2015. június 29., hétfő

Búcsú



A tündérmeséket azért szeretjük, mert olyan jó elrévedezni egy képzelt világ izgalmas csodáin, a tündérek csillogásán, az emberek jóságán. Szeretjük ezeket a meséket. A melegszívű hősöket, a csodaszép hölgyeket, a derék lovagokat és a furfangos varázslókat. Elmélázunk a történeteken, okulunk a tanulságból és élvezzük a szívmelengető mesék minden fordulatát. 

Nem is volt felnőtt talán az, aki legalább egyszer életében nem élte meg a mesét, nem volt részese a csodának, nem lehetett igazán boldog.


Szerencsés ember vagyok, mert megélhettem a csodát. És ez mindennél többet ér.

De a tündérmesék véget érnek. Eljön az ébredés keserű pillanata, amikor rá kell döbbennünk, hogy a monda és a valóság két nagyon is különböző világ. Megértjük, hogy a színes képzetek elillannak és marad a rideg mindennapok embert próbáló valósága: a fojtogató magány.

Sajnos a hősök kora lejárt. Ez már az ember világa.


Így eljött a pillanat, amikor Merlin meghozta a régen esedékes döntést: ideje megérteni az Ég jeleit, ideje letenni a tollat, ideje nem kergetni álmokat. 


Kedves Olvasó! Szívből köszönöm, ha meglátogattad ezt az oldalt. Talán sikerült néhány kellemes percet szereznem – ennek igazán örülnék. Talán néha felbosszantottalak – ezt igazán sajnálnám. Köszönöm, ha időt töltöttél itt, köszönöm, ha megosztottad a véleményed velem és másokkal. Köszönöm, ha kommentáltál, köszönöm, ha csak olvastál. Szép mese volt ez számomra, örömmel csináltam. Nem gondolom, hogy sikerült hatást gyakorolni a világra, nem voltak sosem világmegváltó terveim. Gondolatokat osztottam meg, és köszönöm, hogy elolvastad őket.


A mese tehát véget ért. Nincs bölcs záró üzenet. Nincs utolsó okosság. Csak azt tudom mondani: keresd bátran a boldogság kék madarát. És ha megtaláltad, őrizd nagyon. Szeretettel. Mert Ő az egyetlen fontos dolog az életben.


Köszönöm szépen!



Kőry László

2015.06.29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése