(Les saveurs du Palais)
Színes, feliratos, francia vígjáték, 90
perc, 2012
Rendező: Christian Vincent
Főszereplők: Catherine Frot, Jean d’Ormesson,
Hippolyte Girardot, Arthur Dupont, Jean-Marc Roulot, Arly Jover, Brice Fournier
A történet egyszerre két síkon zajlik.
Látjuk a mát: egy Sarkvidéki kutató bázison utolsó napját tölti a szakácsnő,
aki másnap hazaindul az egy éves világvégi tartózkodás után. Közben megelevenednek
a múlt pillanatai. Hortense egy vidéki tanyán szakácsnő, leginkább a francia
konyha rejtelmeibe avatja be külföldi hallgatóit. Egy napon a szakszervezet
elnöke Párizsba hívja, ahol egy fontos tisztségviselő szakácsot keres. Már csak
a fővárosban derül ki, hogy illető maga az Elnök. Hortense átveszi az elnöki
konyha irányítását, és az ínyenc államfő legnagyobb megelégedésére igazi házi
ízekkel kedveskedik minden nap. Csakhogy az élet nem ilyen egyszerű: a régi
szakácsok folyamatosan nehezítik az életét, a Palotát irányító bürokraták
folyamatosan támadják és az orvosokkal is meggyűlik a baja. Lehet-e az Elnököt
saját elvárásai alapján szolgálni, ha közben mindenki más ellened dolgozik? Ez
itt a nagy kérdés… Persze a választ tudjuk, hiszen az önkéntes száműzetés oka nyilván
a bukás. Mégis a történet nagyon kedves és igazán érdemes végignézni.
Christian Vincent remekül rakja össze a
történetet. Hiszen az első perctől tudjuk az eredményt, mégis végig megmarad a
feszültség, és titokban drukkolunk a furcsa szakácsnőnek. Jó a fényképezés,
kellemes a zene… De mindenekfelett elképesztő ételeket látunk. Jó tanács, amit
érdemes megfogadni: éhesen semmiképp se üljünk be erre a filmre!
A szereplők jók. Catherine Frot kicsit
merev, kicsit kemény, mégis szimpatikus. Számomra nagyon szimpatikus Hippolyte
Girardot játéka, aki legalább vicces színt visz a drámai történetbe. Ezen kívül
elmondhatom, hogy mindenki nagyon jól hozza a figuráját. Különösen
gusztustalanok a bürokraták, egyes jelenetek tökéletesen megvilágítják, mennyit
is érünk mi egyszerű polgárok a politikusok szemében… A történetnek ez a része
akár hazánkban is játszódhatna.
A film kiszámítható, nincsenek benne
hatalmas akciók, mégis egy nagyon kedves szívmelengető történet, miközben a
francia konyhaművészet remekeiben is gyönyörködhetünk…
Értékelés: 1 (Agyhalál) -
10 (Csoda!) skálán: 6 pont - Kellemes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése