Helyszín: IMPRÓ – kreatív töltőállomás – 1066.
Budapest, Ó utca 4.
Dátum: 2012.12.10.
A HRC Group idén egy kellemes színházi
estével lepte meg a közelgő ünnepek alkalmával partnereit. Az ő meghívásukra
vehettünk részt ezen a különleges (amúgy pedig zártkörű) estén…
Az Impró, mint hely, kiváló terep a
játékhoz. Az egyetlen nehézség, hogy igen nehéz és drága mulatság a parkolás,
de ettől eltekintve maga a hely teljesen jó. A kis színházi térben mindenki
elég közel ül ahhoz, hogy részese lehessen a produkciónak. Az alagsorban pedig
kényelmes beszélgető tér és egy remekül felszerelt büfé várja a látogatókat.
Ezen az estén a HRC csapata pazar fogadást rendezett itt: sült gesztenye,
forralt bor, szendvicsek és sütemények fogadták a vendégeket…
A
produkció pontosan kezdődik. Szándékosan
nem az előadás szót használtam, hiszen itt valóban részesei vagyunk a
megszülető jeleneteknek… Nehéz meghatározni, hogy mi is történik. Gergő,
az est narrátora teljes mértékben bevonja a közönséget a mókába.
Helyzeteket rak
össze, feladatokat ad, amelyekre a színészek reagálnak. Az egész egy
vicces
kavalkád, melyen a közönség rekedtre neveti magát…
Nehéz ezt elmondani, egyszerűen meg kell
élni. Számomra elképesztő, hogy a hirtelen megszülető feladatra a fiatalok
azonnal képesek dalban reagálni – méghozzá úgy, hogy a dal rímel is, azonban a
poénok zseniálisan ütnek. Egy dologra figyelni sem lehet könnyű, de így
egyszerre… Ez egyszerűen zseniális.
Pirisi László egy szintetizátoron zenélve
kíséri a jeleneteket, ezzel is feldobja a hangulatot. Bódy Gergő vezényel, és
tartja a kapcsolatot a színészek és a közönség között. Néha csak beszélget,
máskor egy-egy nézőt be is von a produkcióba. Szívesen mesélnék erről, de az
csak poéngyilkosság lenne…
Mind a négy fiatal kiválóan játszik.
Azonban ezen az estén a két lány aratta a nagyobb sikert. Várady Zsuzsi kissé
álmodozó, akár egy tengerbiológus, de a poénjai nagyon ülnek. Nemes Takách Kata
pedig dinamikus, szinte minden mozdulata robban. Ő az a színész, aki minden
porcikájával benne van az előadásban: a szeme, a testtartása, gesztusai,
mimikája – mind külön-külön is élményt nyújtanak, egyszerre pedig szinte
követni is nehéz. Zseniális összjáték, Isten adta tehetség.
Az idő gyorsan elszalad, a jelenetek
zseniálisak, a dalok emlékezetesek, a végén a közönség már valóban sír a
röhögéstől… Régóta hallgatjuk, hogy friss vérre van szükség a hazai humorban. Nos, íme a bizonyíték: itt van az új, a tehetséges generáció, akik nem beszélnek, hanem bizonyítanak. Le a kalappal előttük!
Számomra külön érdekesség volt, hogy az
előadás után a színészek lejöttek a közönség közé, ők is részt vettek a
fogadáson és bárkivel szóba is elegyedtek. Kis hazánk művész világára ez nem
igazán jellemző. Jómagamnak alkalmam volt Nemes Takách Katával beszélgetni,
akinek a hangját eddig is imádtam, hiszen ő egy rendkívül sokat foglalkoztatott
remek szinkron színész. Azon kevesek közé tartozik, akik a szinkronban is
zseniálisak, meleg hangját pedig élvezet hallgatni. Most pedig élő produkciójával
bűvölt el teljesen, és erről kellemesen el is beszélgettünk. Ez már nemcsak
színészi, de emberi nagyság is!
Az előadás fantasztikus volt – de nem elég
egyszer látni. Főleg azért, mert minden este más történik, így nincs is két
egyforma előadás. Üdítően tehetséges fiatalok zseniális játéka a rögtönzés
művészete… Ide még sokszor el kell jönni!
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése