Közreműködő: Rammstein, Combichrist
Helyszín: Papp László Budapest Sportaréna
Dátum: 2010.03.16.
A Rammstein mindig más volt. Már a névválasztás is botrányt kavart, hiszen Rammstein az a kisváros, ahol egy hírhedt légibemutató balesetben 31 ember halt meg… A fiúk Németországból jönnek és németül énekelnek heavy metalt (Ipari? Gótikus? Ma már nehéz lenne besorolni őket…). Reménytelen, legyintettek sokan, de az együttes bizonyított: valamit nagyon tudnak. Így aztán nem zavarta őket a kritika meg a sok okos, csak csinálták egymás után a remek lemezeket és a nem kicsit látványos előadásokat. Mert ezt várjuk tőlük, ezért telt meg ezúttal a Budapest Sportaréna is.
Vagyunk vagy 8 ezren, állapítjuk meg Pistivel. Elsőként a Combicrist lép fel. Ipari metál? Vagy mi a szent szőr ez? Egy dobos, egy billentyűs és egy ütős, valamint az énekes, aki brutál idióta szöveget hörög a mikrofonba. Az első metál zenekar, amiben egy szál gitár sincs. Annyira szörnyű, hogy kimenekülünk a büfébe és nézzük kicsit a közönséget. Hmmm… vannak bizony furcsa alakok. Gyönyörű lányok, akik láthatóan a kosztümöt cserélték bőrre, punkok a nagy könyvből és néhány híres ember minden korosztályból. Wow, itt még mi is beférünk a társaságba.
Aztán irány a terem: pontosan 9 órakor elsötétedik minden, és indul a show (Ja, a híres német precizitás, na ilyet sem igazán látni kis hazánkban…). Nagyon nehéz lenne megítélni a műsort. A tömeg (Szinte telt ház…) őrjöng, ki állva, ki ülve, de mindenki imádja a zenét. Én sem tudom kivonni magam a zene hatása alól, automatikusan mozgok az ütemre.
Akik persze nem szeretik a bandát, azoknak úgyis hiába beszélnék…
Nos, sok-sok év rendezvényszervezői múlttal talán kicsit másképp nézek egy ilyen eseményt. Szakmai szemmel az ítélet sommás: egy elképesztően kitalált és megszervezett szuperprodukciót látunk, ahol minden és mindenki épp a helyén van. Lássuk a részleteket:
- Van egyszer egy lámpaerdő. Annyi, hogy tán a Wiener Waldban sincs ennyi.
- Aztán van néhány hatalmas, különböző formájú világító eszköz, melyeket folyamatosan fel- és lehúznak, döntenek, forgatnak – ezzel is fokozva a szédületes látványt. Zseniális ötlet.
- Van aztán egy hangfal hegy. Ennek köszönhető a gyönyörű, tiszta ám brutálisan hangos és tiszta hangzás. Nincs sípolás, stb. Ja kérem, a minőség…
- Aztán a színpad: ami folyton változik, alakul és mindenhol világít, füstöl és ég. Tornyok, benzinkút, stb. Nagyon kemény…
- Van még a pirotechnika: lézerek, beltéri tűzijátékok, robbanások, görög tűz és egy rakás más lélegzetelállító effekt. Égő ember, lángfújók, tüzes szárnyak stb. Hihetetlen látványelemek, legalábbis hazai színpadon.
- Végül pedig van a zenekar. Lehet őket szeretni vagy sem, de tény, hogy vér profik. Elképesztő tempóban, és főleg: élőben nyomatják majd két órán keresztül a látványelemekkel megtűzdelt műsort. Ami tökéletesen ki van dolgozva: minden zenész akkor és ott van, ahol kell. Nyomja az iszonyatos tempójú zenét, közben lángot fúj, rohangál, vagy vigyázzban áll. A billentyűs például a koncert nagy része alatt egy futópadon masírozik – mellesleg zene közben.
A profizmus pedig minden másodpercben megnyilatkozik. Lehet ezt szeretni vagy utálkozni, de aki kitalálta, az zseni volt. És bár élő a zene, őrjöng mindenki és együtt énekel a közönség a bandával, a dolog ennyi technikával csak akkor tud pontosan (és baleset nélkül) működni, ha mindenki tökéletes munkát végez. Le a kalappal, ilyen produkciót még sosem láttam élőben!
A műsor alapja a 2009-es új lemez, de persze jönnek a régi nagy slágerek. A „Weises Fleisch”, majd a „Du hast” refrénjét a közönség énekli, és a banda elégedett. Elköszönés után még kétszer jönnek vissza. Előbb a billentyűs csónakázik (Szó szerint!) a közönség fején, majd utoljára marad az aktuális sláger: az „Angel”. Még egy utolsó elképesztő látvány: a szárnyak villognak, lángot fújnak, minden él és mozog a színpadon… Végül, közel két órás elképesztő zúzás után véget ér a show. A közönség fegyelmezetten araszol kifelé, Pistivel összenézünk: Ez bizony elképesztő volt… A merchandising pult még működik, sőt az épület körül még a poszter árusok kurjongatnak, aztán a hideg éjszakában elillan a varázslat…
Végül álljon itt a Rammstein tagok névsora:
Richard Zwen Kruspe Bernstein – szólógitár
Paul Heiko Landers – gitár
Till Lindemann – ének
Oliver „Ollie” Riedel – basszusgitár
Christoph „Doom” Schneider – dob
Christian „Flake” Lorenz – billentyű
Ez bizony emlékezetes este marad!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!
Helyszín: Papp László Budapest Sportaréna
Dátum: 2010.03.16.
A Rammstein mindig más volt. Már a névválasztás is botrányt kavart, hiszen Rammstein az a kisváros, ahol egy hírhedt légibemutató balesetben 31 ember halt meg… A fiúk Németországból jönnek és németül énekelnek heavy metalt (Ipari? Gótikus? Ma már nehéz lenne besorolni őket…). Reménytelen, legyintettek sokan, de az együttes bizonyított: valamit nagyon tudnak. Így aztán nem zavarta őket a kritika meg a sok okos, csak csinálták egymás után a remek lemezeket és a nem kicsit látványos előadásokat. Mert ezt várjuk tőlük, ezért telt meg ezúttal a Budapest Sportaréna is.
Vagyunk vagy 8 ezren, állapítjuk meg Pistivel. Elsőként a Combicrist lép fel. Ipari metál? Vagy mi a szent szőr ez? Egy dobos, egy billentyűs és egy ütős, valamint az énekes, aki brutál idióta szöveget hörög a mikrofonba. Az első metál zenekar, amiben egy szál gitár sincs. Annyira szörnyű, hogy kimenekülünk a büfébe és nézzük kicsit a közönséget. Hmmm… vannak bizony furcsa alakok. Gyönyörű lányok, akik láthatóan a kosztümöt cserélték bőrre, punkok a nagy könyvből és néhány híres ember minden korosztályból. Wow, itt még mi is beférünk a társaságba.
Aztán irány a terem: pontosan 9 órakor elsötétedik minden, és indul a show (Ja, a híres német precizitás, na ilyet sem igazán látni kis hazánkban…). Nagyon nehéz lenne megítélni a műsort. A tömeg (Szinte telt ház…) őrjöng, ki állva, ki ülve, de mindenki imádja a zenét. Én sem tudom kivonni magam a zene hatása alól, automatikusan mozgok az ütemre.
Akik persze nem szeretik a bandát, azoknak úgyis hiába beszélnék…
Nos, sok-sok év rendezvényszervezői múlttal talán kicsit másképp nézek egy ilyen eseményt. Szakmai szemmel az ítélet sommás: egy elképesztően kitalált és megszervezett szuperprodukciót látunk, ahol minden és mindenki épp a helyén van. Lássuk a részleteket:
- Van egyszer egy lámpaerdő. Annyi, hogy tán a Wiener Waldban sincs ennyi.
- Aztán van néhány hatalmas, különböző formájú világító eszköz, melyeket folyamatosan fel- és lehúznak, döntenek, forgatnak – ezzel is fokozva a szédületes látványt. Zseniális ötlet.
- Van aztán egy hangfal hegy. Ennek köszönhető a gyönyörű, tiszta ám brutálisan hangos és tiszta hangzás. Nincs sípolás, stb. Ja kérem, a minőség…
- Aztán a színpad: ami folyton változik, alakul és mindenhol világít, füstöl és ég. Tornyok, benzinkút, stb. Nagyon kemény…
- Van még a pirotechnika: lézerek, beltéri tűzijátékok, robbanások, görög tűz és egy rakás más lélegzetelállító effekt. Égő ember, lángfújók, tüzes szárnyak stb. Hihetetlen látványelemek, legalábbis hazai színpadon.
- Végül pedig van a zenekar. Lehet őket szeretni vagy sem, de tény, hogy vér profik. Elképesztő tempóban, és főleg: élőben nyomatják majd két órán keresztül a látványelemekkel megtűzdelt műsort. Ami tökéletesen ki van dolgozva: minden zenész akkor és ott van, ahol kell. Nyomja az iszonyatos tempójú zenét, közben lángot fúj, rohangál, vagy vigyázzban áll. A billentyűs például a koncert nagy része alatt egy futópadon masírozik – mellesleg zene közben.
A profizmus pedig minden másodpercben megnyilatkozik. Lehet ezt szeretni vagy utálkozni, de aki kitalálta, az zseni volt. És bár élő a zene, őrjöng mindenki és együtt énekel a közönség a bandával, a dolog ennyi technikával csak akkor tud pontosan (és baleset nélkül) működni, ha mindenki tökéletes munkát végez. Le a kalappal, ilyen produkciót még sosem láttam élőben!
A műsor alapja a 2009-es új lemez, de persze jönnek a régi nagy slágerek. A „Weises Fleisch”, majd a „Du hast” refrénjét a közönség énekli, és a banda elégedett. Elköszönés után még kétszer jönnek vissza. Előbb a billentyűs csónakázik (Szó szerint!) a közönség fején, majd utoljára marad az aktuális sláger: az „Angel”. Még egy utolsó elképesztő látvány: a szárnyak villognak, lángot fújnak, minden él és mozog a színpadon… Végül, közel két órás elképesztő zúzás után véget ér a show. A közönség fegyelmezetten araszol kifelé, Pistivel összenézünk: Ez bizony elképesztő volt… A merchandising pult még működik, sőt az épület körül még a poszter árusok kurjongatnak, aztán a hideg éjszakában elillan a varázslat…
Végül álljon itt a Rammstein tagok névsora:
Richard Zwen Kruspe Bernstein – szólógitár
Paul Heiko Landers – gitár
Till Lindemann – ének
Oliver „Ollie” Riedel – basszusgitár
Christoph „Doom” Schneider – dob
Christian „Flake” Lorenz – billentyű
Ez bizony emlékezetes este marad!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!
Most keveredtem az oldaladra.
VálaszTörlésIstenkirályság volt a koncert, az adrenalintól majdnem szívrohamot kaptam a szó szoros értelmében :-)
Köszi a cikket, most megint ki akar ugrani a szívem az emlék hatására! Ezek zsenik... És cseppet sem vagyok elfogult :-)