(The Lovely Bones)
Színes, feliratos, amerikai-angol-új-zélandi film, 139 perc
Rendező: Peter Jackson
Főszereplők: Saoirse Ronan, Mark Wahlberg, Rachel Weisz, Stanley Tucci, Susan Sarandon, Amanda Michalka, Rose McIver
Susie Salmon 14 éves kiskamasz. Imádja az életet, a szülinapjára kapott fényképezőgépet, és bizony beköszönt kis életébe az első szerelem. Szerető családban él, bírja az iskolát, tele van életerővel és tervekkel. Ő a mesélő, aki elkalauzol minket a 70-es évek elejére egy boldog amerikai kisvárosba. Aztán az 5. percben azt is elmondja, hogy meggyilkolták 1973. december 6-án. És innen a kellemes családi mozinak induló film nagyon megváltozik.
Peter Jackson biztos kézzel nyúl a történethez. A valós drámát rendszeresen megszakítják azok a képek, melyek Susie saját mennyországát, a „köztes állapotot” mutatja be. Míg a való világunkban a család őrlődik, szinte szétesik, és senki sem találja a helyét az önmarcangolás közepette, addig Susie megragadt a felhők és a valódi Mennyország között, ahonnan mindig visszatér, hogy nyomon kövesse az eseményeket. Egyesen érzik is, hogy itt jár, így a sebekre nincs gyógyír, hiszen sosem találták meg a testet.
Jackson remek rendező, ezt most is bizonyítja. A való világ kissé kietlen megjelenítése után szinte giccses a színektől hemzsegő saját menny bemutatása. Az addig zaklatott zene is lelassul, minden megtelik csillogással, a zene ünnepélyesen chill-out-os lesz, és Susie csendesen mesél, vagy kommentál. Nincs gyűlölet a hangjában, nincs remegés a torkában: eyszerűen mesél, mintha nem is róla szólna a történet.
Remek rendezés, remek fényképezés, a két világ fájó ellentétét a kiváló zene csak fokozza. DE nagyon jók a színészek is. A kimondhatatlan nevű Saoirse Ronan tökéletes választás. Üde, bájos, nagyon szerethető és a szerelme szinte átsüt a képeken. Mark Wahlberg és Rachel Weisz a vergődő szülők, akik addig csak egy boldog család voltak, s mostanra nem tudják feldolgozni a fájdalmat… Mindketten remekelnek. Susan Sarandon alkoholista nagyi figurája teljesen szokatlan a művésznőtől, de tökéletes alakítás, mint mindig. A nagy meglepetés Stanley Tucci. Még sosem láttam negatív szerepben, de olyan hihetetlenül alakítja az idegbeteg sorozatgyilkost, hogy játékáért nem véletlenül jelölték az idén minden létező díjra! Egy frenetikusan jó színész szívbemarkolóan fájó új arcát láthattuk most meg. És jók a többiek is: a gyerekek, a rendőrök, az ismerősök…
Ez egy nagyon mély gondolatokat boncolgató, nagyon szép film. Tartalmas és elgondolkodtató. Mi köze a valósághoz…? Nos, még senki sem jött vissza, hogy mindezt elmesélje. Csodaszép képek, remek színészek és fájdalmasan szép gondolatok… Szórakozni vágyóknak nem igazán ajánlom, sokkal inkább azoknak, akik nem átallnak gondolkodni a látottakon. Nekik igazi csemege!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Színes, feliratos, amerikai-angol-új-zélandi film, 139 perc
Rendező: Peter Jackson
Főszereplők: Saoirse Ronan, Mark Wahlberg, Rachel Weisz, Stanley Tucci, Susan Sarandon, Amanda Michalka, Rose McIver
Susie Salmon 14 éves kiskamasz. Imádja az életet, a szülinapjára kapott fényképezőgépet, és bizony beköszönt kis életébe az első szerelem. Szerető családban él, bírja az iskolát, tele van életerővel és tervekkel. Ő a mesélő, aki elkalauzol minket a 70-es évek elejére egy boldog amerikai kisvárosba. Aztán az 5. percben azt is elmondja, hogy meggyilkolták 1973. december 6-án. És innen a kellemes családi mozinak induló film nagyon megváltozik.
Peter Jackson biztos kézzel nyúl a történethez. A valós drámát rendszeresen megszakítják azok a képek, melyek Susie saját mennyországát, a „köztes állapotot” mutatja be. Míg a való világunkban a család őrlődik, szinte szétesik, és senki sem találja a helyét az önmarcangolás közepette, addig Susie megragadt a felhők és a valódi Mennyország között, ahonnan mindig visszatér, hogy nyomon kövesse az eseményeket. Egyesen érzik is, hogy itt jár, így a sebekre nincs gyógyír, hiszen sosem találták meg a testet.
Jackson remek rendező, ezt most is bizonyítja. A való világ kissé kietlen megjelenítése után szinte giccses a színektől hemzsegő saját menny bemutatása. Az addig zaklatott zene is lelassul, minden megtelik csillogással, a zene ünnepélyesen chill-out-os lesz, és Susie csendesen mesél, vagy kommentál. Nincs gyűlölet a hangjában, nincs remegés a torkában: eyszerűen mesél, mintha nem is róla szólna a történet.
Remek rendezés, remek fényképezés, a két világ fájó ellentétét a kiváló zene csak fokozza. DE nagyon jók a színészek is. A kimondhatatlan nevű Saoirse Ronan tökéletes választás. Üde, bájos, nagyon szerethető és a szerelme szinte átsüt a képeken. Mark Wahlberg és Rachel Weisz a vergődő szülők, akik addig csak egy boldog család voltak, s mostanra nem tudják feldolgozni a fájdalmat… Mindketten remekelnek. Susan Sarandon alkoholista nagyi figurája teljesen szokatlan a művésznőtől, de tökéletes alakítás, mint mindig. A nagy meglepetés Stanley Tucci. Még sosem láttam negatív szerepben, de olyan hihetetlenül alakítja az idegbeteg sorozatgyilkost, hogy játékáért nem véletlenül jelölték az idén minden létező díjra! Egy frenetikusan jó színész szívbemarkolóan fájó új arcát láthattuk most meg. És jók a többiek is: a gyerekek, a rendőrök, az ismerősök…
Ez egy nagyon mély gondolatokat boncolgató, nagyon szép film. Tartalmas és elgondolkodtató. Mi köze a valósághoz…? Nos, még senki sem jött vissza, hogy mindezt elmesélje. Csodaszép képek, remek színészek és fájdalmasan szép gondolatok… Szórakozni vágyóknak nem igazán ajánlom, sokkal inkább azoknak, akik nem átallnak gondolkodni a látottakon. Nekik igazi csemege!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése