(Bathory)
Színes, szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai filmdráma, 138 perc, 2008
Rendező: Juraj Jakubisko
Főszereplők: Anna Friel, Karel Roden, Hans Matheson, Vincent Regan, Franco Nero, Bolek Polívka, Jiry Mádl
Báthory Erzsébet grófnő a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja a 16. században. Mint a film végén kiderült a Guiness Rekordok könyve a mai napig az egyik legvéresebb kezű történelmi szereplőként tartja nyilván. A legendák fennmaradtak, de az igazságról a mai napig sem sokat tudunk. Ennek a misztériumnak eredt nyomába Juraj Jakubisko rendező és nemzetközi csapata.
A nemzetközi csapat jelen esetben azt jelenti, hogy a közreműködők közt maradt talán 3-4 honfitársunk. A magyar történelem eseményeit tehát a külföldi filmesek szemüvegén láthatjuk viszont… No komment.
Látványos, kosztümös kalandfilmet látunk. Hogy mennyi benne a történelmi igazság, az persze nem derül ki. Nem is annyira az időrendi hűség volt a cél, sokkal inkább a legendák kialakulása. Így aztán a film sem igazán kalandokról szól, a műsornak vagy egyharmada a bódult képzelet látomásait mutatja be, igen sokszor nehéz eldönteni, hol a valóság és a mámorközti határ.
A rendező igyekszik, de az eredmény kissé unalmas. Nem sokat mutat be a grófnő szándékaiból, sokkal inkább ábrázol egy általa elképzelt alakot. Akiről kiderül, hogy ártatlan a véres kezű legendákban, sokkal inkább az irigyeinek áldozata, s ő maga a tiszta hős. Ez akár lehetett is így. Ellenben kötve hiszem, hogy Caravaggio valóban járt a Csejtei várban…
Jó a fényképezés, szépek a magyar tájak, jó eséllyel persze a filmet nem is nálunk forgatták. A barátok találmányai ugyan kicsit parodisztikusak, de a film önmagában akár hihető is lenne.
Jók a színészek. Hamar kiderül, hogy minden magyar nemes idióta, tolvaj és élvhajhász volt, mondjuk ezt amúgy is tudtuk. Azért erőse kétlem, hogy ezt a filmet hiteles történelmi munkának lehetne tekinteni. Anna Friel remekül játszik, nem vele, a szerepével van baj. Karl Roden rettenetesen gonosz, végül fejet hajt az ellenség előtt, de már sosem fogjuk szeretni. A többiek mind hozzák a figurát, ennyi sok furcsa embert igazán vidám dolog egy rakáson látni.
Látványos és mozgalmas film, kevéssé hihető történelmi hitelességgel. Számomra a legnagyobb tanulság: amíg hazai filmeseink sorra gyártják az idiótábbnál is szörnyűbb remake-ek sorát egykori sikeres filmek után, addig kiderül, hogy kis hazánk történelme telve van elmesélendő történetekkel. Szégyen, hogy ezt a Csehszlovákok teszik meg helyettünk. Nem sokat ér az a nép, amely saját történelmét elfeledi. Úgyhogy tisztelt magyar filmes társadalom (rendezők, forgatókönyv írók, producerek és filmes guruk), innen üzenem: kapják be!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes
Színes, szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai filmdráma, 138 perc, 2008
Rendező: Juraj Jakubisko
Főszereplők: Anna Friel, Karel Roden, Hans Matheson, Vincent Regan, Franco Nero, Bolek Polívka, Jiry Mádl
Báthory Erzsébet grófnő a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja a 16. században. Mint a film végén kiderült a Guiness Rekordok könyve a mai napig az egyik legvéresebb kezű történelmi szereplőként tartja nyilván. A legendák fennmaradtak, de az igazságról a mai napig sem sokat tudunk. Ennek a misztériumnak eredt nyomába Juraj Jakubisko rendező és nemzetközi csapata.
A nemzetközi csapat jelen esetben azt jelenti, hogy a közreműködők közt maradt talán 3-4 honfitársunk. A magyar történelem eseményeit tehát a külföldi filmesek szemüvegén láthatjuk viszont… No komment.
Látványos, kosztümös kalandfilmet látunk. Hogy mennyi benne a történelmi igazság, az persze nem derül ki. Nem is annyira az időrendi hűség volt a cél, sokkal inkább a legendák kialakulása. Így aztán a film sem igazán kalandokról szól, a műsornak vagy egyharmada a bódult képzelet látomásait mutatja be, igen sokszor nehéz eldönteni, hol a valóság és a mámorközti határ.
A rendező igyekszik, de az eredmény kissé unalmas. Nem sokat mutat be a grófnő szándékaiból, sokkal inkább ábrázol egy általa elképzelt alakot. Akiről kiderül, hogy ártatlan a véres kezű legendákban, sokkal inkább az irigyeinek áldozata, s ő maga a tiszta hős. Ez akár lehetett is így. Ellenben kötve hiszem, hogy Caravaggio valóban járt a Csejtei várban…
Jó a fényképezés, szépek a magyar tájak, jó eséllyel persze a filmet nem is nálunk forgatták. A barátok találmányai ugyan kicsit parodisztikusak, de a film önmagában akár hihető is lenne.
Jók a színészek. Hamar kiderül, hogy minden magyar nemes idióta, tolvaj és élvhajhász volt, mondjuk ezt amúgy is tudtuk. Azért erőse kétlem, hogy ezt a filmet hiteles történelmi munkának lehetne tekinteni. Anna Friel remekül játszik, nem vele, a szerepével van baj. Karl Roden rettenetesen gonosz, végül fejet hajt az ellenség előtt, de már sosem fogjuk szeretni. A többiek mind hozzák a figurát, ennyi sok furcsa embert igazán vidám dolog egy rakáson látni.
Látványos és mozgalmas film, kevéssé hihető történelmi hitelességgel. Számomra a legnagyobb tanulság: amíg hazai filmeseink sorra gyártják az idiótábbnál is szörnyűbb remake-ek sorát egykori sikeres filmek után, addig kiderül, hogy kis hazánk történelme telve van elmesélendő történetekkel. Szégyen, hogy ezt a Csehszlovákok teszik meg helyettünk. Nem sokat ér az a nép, amely saját történelmét elfeledi. Úgyhogy tisztelt magyar filmes társadalom (rendezők, forgatókönyv írók, producerek és filmes guruk), innen üzenem: kapják be!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 5 pont - Közepes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése