Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasy, 106 perc, 2012
Rendező: Tarsem Singh
Főszereplők: Julia Roberts, Lily Collins, Armie Hammer, Sean Bean, Nathan Lane, Mare Winningham, Michael Lerner, Martin Klebba, Danny Woodburn, Jordan Prentice, Arthur Holden
Régi mese új köntösben. Az egész film egy hatalmas paródia, inkább felnőtteknek szól, bár gyermek is élvezhetik. Az viszont tény, hogy a poénok kimondottan a felnőtteknek szólnak.
Tarsem Singh rendező több területen ad újat. A sztorit nagyjából hagyja folyni a maga medrében, legalábbis előkerülnek az eredeti kellékek: van itt alma, meg tükör, meg miegymás, de mondjuk az eredeti filmhez ezen kívül nincs sok közünk.
Amit viszont remekül újít meg a rendező, az az elképesztő poén áradat. A beszólások és kommentek frenetikusak. Vicces a gólyalábon bűnöző törpék hada és kimondottan jókat lehet nevetni a szexre éhező királynő és a félmeztelen herceg kettősén.
A másik újdonság, ami viszont több mint élmény: az a hihetetlen látvány világ. Ilyen szín és forma kavalkádot csak a Faun filmben láttam, meg egy kórházban játszódó kisfiú álmairól szóló másik történetben. A jelmezek, a díszletek és az egész látvány valóságos katarzis élményt okoznak, méghozzá a teljes filmen keresztül. Csak ezért érdemes megnézni ezt a mozit. Fényképészek, grafikusok és más színekkel élő és bánó embereknek ez alapmű!!!
Végül pedig jók a színészek. Julia Roberts még Gonosz Mostohának is zseniális. Olyan elképesztő eleganciával gonosz, hogy azt kívánjuk, bárcsak minket zsigerelne ki… Lily Collins valóban gyönyörű, igazán jó a Hófehér szerepben. A többiek pedig mindannyian inkább paródiái a figuráknak, mint hősei. Viccesek a törpék, nevetséges az inas és egyáltalán, az egész gárda nagyon jó.
Az utolsó poén pedig a legjobb az egészben: az indiai rendező (Ki a fene kérte fel erre a munkára???) az utolsó jelenetben elszabadítja az indulatokat. Hófehérke dalra fakad, kíséri az egész birodalom, a zene és a tánc tökéletes paródiája a Bollywoodi filmek befejező őrületének… Sírtam a röhögéstől, utoljára az első Shrek végén dalra fakadó szereplők rock and rollja volt rám ekkora hatással. Annyira nem illik ide, és annyira szörnyű az egész, hogy már zseniális – csak ezért érdemes beülni a filmre!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése