Törvénytisztelő polgár

(Law Abiding Citizen)
Színes, feliratos, amerikai film, 108 perc, 2009
Rendező: F. Gary Gray
Főszereplők: Gerard Butler, Jamie Foxx, Colm Meaney, Bruce McGil, Leslie Bibb

Az utóbbi néhány évben folyamatosan keményednek a filmek. Egyre durvábban mondják el ugyanazt. Így van ez most is: kőkemény, sokszor hihetetlenül brutális akciófilmet látunk, a mondanivaló pedig tiszta: baj van a jogrendszerrel!

Clyde Shelton boldog családban él, felesége gyönyörű, kislánya egy csoda. Aztán egy napon idegenek törnek be a házba, és mindenkit megsebesítenek. Clyde túléli, a nők meghalnak a helyszínen. Egy évvel később Nick Rice a sztár államügyész vádalkut köt: a két tettes egyikét kivégzik, míg a másik csupán három év börtönt kap. Hiába könyörög Clyde, az alku megköttetett. Valóban ez a járható út, vagy csak a sikert sikerre halmozó államügyész statisztikáját kell javítani? Erre a kérdésre nem kapunk választ.

Tíz évvel később folytatódik a történet. A két gyilkos elnyeri méltó büntetését. Clyde jéghideg kegyetlenséggel végzi ki őket. Persze börtönbe kerül, de a történet itt nem ér véget. Egyszemélyes harca, hogy felrázza a félresiklott igazságszolgáltatást, egyre kegyetlenebb formában ölt testet. Egyre többen halnak meg, s bár a mondanivaló így végre hangsúlyt kap, valami mégis zavar minket. Talán az, hogy nem épp azok halnak meg, akik a rossz rendszert üzemeltetik…

Hihetetlenül pörgős akciófilmet látunk. Bővelkedik fordulatokban, a cselekmény végig feszültségben tart, nincsenek pihenők. Jó a rendezés, jó a zene, jók a képek. Semmi nem vonja el figyelmünket, koncentrálhatunk az eseményekre. Nagyon jól sikerült ez az alkotás.

Hasonlóan jók a színészek. Butler ezúttal romantikus arca helyett megmutatja, milyen is egy igazi bosszúálló démon. Hideg, tudatos, folyamatosan gyötrődik. Nagyon erős az alakítása. Foxx már nem ennyire jó, de ő is biztosan hozza a nagyképű államügyész figuráját. A mellékszereplők pedig végig jó munkát végeznek.

Nos, akkor mi a baj mégis ezzel a filmmel… Talán az üzenet, vagy a tanulság… Fájdalmas húrokat penget a mű. A bennünk rejlő vadállat végig helyesel: ez az, szemet szemért, kard által vész, aki kardot emel… Édes a bosszú, és hajlamosak vagyunk elfogadni a brutalitást, a végzetes kegyetlenséget, mert szívünk erre szomjazik… Vesszen, aki gyilkolt. Hajlamosak vagyunk drukkolni, igenis, teljesedjen be a bosszú… S mire feleszmélünk, már patakokban folyik a vér a vásznon… Vajon észrevettük, mikor kezdtek ártatlanok is meghalni? Ami pedig egyáltalán nem tetszik, az a film vége. Mert Clyde harca eredményes lett: az ügyész ráeszmélt végre, hogy rossz úton járt. De a lecke ára túl sok halott. Persze ezt nem lehet megúszni. Viszont a történet végén épp az az ember marad életben, akit saját büszkesége elvakított, akit hiába figyelmeztettek a társak, aki önteltségében nem hallgatott másra… És a film végén épp ő az, aki idilli békében ismeri fel a család fontosságát. Nos, ez nálam például kivágta a biztosítékot.

Értem a brutális erőszak mondanivalóját: ez kell, hogy végre felkapjuk a fejünket, hogy kérem szépen, itt valami baj van. Ez igaz. De mégsem jó. Sajnos egyre több filmben látjuk szinte követendő példaként az erőszakos megoldást. Csakhogy ez nem vezethet jóra. Hiszek benne, hogy nem ez az út. De vajon minden néző így van ezzel? Vagy van, aki itt ismeri fel a követendő példát? Nincs elég erőszak így is az életünkben???

Nagyon durva, de fordulatos cselekményű, látványos és pörgős akciófilm. Nagyon jó, érdemes megnézni, de azután érdemes gondolkodni is… Nem a felszín követendő, hanem halljuk meg a mélyben megbúvó üzenetet…
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 7 pont – Nagyon jó