2011. szeptember 17., szombat

Drive - Gázt!

(Drive)
Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 100 perc, 2011
Rendező: Nicolas Windind Refn
Főszereplők: Ryan Gosling, Carey Mulligan, Bryan Cranston, Albert Brooks, Ron Perlman, Christina Hendricks, Oscar Isaac, Cesar Garcia

Ezt a filmet igen nehéz karakterizálni. Különös alkotás, különös nyelven beszél, különös képi világot teremt és mindeközben olyan hihetetlen mély emberi érzésekről beszél, melyek itt élnek mindennapjainkban. Az eredmény pedig egy 10 pontos akció film, pedig ritkán adok ilyen osztályzatot, még ritkábban egy ilyen jellegű alkotásra, ez a mozi azonban egy igazi csemege!

Főhősünk Driver (Sofőr), akinek ez a foglalkozása, a nevét valójában meg sem tudjuk a filmben. Nappal autós kaszkadőr, éjjelente gengszterek sofőrje. Ez a kettősség már önmagában is különössé teszi a karaktert. Egy napon aztán találkozik a szomszédban lakó lánnyal, aki kisfiával él együtt. A sofőr és szomszédai barátok lesznek, míg egy napon hazatér a csonka család feje, aki épp a börtönből szabadul. Persze a múlttól nehéz elszakadni, így aztán a fiú hamar bajba kerül, a szomszéd lányt féltő Sofőr pedig feladva elveit, segíteni próbál. A dolgok azonban összekeverednek és az olasz maffia belháborújában találják magukat. A történetről ennél többet bűn lenne elárulni…

Nicolas Winding Refn rendező mesteri munkát végez. Több olyan síkja és motívuma van a filmnek, melyek iskolateremtőek…

Először is a fényképezés. Ilyen megdöbbentő kép-, és színvilágú filmet már nagyon régen láttam. A HD világnak köszönhetően egyrészt látjuk a nagyváros mérgezően fájdalmas és éles képeit, majd a színek hirtelen elmosódnak, ahogy belemerülünk a történetbe. Sokszor fájdalmasan szépek a képek. Carey Mulligan első megjelenése a liftben, a beszűrődő arany fénysugarak közepette, annyira drámaian szép, hogy nincs férfiember, aki nem szeret bele ebbe a lányba… Csodálatosan lágy képek és színek uralkodnak, váltakoznak a rémesen éles snittekkel, a parkolói jelenetben pedig elképesztő az árnyékok játéka. Szép… Nagyon szép az egész. Az operatőr és a vágó iskolát nyithatna!

Ha már a vágónál tartunk: zseniálisak az autós üldözések. A filmet bevezető jelenet, egészen magával ragadó, pedig semmi akció nincs benne, mégis a vágás mesteri! Itt is… Szintén említést érdemel a zene. A nyolcvanas évek zenei világát idézik a dalok, de olyan remekül passzolnak a lágy képekhez, hogy szinte feloldódik a néző… Nagyon el van találva.

Aztán jönnek a szereplők. Ryan Gosling a Sofőr. Érdekes a dolog, mert szinte alig beszél. Többnyire csak néz nagy szemekkel, szelíden rágcsálja a fogpiszkálót, és nem igazán lehet semmit leolvasni az arcáról. Ez nagyon sokáig így van, míg végül a jól felépített élet korlátaiból kilépő Sofőr kénytelen új szerepet felvenni: döbbenetes a kalapácsos jelenet. De a legbrutálisabb az utolsó liftes történet: elcsattan a filmművészet egyiklegszebb csókja, aztán hirtelen előtör a mélyen elrejtett szörnyeteg és olyan brutális lesz a film, hogy szinte kővé dermedünk az ülésben…

Carey Mulligan a lány szerepében tündököl. Szintén alig szólal meg, de csodaszép szemeivel és arcának mimikájával annyi érzelmet mesél el boldogságról, fájdalomról és döbbenetről, amit sokan egy élet alatt sem tudnak szavakba önteni. Mulligan kisasszony az idén már nem először rabolta el a szívem, most csak ismét bizonyította, hogy páratlan szépségéhez remek tehetség is megadatott neki!

Aztán jönnek az epizodisták, akik mind nagyon jók. Ron Perlman az olasz maffiózó szerepében vérfagyasztó, jó volt őt ismét viszont látni. Albert Brooks és Bryan Cranston pedig szimplán jók és hitelesek…

Ebben a filmben minden összejött. Érdekes, hogy a sok kis színész remek dialógusokat él meg, a két főszereplő pedig alig szólal meg. A film mégis róluk szól, de ez a nyelv nagyon egyedi és hátborzongatóan szép. Gosling és Mulligan igazán lubickol a szerepben.

Pedig mély, nagyon mély dolgokról szól ez a mozi. Látszólag egy jó kis akciós történet. Gengszterek, üldözések és leszámolások. Valójában bepillantást kapunk emberek lelkébe, akik nem jók, nem idealizáltak, csak keresik a boldogságot, és annak csupán ígéretéért hajlandók feladni mindent…


Helyenként brutálisan nyers a film, ezért gyerekeknek semmiképp nem ajánlom. Azoknak, akik egy jó kis akciót akarnak látni, érdemes megnézni. De az ínyenceknek, akik hajlandóak elgondolkodni azon, amit láttak – nos, nekik ez egy igazán páratlan élmény lesz!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

1 megjegyzés:

  1. Igen igen, az elmúlt jó pár évből Nicolas Windind Refn az első dán rendező a méltán híres Lars von Trier után aki kiválóan érti szakmáját.

    VálaszTörlés