Színes, szöveg nélküli, amerikai
dokumentumfilm, 99 perc, 2011
Rendező: Ron Fricke
Zeneszerzők: Marcello De Francisci, Lisa
Gerrard, Michael Stearns
A „szamszára” szanszkrit szó, lényege az
élet örök körforgásában változó jelenségek mélyebb értelmezése.
Ron Fricke a „Világok arca – Baraka” után
ismét csodát alkotott. A film öt éven át készült, 5 kontinens 25 országában
vették fel – az egészet 70 mm-es filmre, amitől a látvány olyan elképesztően
zseniális lesz.
Egy szó sem hangzik el. Csak a zene van és
a képek. A zene, mely fennkölt, sokszor himnikus, máskor romboló. A lüktetés,
és az énekek csodásan teszik még érzékelhetőbbé a képek világát. Lisa Gerrard
hangja pedig ma is épp oly varázslatos mint a Dead Can Dance együttesben volt.
Kristálytiszta, erős és mélyen elgondolkodtató.
Ehhez társul a látvány. Lélegzetelállító
felvételek a természetről, emberekről, katasztrófákról, az épített világról.
Csak szállunk a filmesekkel és gyönyörködünk, majd félünk, sokszor
csodálkozunk, néha könnyezünk…
Erről a filmről nem lehet sokat beszélni.
Olyan elképesztő spirituális utazásra visz minket, amit mindenkinek látni kell.
Döbbenetes. Csodaszép. Megindító.
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése