A messzi dél vadjai

(Beasts of the Southern Wild)

Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 93 perc, 2012

Rendező: Behn Zeitlin

Főszereplők: Quvenzhané Wallis, Dwight Henry, Jonshel Alexander, Marilyn Barbain, Kaliana Brower

A Messzi dél vadjai nagy vízválasztó film. Lesz egy csapat művészies hajlamú ember, aki imádni fogja, és lesz rengeteg agyatlan városlakó, aki semmit sem fog érteni belőle. Most szólok ezért: kímélje meg magát mindenki. Csak az üljön be a vetítésre, aki nyitott a világ megismerésére. A többieknek annyira felesleges. Még csak nem is intelligencia kell ehhez a filmhez. Sokkal inkább szív…

Valahol a világ végén van egy aprócska sziget a hatalmas tenger és a gonosz szárazföld között. Egy hatalmas gát árnyékában, melynek másik oldalán a civilizáció tengeti életét… De ez idegen földrész. Mert a Teknő lakóinak a világ maga a kis sziget. A kényelmes Európából nézve elképesztő nyomorban élnek itt emberek, akik a sors valamilyen furcsa fintora miatt mégis boldogok. Szép háznak tartják nyomorúságos viskóikat, életük a világ megismeréséről és nagy mennyiségű alkohol elfogyasztásáról szól leginkább.

Itt él a hat év körüli kislány, Hushpuppy. Édesanyja születése után elúszott (talán meghalt?), édesapja a menthetetlenül alkoholista Wink neveli. Életben maradásra, keménységre… de a szeretet sosem volt jelen kettejük kapcsolatában. Hushpuppy szemén keresztül láthatjuk a világot. Amelyben megvan a szerepe minden állatnak, növénynek, és az egyensúly megőrzése mindenki feladata. De Wink láthatóan egyre betegebb. Ugyanakkor egy borzalmas vihar nyomán a teknőt elönti a víz, és csupán néhány igen elvetemült őslakó képes még a vízen is megélni, ragaszkodni az otthonhoz…

Nehéz ez a film, és ennél többet nagyon bonyolult lenne elmesélni a történetről. Egyszerűen látni kell, mert olyan mozi élményt nyújt, amelyben nem minden nap van részünk.

Behn Zeitlin rendező nem egy történetet mutat meg. A mindennapok csodáit, megpróbáltatásait, a képzelet játékait villantja meg, szinte cselekmény nélkül. A történet inkább csak folyik, mint a víz odakint… Rendkívül érdekes a fényképezés. A képek sokszor elmosódottak, hirtelen vágások, közeli képek váltakoznak. Néha kapkod, néha gyönyörködtet. Megmutatja, hogy mindig mindenhol meg lehet találni a szépséget… Mindehhez kellemesen összeválogatott zene társul.

A film főszereplője Quvenzhané Wallis, a kislány. Csak néha szólal meg, inkább csak szemléli a világot. Hatalmas beszélő szemekkel néz, bájos kis arcával játszik. Igazii pöttöm lányka, aki mégis megállja helyét a vadonban… Zseniális alakítás, egy felnőttnek is becsületére válna. A tanult mesterséget itt a természetes béke és szépség veszi át. Nem véletlen, hogy alakítását Oscar díjra jelölték… Dwight Henry ezzel ellentétben hideg, idegbeteg alkoholista, aki csak néha lágyul el. Nem tud mit kezdeni egy lánnyal, mégis védeni akarja, s ez a kettősség felőrli az erejét. Szintén remek alakítás. Aztán van néhány különös figura. A vadon lakói, akik alkohol mámorban is boldogok a szabadságtól, akik utolsó leheletükig ragaszkodnak a Teknőhöz, és annak furcsa törvényeihez. Például ahhoz, hogy halottat megsiratni nem lehet…

Ez egy nagyon mély film. Aki nyitott rá, annak sokat fog adni. Aki elzárkózik, az idegbeteg lesz és nem képes végignézni… Pedig oly sok mindenről mesél. Innen, a kényelmes moziból nézve megrettent a nyomor… Vajon én képes lennék életben maradni ebben a világban? Aligha… Vajon miért? Mikor vesztettük el életképességünk, mikor szakadtunk el a Természettől? Mikor feledtük el meghallani mások és más lények szívverését, mikor kényelmesedtünk bele a köznapokba…?

Hogy is lehet élni ilyen körülmények között? Hogy lehet az, hogy emberek körmük szakadtáig ragaszkodnak ehhez az élethez? Mit látnak, mit élnek meg ők, amit én nem látok…? Legfőképpen pedig: Vajon miért nézem elhűlt csodálkozással én ezeket a képeket?

Rendkívüli mozi élmény… Több Oscar jelöléssel… Egy élmény, amit bárki megérdemelne, de nem sokat fogják megélni…

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!