(Shadow Dancer)
Színes, feliratos, angol-ír thriller, 101
perc, 2012
Rendező: James Marsh
Főszereplők: Andrea Riseborough, Clive
Owen, Gillian Anderson, Aidan Gillen, Domhnall Gleeson, Brid Brennan, David
Wilmot, Stuart Graham
90-es évek Belfast. Dühöng a háború az IRA
és a kormány között, bár lassan közelednek a mérsékelt vezetők. Egy sikertelen
Londoni akció során az MI5 elfog egy fiatal nőt. Colette McVeigh családjában
több IRA vezető is van, ezért Mac nyomozó zsarolással beszervezi a kémelhárítók
informátorainak sorába. A lány igent mond, aztán próbál élni, de a hatóság
ismét ráijeszt: ha kedves a gyermeke élete, akkor legyen informátor… Választása
nem lévén eleget tesz a zsarolásnak. Csakhogy az első bejelentett akció során a
rendőrök meggyilkolnak egy fiatal IRA harcost, innentől pedig az IRA kíméletlen
belső kémelhárítói is a lány nyomába erednek. Mac nyomozó közben rájön, hogy az
MI5 csak kihasználja a lányt, ezért főnökeivel szembe helyezkedve megpróbálja
kimenteni… De addigra már túl nagy a nyomás, az események pedig elszabadulnak…
James Marsh rendező nagyon hiteles filmet
készített, mely nagyon is korhűre sikeredett. Kicsit néha vontatott a történet,
így azonban van idő átélni a fiatal nőben dúló indulatok súlyát. Sima
fényképezés, egyszerű zene, itt semmi extra sincsen, teljesen retro a mozi.
A film erőssége a szereplők tehetsége.
Andrea Riseborough nálunk talán kevésbé ismert, de alakítása briliáns.
Törékeny, mégis hatalmas nyomást visel a vállán. Menekülne talán a világból, de
számára nincsenek választások. Díjra érdemes alakítás! Mac nyomozó szerepében
Clive Owent láthatjuk. Ő egyszerűen, megbízhatóan remek, mint mindig. Szerintem
ő szinte mindent el tud játszani… Ráadásul hitelesen… A többi szereplő pedig
mind nagyon jól hozza a figurát, remek
környezetet teremtve a szólistáknak…
Van egy magyar mondás, mely érzékelteti a
film lényegét: Kutyából nem lesz szalonna. Nem sorolnám a kiemelkedően jó
filmek közé, vannak hiányosságai. De érdemei elvitathatatlanok: bepillanthatunk
egy hihetetlenül kemény és kíméletet nem ismerő világba. Nekünk ez ma már
történelem, pedig nem is olyan régen tőlünk nem is olyan messze ez volt – a szó
szerint – véres valóság… Ha pedig elszabadulnak az indulatok, még bárhol
megismétlődhet ez a történet… Pedig az üzenet félelmetes: Nincs menekvés, senki
nem léphet túl önmagán… Elgondolkodtató.
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése