Színes magyar filmdráma, 90 perc, 2009.
Rendező: Mátyássy Áron
Főszereplők: Kádas József, Vass Teréz, Földes Eszter, Szalay Marianna
Ez itt a véres magyar valóság. Valóság, mert a film - kegyetlen - tükröt tart elénk a közelmúltról. Magyar, mert a történet hazánkban, egy kis ukrán határ menti faluban játszódik. Véres, mert ilyen a világ.
Valóban ilyen? Él egy furcsa testvérpár. A Lány, aki autista. Mi nézők persze tudjuk, hogy ez egy furcsa betegség, a környezet azonban csak "lököttnek" tartja. És a Fiú, aki próbál megélni. Autót szerel, és ha kell, hát benzint csempészik. Így tengetik furcsa életüket. Aztán egy napon a béke véget ér: a lányt megerőszakolják. Kire számíthatnak? Hiszen orvosok, rendőrök, falubeliek mind csak ellenük vannak. Igazán támaszkodni csak a "gyüttmentekre" lehet, akik mintha kívül lennének a törvényen, mégis csak ők élnek rendes életet... Érezzük, hogy zakatolva közeleg a vég, látjuk, hogy nincs remény, mégis megdöbbentő a drámai befejezés.
Furcsa ez a film. Egyrészről gyönyörű képeket látunk. Maga az erőszak is épp csak jelezve van a csodás táj lírai képsoraival. Szinte fel sem fogjuk, mi történik... Másrészről ez a szépség még jobban kiemeli az emberi környezet ridegségét, az érzéketlen életet élő reménytelen emberek fájdalmait, a személytelenséget - a reménytelenséget. A rengeteg szimbólum és jelkép meséli el igazából a története. A zene ugyan néha kicsit eltúlzott, mégis hallgatható.
A film zsenialitását a szereplők adják. Vass Teréz hihetetlenül nagyot alakít, tökéletesen elhittem, hogy valóban autista. Kádas József mérsékelten visszafogott, mégis érezni a benne dúló feszültséget, végig várjuk a robbanást. Sorban valamennyi egyéb szereplő is remekül hozza a figurát. Ki kell emelni az Ilust alakító Földes Esztert. Ő az egyetlen, akinek van célja az életben, s bár vívódik a jelen elillanó boldogsága és a jövő bizonytalansága között, mégis ő az egyetlen, akinek van esélye kitörni ebből a kényszeredett világból, bár a menekülés fáj...
Csak férfi olvasóknak: már a pajta ajtajában blúzát gomboló lány jelenetéért is érdemes megnézni a filmet... Csodás pillanat ez, ahogy egy percre mindenről megfeledkezünk és csak csendesen hálát mormolhatunk az Isten adta női test végtelen és tökéletes szépségéért... Egy életre szóló élmény.
Remek karakterek, kicsit lassú történet vezetés, mégis egyre fokozódó izgalom. Nincsenek véres autós üldözések, ez nem Hollywood, a sors kiszámítható, fáj az egész, ahogy nézem, fáj a szürkeség, fáj a bizonytalanság és fáj a remény totális hiánya, de mégis tudjuk: igen, ismerős, épp a szomszédban is játszódhatna mindez. A legfájdalmasabb azonban a tény: már a bosszú sem okoz örömet... Mert ez itt a véres magyar valóság.
Ínyenceknek kötelező darab!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont - Nagyon jó
Rendező: Mátyássy Áron
Főszereplők: Kádas József, Vass Teréz, Földes Eszter, Szalay Marianna
Ez itt a véres magyar valóság. Valóság, mert a film - kegyetlen - tükröt tart elénk a közelmúltról. Magyar, mert a történet hazánkban, egy kis ukrán határ menti faluban játszódik. Véres, mert ilyen a világ.
Valóban ilyen? Él egy furcsa testvérpár. A Lány, aki autista. Mi nézők persze tudjuk, hogy ez egy furcsa betegség, a környezet azonban csak "lököttnek" tartja. És a Fiú, aki próbál megélni. Autót szerel, és ha kell, hát benzint csempészik. Így tengetik furcsa életüket. Aztán egy napon a béke véget ér: a lányt megerőszakolják. Kire számíthatnak? Hiszen orvosok, rendőrök, falubeliek mind csak ellenük vannak. Igazán támaszkodni csak a "gyüttmentekre" lehet, akik mintha kívül lennének a törvényen, mégis csak ők élnek rendes életet... Érezzük, hogy zakatolva közeleg a vég, látjuk, hogy nincs remény, mégis megdöbbentő a drámai befejezés.
Furcsa ez a film. Egyrészről gyönyörű képeket látunk. Maga az erőszak is épp csak jelezve van a csodás táj lírai képsoraival. Szinte fel sem fogjuk, mi történik... Másrészről ez a szépség még jobban kiemeli az emberi környezet ridegségét, az érzéketlen életet élő reménytelen emberek fájdalmait, a személytelenséget - a reménytelenséget. A rengeteg szimbólum és jelkép meséli el igazából a története. A zene ugyan néha kicsit eltúlzott, mégis hallgatható.
A film zsenialitását a szereplők adják. Vass Teréz hihetetlenül nagyot alakít, tökéletesen elhittem, hogy valóban autista. Kádas József mérsékelten visszafogott, mégis érezni a benne dúló feszültséget, végig várjuk a robbanást. Sorban valamennyi egyéb szereplő is remekül hozza a figurát. Ki kell emelni az Ilust alakító Földes Esztert. Ő az egyetlen, akinek van célja az életben, s bár vívódik a jelen elillanó boldogsága és a jövő bizonytalansága között, mégis ő az egyetlen, akinek van esélye kitörni ebből a kényszeredett világból, bár a menekülés fáj...
Csak férfi olvasóknak: már a pajta ajtajában blúzát gomboló lány jelenetéért is érdemes megnézni a filmet... Csodás pillanat ez, ahogy egy percre mindenről megfeledkezünk és csak csendesen hálát mormolhatunk az Isten adta női test végtelen és tökéletes szépségéért... Egy életre szóló élmény.
Remek karakterek, kicsit lassú történet vezetés, mégis egyre fokozódó izgalom. Nincsenek véres autós üldözések, ez nem Hollywood, a sors kiszámítható, fáj az egész, ahogy nézem, fáj a szürkeség, fáj a bizonytalanság és fáj a remény totális hiánya, de mégis tudjuk: igen, ismerős, épp a szomszédban is játszódhatna mindez. A legfájdalmasabb azonban a tény: már a bosszú sem okoz örömet... Mert ez itt a véres magyar valóság.
Ínyenceknek kötelező darab!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont - Nagyon jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése