szív…

Valahol a világ végén van egy aprócska sziget a hatalmas tenger és a gonosz szárazföld között. Egy hatalmas gát árnyékában, melynek másik oldalán a civilizáció tengeti életét… De ez idegen földrész. Mert a Teknő lakóinak a világ maga a kis sziget. A kényelmes Európából nézve elképesztő nyomorban élnek itt emberek, akik a sors valamilyen furcsa fintora miatt mégis boldogok. Szép háznak tartják nyomorúságos viskóikat, életük a világ megismeréséről és nagy mennyiségű alkohol elfogyasztásáról szól leginkább.

Itt él a hat év körüli kislány, Hushpuppy. Édesanyja születése után elúszott (talán meghalt?), édesapja a menthetetlenül alkoholista Wink neveli. Életben maradásra, keménységre… de a szeretet sosem volt jelen kettejük kapcsolatában. Hushpuppy szemén keresztül láthatjuk a világot. Amelyben megvan a szerepe minden állatnak, növénynek, és az egyensúly megőrzése mindenki feladata. De Wink láthatóan egyre betegebb. Ugyanakkor egy borzalmas vihar nyomán a teknőt elönti a víz, és csupán néhány igen elvetemült őslakó képes még a vízen is megélni, ragaszkodni az otthonhoz…

Nehéz ez a film, és ennél többet nagyon bonyolult lenne elmesélni a történetről. Egyszerűen látni kell, mert olyan mozi élményt nyújt, amelyben nem minden nap van részünk.

Behn Zeitlin rendező nem egy történetet mutat meg. A mindennapok csodáit, megpróbáltatásait, a képzelet játékait villantja meg, szinte cselekmény nélkül. A történet inkább csak folyik, mint a víz odakint… Rendkívül érdekes a fényképezés. A képek sokszor elmosódottak, hirtelen vágások, közeli képek váltakoznak. Néha kapkod, néha gyönyörködtet. Megmutatja, hogy mindig mindenhol meg lehet találni a szépséget… Mindehhez kellemesen összeválogatott zene társul.

A film főszereplője Quvenzhané Wallis, a kislány. Csak néha szólal meg, inkább csak szemléli a világot. Hatalmas beszélő szemekkel néz, bájos kis arcával játszik. Igazii pöttöm lányka, aki mégis megállja helyét a vadonban… Zseniális alakítás, egy felnőttnek is becsületére válna. A tanult mesterséget itt a természetes béke és szépség veszi át. Nem véletlen, hogy alakítását Oscar díjra jelölték… Dwight Henry ezzel ellentétben hideg, idegbeteg alkoholista, aki csak néha lágyul el. Nem tud mit kezdeni egy lánnyal, mégis védeni akarja, s ez a kettősség felőrli az erejét. Szintén remek alakítás. Aztán van néhány különös figura. A vadon lakói, akik alkohol mámorban is boldogok a szabadságtól, akik utolsó leheletükig ragaszkodnak a Teknőhöz, és annak furcsa törvényeihez. Például ahhoz, hogy halottat megsiratni nem lehet…

Ez egy nagyon mély film. Aki nyitott rá, annak sokat fog adni. Aki elzárkózik, az idegbeteg lesz és nem képes végignézni… Pedig oly sok mindenről mesél. Innen, a kényelmes moziból nézve megrettent a nyomor… Vajon én képes lennék életben maradni ebben a világban? Aligha… Vajon miért? Mikor vesztettük el életképességünk, mikor szakadtunk el a Természettől? Mikor feledtük el meghallani mások és más lények szívverését, mikor kényelmesedtünk bele a köznapokba…?

Hogy is lehet élni ilyen körülmények között? Hogy lehet az, hogy emberek körmük szakadtáig ragaszkodnak ehhez az élethez? Mit látnak, mit élnek meg ők, amit én nem látok…? Legfőképpen pedig: Vajon miért nézem elhűlt csodálkozással én ezeket a képeket?

Rendkívüli mozi élmény… Több Oscar jelöléssel… Egy élmény, amit bárki megérdemelne, de nem sokat fogják megélni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!