2013. november 17., vasárnap

45




 
„Elmondatott minden, ami elmondható” (Ákos)


45 év. Emlékek, mosolyok, ölelések, gondolatok, bánatok, szerelmes pillanatok, megható helyzetek, felemelő érzések, feledni való bosszúságok. Képek, mozdulatok, illatok, ízek, színek kavalkádja. Utazások, kalandok, kihívások, nevetések, sportsikerek. Győzelmek öröme és bukások fájdalma. Egy élet mérföldkövei… Ilyenek voltunk, ez vagyok… De mi vagyok? Ki vagyok? Egy barátságos lúzer, mert túl sok mindent elvesztegettem? Egy irigyelni való bajnok, mert oly sok kalandot és csodás percet éltem át? Mi az, ami minősít? Ki az, aki megítél? A vagyon? Egy hatalmas ház, medencével, kerttel és bubis medencével? Gyors autó sok extrával és díszes kulccsal? Vastag aranylánc és pici okostelefon? Patinás intézményekben megszerzett oklevelek, melyek poros keretekben sárgállanak a falon? Földi hívságok gyűjteménye vagy spirituális kincsek belső tárháza? Mi számít? Talán leltározni kéne a fizikai valóságot. Vagy értékelni kellene a múltban gyűjtött élményeket… Vagy igen, vagy nem… Talán számba venni kéne a mosolyokat. A kedves, a nyílt, a hálás, a baráti, a gyermeki, a szerelmes mosolyokat. Amelyek szebbé tettek egy pillanatot. Egy napot. Egy életet… Talán nem is számít a külvilág ítélete. Talán nem is fontos, honnan jöttem. Csak az számít, merre megyek… Talán az sem… A napokban kaptam egy levelet valakitől, akit nagyon tisztelek, akiért igazán rajongok. Ezt írta: „…Hatalmas respekt, nagyon frappánsan keveredtél ki a szituációból! :D bravúros megoldás. Meg is állapítottuk utána, hogy szuperjófej voltál…” Talán ennél szebbet elképzelni sem tudok. Talán ez az a pillanat, amikor azt mondom: érdemes volt rálépni az útra... 45 év. Nekem történelem. A világnak csak egy apró, múló pillanat.    
   

 
2013.11.16.
Kőry László 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése