2005.03.08. MÜTFI - A Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának diákújsága
Mi a szerelem? Mikor az angyalnak összegabalyodik szárnya, mikor a hősnek megremeg lába, mikor a szónoknak elakad nyelve, mikor a látónak elhomályosul tekintete, mikor a győztesnek inába száll bátorsága, mikor a gyávának indulattól pirul arca, mikor a szellő hűvöse már nem hűti arcom, mikor az eső cseppjei nem mossák el könnyem, mikor az idegen éjszaka neszei nem bántják fülem, mikor a tenger csendesen hullámzik köröttünk, mikor a virágok illata betölti a fuvallatot – a lélek millió csodája.
Mi a szerelem? Mikor az angyalnak összegabalyodik szárnya, mikor a hősnek megremeg lába, mikor a szónoknak elakad nyelve, mikor a látónak elhomályosul tekintete, mikor a győztesnek inába száll bátorsága, mikor a gyávának indulattól pirul arca, mikor a szellő hűvöse már nem hűti arcom, mikor az eső cseppjei nem mossák el könnyem, mikor az idegen éjszaka neszei nem bántják fülem, mikor a tenger csendesen hullámzik köröttünk, mikor a virágok illata betölti a fuvallatot – a lélek millió csodája.
Mi a szerelem? Az égszínkék égbolt, a hófehér bárányfelhő, a táncoló hópihe, a susogó lombok, a szikrázó napsugár, a mélabús hold, a vöröslő rózsa, az édes méz, az illatos liliom, a befagyott tó jege, a virágzó rét, a nevető piros alma, a turbános síró kisfiú, a mosolygós szöszke kisleány, a rideg hegyorom, a lebukó nap utolsó bíbor sugara, a hatalmas bálnák éneke, a végtelen búzamezők arany hullámzása, az Esthajnalcsillag ezüst fénye – a világ ezer csodája.
Mi a szerelem? Egy érintés, ahogy bársonyos kezed kezemhez ér, egy pillantás, ahogy igéző szemed rám szegezed, egy mosoly, ahogy pajkosan rám nevetsz, egy ölelés, ahogy gyengéden átkarolsz, egy hallgatás, ahogy kezem fogod és kezed fogom, egy vallomás, ahogy csendesen előtör mélyről, egy kacsintás, ahogy titkon összenézünk, egy kacagás, ahogy szívből nevetsz, egy villanás, ahogy érzem itt vagy nekem, egy film, ahogy bólongva dicséred, egy dal, ahogy merengve dúdolod – a szív száz csodája.
Mi a szerelem? Tán egy pillanat csak. Ajtóban állsz, rám mosolyogsz, miben segíthetek, szórakozottan nézlek, és megpillantom szemed, csodaszép, mosolygós, nyílt tekinteted, érzem elveszek, az örvény magával ragad, csak nézlek, tündér vagy érzem, szólnék, de nem tudok, szeretnék kiáltani, megrázni magam, a világot odakint, de csak nézem szótlanul a meseszép szempárt, mások jönnek, menni kéne, nem feltartani, egy értelmes mondatot elmondani, vendég vagyok, idegen, és menni kell már, de a pillanat végtelen, aztán tovább állok, tán sosem látlak, de hiányod lüktet szívemben, tudnom kell ki vagy, hogy élsz, mit szeretsz – az élet egyetlen csodája.
Mi a szerelem? Örök érzés, vagy múló pillanat? Átgondolt döntés, vagy fellobbanó tűz? Beteljesedő öröm, vagy sajgó fájdalom? Te vagy, talán.
Merlin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése