„Elmondatott
minden, ami elmondható” (Ákos)
45 év. Emlékek, mosolyok,
ölelések, gondolatok, bánatok, szerelmes pillanatok, megható helyzetek,
felemelő érzések, feledni való bosszúságok. Képek, mozdulatok, illatok, ízek,
színek kavalkádja. Utazások, kalandok, kihívások, nevetések, sportsikerek.
Győzelmek öröme és bukások fájdalma. Egy élet mérföldkövei… Ilyenek voltunk, ez
vagyok… De mi vagyok? Ki vagyok? Egy barátságos lúzer, mert túl sok mindent
elvesztegettem? Egy irigyelni való bajnok, mert oly sok kalandot és csodás
percet éltem át? Mi az, ami minősít? Ki az, aki megítél? A vagyon? Egy hatalmas
ház, medencével, kerttel és bubis medencével? Gyors autó sok extrával és díszes
kulccsal? Vastag aranylánc és pici okostelefon? Patinás intézményekben
megszerzett oklevelek, melyek poros keretekben sárgállanak a falon? Földi
hívságok gyűjteménye vagy spirituális kincsek belső tárháza? Mi számít? Talán
leltározni kéne a fizikai valóságot. Vagy értékelni kellene a múltban gyűjtött
élményeket… Vagy igen, vagy nem… Talán számba venni kéne a mosolyokat. A
kedves, a nyílt, a hálás, a baráti, a gyermeki, a szerelmes mosolyokat. Amelyek
szebbé tettek egy pillanatot. Egy napot. Egy életet… Talán nem is számít a
külvilág ítélete. Talán nem is fontos, honnan jöttem. Csak az számít, merre
megyek… Talán az sem… A napokban kaptam egy levelet valakitől, akit nagyon
tisztelek, akiért igazán rajongok. Ezt írta: „…Hatalmas respekt, nagyon
frappánsan keveredtél ki a szituációból! :D bravúros megoldás. Meg is
állapítottuk utána, hogy szuperjófej voltál…” Talán ennél szebbet elképzelni
sem tudok. Talán ez az a pillanat, amikor azt mondom: érdemes volt rálépni az
útra... 45 év. Nekem történelem. A világnak csak egy apró, múló pillanat.
2013.11.16.
Kőry
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése