Rendező: Sean Durkin
Főszereplők: Elizabeth Olsen, Sarah Paulson, John Hawkes, Hugh Dancy, Brady Corbet
Kis költségvetésű független film, amely elképesztően sokkoló hatású. Igazából minden fiatalnak levetíteném, hogy okuljanak…
Az első képsorokon azt látjuk, hogy Martha, egy fiatal lány megszökik valahonnan. Üldözik ugyan, de sikerül megmenekülnie. Telefonon hív fel valakit, aki azonnal érte indul… És a történetet csak később, mozaikokból tudjuk összerakni. Martha valahogy belekeveredett egy szektába. Egy farmon élnek, szigorú törvények szerint, melyeket mindenki magától tart be. Önkéntes száműzetés a világból egy önellátó gazdaságba, ahol korán kell kelni, egész nap fizikai munkát kell végezni, enni pedig csak este szokás, mert nem kell annyi táplálék. Szinte katonai a rend, mindenki retteg Patricktól, aki a szellemi vezér és mindenható ura a kolóniának. Az ő joga, hogy beavatási szertartáson felavassa a nőket, akik ezután a csapat tulajdonaivá válnak.
Két síkon zajlik a történet. Egyrészt látjuk, amint Martha önmagát keresi nővére és annak férje otthonában. Két év eltűnés után egyetlen szót sem mond arról, hol volt és mi történt vele. Ugyanakkor folyamatosan lázálmai vannak és nyomasztják az emlékek, olyan mélyen, hogy képtelen beilleszkedni szerettei életébe. Ez alatt folytatásokban látunk képsorokat a kolónia életéből, és esünk egyre nagyobb kétségbe. Visszatérő mondatok verik ki a biztosítékot újra és újra. Bíznod kell bennünk. Nem lehetsz olyan önző, hogy nem adod magad a közösségnek… És a néző csak ül, és fokozatosan borzad el. Aztán eljön a perc, és megértjük Martha lidércnyomásának igazi okát is… Van az a pont, ahonnan már nincs visszatérés.
Sean Durkin független filmesként igazi filmet alkotott, nem kötötte az amerikai filmek sablonos világa. A fényképezés nagyon egyszerű, mégis helyenként szívszaggatóan szépek a képek. Döbbenetesen jók a szekta életét bemutató vágások. A képek nyomasztóak, félelmetesek. Ezzel szemben a család élete színes és letisztult. Remek a kontraszt.
Nagyon jók a színészek is. Sarah Paulson a kicsit frusztrált aggódó nővér szerepében nagyon jó. Gondoskodó, mint egy anya, akit hajt a szeretet és önmaga hibáztatása… Hugh Dancy a férj szerepében nagyon jó: nem érti a buggyant lány viselkedését, és ezt egyre kevésbé tudja palástolni… Ugyan ki ne értené meg? John Hawkes szektavezér figurája megosztó. Sem fizikailag, sem lelkileg semmi sem indokolja azt a hatalmat, melyet a közösség felett gyakorol, mégis van benne valami félelmetes kisugárzás, amely mindenkire hat… Szép színészi teljesítmény, ráadásul tudjuk, hogy a valós szekta vezérek sokszor épp ilyen semmitmondó figurák, és ez a történelem rejtélye…
Külön kell beszélni Elizabeth Olsenről. Nem lehetett könnyű élete, hiszen a teljességgel elviselhetetlen, undorító és képtelenséget súroló Olsen ikrek testvére. Abban a családban felnőni és állandóan a két undormány liba árnyékában élni, ez önmagában is szép teljesítmény. Ezek után kiáll a kamerák elé, és olyan elképesztő alakítást nyújt, amit csak a legnagyobbaktól láttunk. Igazi szépség, aki természetes bájával hódít, hatalmas szemei mindent elmesélnek. Rezdülései, mozdulatai remekül adják vissza a folyamatos nyomás alatt élő, rettegő lány érzéseit. Meghatóak tiszták az érzései és döbbenetes erős a játéka. Csak remélni lehet, hogy ezért a teljesítményért valamilyen díjat fog kapni, mert tökéletesen megérdemli!
Ez a film remekül mutatja be azt a törést, amelyet egy szekta okozni tud egy fiatal életében. Miközben a szeretetről prédikálunk, elveszünk mindent az emberektől, akiket igában tart a függőség. Számomra a legdöbbenetesebb jelenet, amikor már Martha viszi a következő lányt az áldozati éjszakára, hiszen tanító ő és vezér… Ez nem egy szórakoztató mű. Kőkemény dráma arról a veszélyről, amelynek minden ártatlan fiatal ki van téve mai, elértéktelenedett világunkban… Mindenkinek látni kéne!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése