Furcsa év volt 2009 a mozirajongók számára, mert egyaránt kaptunk jót és rosszat, így nehéz lenne szimplán kijelenteni, hogy az év siker vagy kudarc volt inkább.
Ha a hideg tényeket nézzük: az idén 90 alkalommal látogattam el moziba, ez aránylag jó. Majdnem ennyi filmet néztem meg, mert volt néhány, ahol újráztam. Például az Arénában, ahol kétszer is kiraktak bombariadó miatt a film közepén. Oh igen, kis magyar játékaink…
Általánosítások helyett nézzük inkább a kiemelkedő filmeket pár szavas kommentárral:
2009 alapvetően a vígjátékok éve volt. Sok és jó filmet láttunk, jókat nevettünk. Említést érdemel például a Nász-ajánlat, ahol Sandra Bullock remekelt, vagy a Férj és férj, ahol a melegek kaptak apró tűszúrásokat, vagy az Egyszerűen bonyolult, mely az időskorban újra fellángoló szerelmet vette górcső alá.
Kellemes alkotásokkal leptek meg a magyar filmesek is, egyaránt vígjáték és dráma téren. Jókat nevettünk a Papírkutyák-on, jókat gondolkodtunk a Papírrepülők-ön, kicsit fájt az Intim fejlövés és nagyon megérintett az Utolsó idők című film.
Oscar idei kedvencei közül hármat is ki kell emelnem: A Gettómilliomos segítségével bepillanthattunk egy létező, nagyon távoli és nagyon más világba. A Benjamin Button különös élete segítségével pedig bepillanthattunk egy nem létező, de nagyon is mély gondolatokkal teli világba. Majd jött a Grand Torino, ahol Clint Eastwood végre nem összehúzott szemű pisztoly hőst alakít, hanem bizonyítja, hogy öreg korára bizony jó színész lett belőle. 3 film, 3 nagyon különböző téma, 3 nagyon eltérő világ, de nekem mégis ugyanarról szólnak: keresik a szeretet arcait. Ember és ember között, férfi és nő között, keresik az örök szerelmet a létező vagy nem létező világ mozgató rugóit. Mindhárman méltán kaptak Oscart!
Aztán láttunk az idén véresen kemény akciófilmet: az Elrabolva nem adott semmi újat a régi klisékhez, egyszerűen csak jó volt.
Voltak viszont igazi drámák, amelyeken sokáig kell még gondolkodni. Kicsit történelmi szemszögből ilyen volt a Felolvasó, illetve a Kétely, aztán mai környezetben a Tiszta napfény. Nagyon kemény filmek, nagyon mély mondanivalóval. Ugyanez kicsit könnyedebben a Továbbállók, amely keserédesen mosolyogva beszél erről a furcsa világról. A kérdés pedig mindegyik alkotásban ugyanaz: Mitől és meddig vagyunk emberek? Ezeket nem szabad kihagyni.
Mielőtt pedig kiemelném e legjobbakat, beszéljünk a másik végletről. Még soha egyetlen évben sem bántam meg ennyiszer, hogy moziba mentem. Nézzük a legrosszabbakat… Görögbe fogadva sem sikerült ismét meglovagolni a bazi nagy sikert, kaptunk helyette tömör giccset. Ennél rosszabb volt, mikor Pippa Lee késztetett folyamatos ásításra… Brüno hiába csépelte a melegeket, Sasha Baron-Cohen nem alkotott újra kult filmet, viszont roppant gusztustalan volt. Ennél egy fokkal volt csak jobb a Páros mellékhatás, ahol filmes pénzen lehetett álom környezetben haverokkal bulizni forgatás ürügyén. Na jó Vince Vaughn okos fiú, legalább ők jól érezték magukat munka címén. Ez már nem mondható el Csányi Sándorról, aki végigszenvedte a Poligamy című műalkotást, viszont a film végére sem kaptunk válaszokat a kérdésekre, így aztán maradt egy misztikus maszlag kevés értelemmel, viszont nagyon humortalanul. Ha már misztérium, akkor ki kell emelni az Alkonyt 2 - Újhold című remekművet, ahol Kristen Stewart másodszor is két órán szenved borzasztóan. Ennél borzasztóbb már csak az, hogy ezt várhatóan további két folytatásban is nyomon követhetjük majd…
Ha az év mélypontja címet adományozzuk, akkor a dobogós alkotások közt harmadik helyezett lesz a Gamer. Nincs ötlet, nincs újdonság, van viszont eszeveszett erőszak csak úgy bele a világba. Lecsuknám, az alkotókat. Második helyezett számomra a Szuperbojz című magyar förmedvény, csupa nagy név, minden együtt a sikerhez, de az eredmény ez raklap unalmas trágya, a készítőket simán száműzném, gyűjtsenek élményt a következő munkához a kietlen mongol pusztákon. És elértünk az idei év legrosszabb filmjéhez, ami szerintem a történelem egyik filmes mélypontja, ez pedig az Álom.net című magyar szösszenet. Unalmas film, bugyuta történet, amerikai klisék agyament másolása és förtelmes szereplők… Én vagyok az idióta, hogy pénzt adtam érte!
De felejtsük el a mélypontokat, inkább emlékezzünk a szépre, mert szerencsére akadt ilyen is bővel. 6 film, amelyek nálam igazán vitték a pálmát 2009-ben:
Libanoni keringő – Történelem, fájdalom, rejtegetett múlt és gyötrődés egy furcsa rajzfilmbe sűrítve. Különleges látványvilág, kemény szimbólumok és iskolaérett tanulságok a háború természetéről.
Becstelen brigantik – Tarantino Mester újabb remeke. Zseniális színészek, elképesztő nyelvi bravúrok és egy elképzelt történelmi változat, bárcsak így lett volna…
District 9 – Elsőfilmes próbálkozás, kevés pénzből csak úgy poénból odarittyentve az eredmény pedig egy látványos film, vicces ötletekkel és nagyon mély társadalomszociológiai vonatkozásokkal…
Másnaposok – Csupa ismeretlen arc, egy zseniális forgatókönyv, egy jó csapat. A vége pedig egy igazi eszement vígjáték, olyan sírva röhögős, amit tényleg sokszor kell megnézni, mert annyi benne a poén, hogy követni is nehéz.
Avatar – 12 év várakozás után egy zseniális csapat elvisz a fantázián túlra, egy olyan világba, mely még álmainkban sem létezett. Új korszak kezdete a filmes szakmában, és új világlátás kezdete az egyre táguló képzeletünkben. Egy időtlen mese, mely csodaszép és döbbenetesen látványos!
Végül pedig 2009 filmje számomra: Julie és Julia. Két igaz történet, 4 zseniális színész, örömkönnyek és meghatott pillanatok. Egy film, amely az élet. Egy film, amely utat mutat. Egy film, ami azt sugallja: van számodra hely. Legyen nehéz a világ, legyen tele válsággal az élet, legyél bár látszólag magányos, de mégis van egy hely, van egy pillanat, amikor TE vagy az élet és a világ közepe. Legyen bár negatív a világ és húzzon mindenki vissza, azért a Te napod is felkel egyszer és meg tudod mutatni, hogy képes vagy nagy dogokra…
Mikor filmet választunk és sorban állunk a kasszánál, még nem tudhatjuk, vajon mit is kapunk. Így volt ez 2009-ben is. Sokszor sikerült helytelenül beválasztani, de ha megnézzük a remek alkotások oldalát, akkor azt kell mondanom összességében ez egy nagyon jó kis filmes év volt…
Várjuk a 2010-es felhozatalt!
Találkozunk a csillagos szőnyegen…
Az Erő és a Mozi legyen veled kedves olvasó!
2010. December 30.
Merlin
Ha a hideg tényeket nézzük: az idén 90 alkalommal látogattam el moziba, ez aránylag jó. Majdnem ennyi filmet néztem meg, mert volt néhány, ahol újráztam. Például az Arénában, ahol kétszer is kiraktak bombariadó miatt a film közepén. Oh igen, kis magyar játékaink…
Általánosítások helyett nézzük inkább a kiemelkedő filmeket pár szavas kommentárral:
2009 alapvetően a vígjátékok éve volt. Sok és jó filmet láttunk, jókat nevettünk. Említést érdemel például a Nász-ajánlat, ahol Sandra Bullock remekelt, vagy a Férj és férj, ahol a melegek kaptak apró tűszúrásokat, vagy az Egyszerűen bonyolult, mely az időskorban újra fellángoló szerelmet vette górcső alá.
Kellemes alkotásokkal leptek meg a magyar filmesek is, egyaránt vígjáték és dráma téren. Jókat nevettünk a Papírkutyák-on, jókat gondolkodtunk a Papírrepülők-ön, kicsit fájt az Intim fejlövés és nagyon megérintett az Utolsó idők című film.
Oscar idei kedvencei közül hármat is ki kell emelnem: A Gettómilliomos segítségével bepillanthattunk egy létező, nagyon távoli és nagyon más világba. A Benjamin Button különös élete segítségével pedig bepillanthattunk egy nem létező, de nagyon is mély gondolatokkal teli világba. Majd jött a Grand Torino, ahol Clint Eastwood végre nem összehúzott szemű pisztoly hőst alakít, hanem bizonyítja, hogy öreg korára bizony jó színész lett belőle. 3 film, 3 nagyon különböző téma, 3 nagyon eltérő világ, de nekem mégis ugyanarról szólnak: keresik a szeretet arcait. Ember és ember között, férfi és nő között, keresik az örök szerelmet a létező vagy nem létező világ mozgató rugóit. Mindhárman méltán kaptak Oscart!
Aztán láttunk az idén véresen kemény akciófilmet: az Elrabolva nem adott semmi újat a régi klisékhez, egyszerűen csak jó volt.
Voltak viszont igazi drámák, amelyeken sokáig kell még gondolkodni. Kicsit történelmi szemszögből ilyen volt a Felolvasó, illetve a Kétely, aztán mai környezetben a Tiszta napfény. Nagyon kemény filmek, nagyon mély mondanivalóval. Ugyanez kicsit könnyedebben a Továbbállók, amely keserédesen mosolyogva beszél erről a furcsa világról. A kérdés pedig mindegyik alkotásban ugyanaz: Mitől és meddig vagyunk emberek? Ezeket nem szabad kihagyni.
Mielőtt pedig kiemelném e legjobbakat, beszéljünk a másik végletről. Még soha egyetlen évben sem bántam meg ennyiszer, hogy moziba mentem. Nézzük a legrosszabbakat… Görögbe fogadva sem sikerült ismét meglovagolni a bazi nagy sikert, kaptunk helyette tömör giccset. Ennél rosszabb volt, mikor Pippa Lee késztetett folyamatos ásításra… Brüno hiába csépelte a melegeket, Sasha Baron-Cohen nem alkotott újra kult filmet, viszont roppant gusztustalan volt. Ennél egy fokkal volt csak jobb a Páros mellékhatás, ahol filmes pénzen lehetett álom környezetben haverokkal bulizni forgatás ürügyén. Na jó Vince Vaughn okos fiú, legalább ők jól érezték magukat munka címén. Ez már nem mondható el Csányi Sándorról, aki végigszenvedte a Poligamy című műalkotást, viszont a film végére sem kaptunk válaszokat a kérdésekre, így aztán maradt egy misztikus maszlag kevés értelemmel, viszont nagyon humortalanul. Ha már misztérium, akkor ki kell emelni az Alkonyt 2 - Újhold című remekművet, ahol Kristen Stewart másodszor is két órán szenved borzasztóan. Ennél borzasztóbb már csak az, hogy ezt várhatóan további két folytatásban is nyomon követhetjük majd…
Ha az év mélypontja címet adományozzuk, akkor a dobogós alkotások közt harmadik helyezett lesz a Gamer. Nincs ötlet, nincs újdonság, van viszont eszeveszett erőszak csak úgy bele a világba. Lecsuknám, az alkotókat. Második helyezett számomra a Szuperbojz című magyar förmedvény, csupa nagy név, minden együtt a sikerhez, de az eredmény ez raklap unalmas trágya, a készítőket simán száműzném, gyűjtsenek élményt a következő munkához a kietlen mongol pusztákon. És elértünk az idei év legrosszabb filmjéhez, ami szerintem a történelem egyik filmes mélypontja, ez pedig az Álom.net című magyar szösszenet. Unalmas film, bugyuta történet, amerikai klisék agyament másolása és förtelmes szereplők… Én vagyok az idióta, hogy pénzt adtam érte!
De felejtsük el a mélypontokat, inkább emlékezzünk a szépre, mert szerencsére akadt ilyen is bővel. 6 film, amelyek nálam igazán vitték a pálmát 2009-ben:
Libanoni keringő – Történelem, fájdalom, rejtegetett múlt és gyötrődés egy furcsa rajzfilmbe sűrítve. Különleges látványvilág, kemény szimbólumok és iskolaérett tanulságok a háború természetéről.
Becstelen brigantik – Tarantino Mester újabb remeke. Zseniális színészek, elképesztő nyelvi bravúrok és egy elképzelt történelmi változat, bárcsak így lett volna…
District 9 – Elsőfilmes próbálkozás, kevés pénzből csak úgy poénból odarittyentve az eredmény pedig egy látványos film, vicces ötletekkel és nagyon mély társadalomszociológiai vonatkozásokkal…
Másnaposok – Csupa ismeretlen arc, egy zseniális forgatókönyv, egy jó csapat. A vége pedig egy igazi eszement vígjáték, olyan sírva röhögős, amit tényleg sokszor kell megnézni, mert annyi benne a poén, hogy követni is nehéz.
Avatar – 12 év várakozás után egy zseniális csapat elvisz a fantázián túlra, egy olyan világba, mely még álmainkban sem létezett. Új korszak kezdete a filmes szakmában, és új világlátás kezdete az egyre táguló képzeletünkben. Egy időtlen mese, mely csodaszép és döbbenetesen látványos!
Végül pedig 2009 filmje számomra: Julie és Julia. Két igaz történet, 4 zseniális színész, örömkönnyek és meghatott pillanatok. Egy film, amely az élet. Egy film, amely utat mutat. Egy film, ami azt sugallja: van számodra hely. Legyen nehéz a világ, legyen tele válsággal az élet, legyél bár látszólag magányos, de mégis van egy hely, van egy pillanat, amikor TE vagy az élet és a világ közepe. Legyen bár negatív a világ és húzzon mindenki vissza, azért a Te napod is felkel egyszer és meg tudod mutatni, hogy képes vagy nagy dogokra…
Mikor filmet választunk és sorban állunk a kasszánál, még nem tudhatjuk, vajon mit is kapunk. Így volt ez 2009-ben is. Sokszor sikerült helytelenül beválasztani, de ha megnézzük a remek alkotások oldalát, akkor azt kell mondanom összességében ez egy nagyon jó kis filmes év volt…
Várjuk a 2010-es felhozatalt!
Találkozunk a csillagos szőnyegen…
Az Erő és a Mozi legyen veled kedves olvasó!
2010. December 30.
Merlin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése