Felhőatlasz

(Cloud Atlas)

Színes, magyarul beszélő, amerikai-német fantasy, 164 perc, 2012

Rendező: Lana Wachowski, Andy Wachowski, Tom Tykwer

Főszereplők: Tom Hanks, Hugo Weawing, Jim Sturgess, Halle Berry, Hugh Grant, Keith David, Götz Otto, Ben Whishaw, David Gyasi, Jim Broadbent, Doona Bae

„Félelem, hit, szerelem – jelenségek, melyek meghatározzák sorsunk alakulását. Erők, melyek már jóval a születésünk előtt hatni kezdenek, és az elmúlásunk után sem szűnnek meg…”

Van az a pillanat, amikor a mozi átlép a kegyes szórakoztatás mezejéről az igazi tanítás fellegvárába. Ez egy olyan pillanat, amelytől lúdbőrözik az ember teste, bizsereg a szív és a lélek, mert tudjuk: megtapasztalunk egy CSODÁT! A Wachowski testvérek filmje van akkora dobás, mint a Mátrix volt. Csodálatos képi világ, elképesztően mély mondanivaló, és sok – nagyon sok olyan utalás, melynek feldolgozása, értelmezése ránk vár. Ezért ez a film minden egyes nézőnek mást jelent majd, de egy biztos: aki beül megnézni, azt olyan mélyen érinti majd meg, mint nagyon kevés alkotás.

A történetről nagyon nehéz lenne bármit mondani. Több sztori zajlik párhuzamosan. Időben és térben teljesen eltérő történetek, melyekben egyaránt van akció, romantika, humor és tanulság is. Látszólag független történetek ezek, de előbb-utóbb mindig találunk egy utalást, amelynek nyomán az adott sztori is része lesz a Nagy Láncolatnak. Nem szabad ennél többet elárulni, mert mindenkinek magának kell megfejteni a titkokat és az ok-okozati kapcsolatokat.

Lana Wachowski, Andy Wachowski és Tom Tykwer rendezők elképesztő munkát végeztek. Történeti hűséggel nézünk a közeli és a távoli múltba, elképesztő fantáziával a jövőbe, miközben itt élünk a jelenben. Ilyen képi és formai világot megálmodni, elképesztő teljesítmény. A fő erény számomra az, hogy akár a Mátrix első részében, most is telve van a történet utalásokkal, tanításokkal, tanulságokkal, ezeket azonban nekünk kell összerakni. Itt álljunk meg egy percre és legyünk őszinték: IGEN, ennek a filmnek a megértéséhez bizonyos fokú intelligenciára van szükség! Azok (ahogy Puzsér fogalmazott a nyári reklámban), akik a kukoricához veszik a mozijegyet, nem fogják megérteni. Nekik nem javaslom, csak feleslegesen pazarolnák az idejüket. Igen, ez az a film, ami mást és mást fog mondani nekünk, sőt életünk egyes szakaszaiban még számunkra is mást és mást ad majd, de mindenképpen szükséges, hogy gondolkodó emberek üljenek a nézőtéren. Mert maga a fim közel három órás, de ez idő alatt egyetlen percre sem lankadhat a feszültség. Olyan gyorsan változnak a helyek és történetek, hogy nem lazíthatunk, különben elvesztjük a fonalat…

A rendezés mellett csodálatos a képi világ is. A trükkök mesterei megint elképesztőt alkottak. Kiemelkedő a zene is, hiszen az egyik alap történet épp egy csodás szimfónia megkomponálásáról szól, ami pedig folyamatosan visszatér a filmben. E mellett ki kell emelni a sminkeseket: zseniális munkájuk eredményét a közönség hangos ujjongással fogadta a stáblista megjelenésekor.

Ugyanis a film másik érdekessége, hogy néhány színész játszik rengeteg szerepet. Tom Hanks vagy tíz, Halle Berry vagy nyolc alakban jelenik meg, és minden főbb szereplő hasonlóan sok arccal jelenik meg. A sminkesek dicsérete, hogy sok esetben csak a stáblista vetítésekor esik le, hogy egyes szereplők valójában kik is voltak…

Nehéz lenne bárki is kiemelni. Ez a csapat gondosan meg lett válogatva, és azt kell mondanom, hogy csupa színész óriást láthatunk. Az ő sokszínű és elképesztő játékuk teszi fel a történetre a koronát. Tom Hanks zsenialitása sosem volt kérdés. Halle Berry az utóbbi években mintha eltűnt volna, de most parádés alakítással bizonyít újra. Hugo Weawing egyszerűen elképesztő – bárkit el tud játszani. Aki nagy meglepetés volt számomra: Hugh Grant kilép a tőle megszokott vígjátéki keretből és csodásan bizonyítja, hogy ő bizony remek színész! Jim Broadbent pedig újra elképesztő… Jim Sturgess, Susan Sarandon, Ben Wishaw és Doona Bae egyaránt pazarul játszanak. Röviden: itt bizony senkit sem lehet kiemelni, mert mindenki kiváló.

A film annyira összetett és annyira mély, hogy kétszer is megnéztem. (Lesz ez még több is…) Először eredeti nyelven, ami zseniális, de tőlem szokatlan módon azt kell mondanom: bizony a szinkron is remekül sikerült, ezúttal, a magyar hangok hozzátesznek az élvezethez!

Amikor az ember moziba megy, akkor mindig a csodára vágyik. Persze nem lehet minden film katarzis élmény. Kell néha egy idétlen vígjáték, egy agyatlan akció vagy valami más kikapcsolódás. De az ünnepet mindig az jelenti, amikor olyan ajándékot kapunk a vászonról, amely mélyen megérint és gondolkodásra késztet… Ez a film ilyen. Kultusz film lesz, megérdemelten… Mindenkinek látnia kell!

„Az életünk nem csupán a miénk. Kötődünk másokhoz a múltban és a jelenben. És minden egyes bűntett-tel, vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá…”

Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!