Sziget 2011.

Esemény: Sziget Fesztivál 2011.

Helyszín: Budapest, Hajógyári Sziget
Dátum: 2011.08.08-14.

Csörög a telefon, felveszem, ki az. Barátom Ádám, mondá, akkor megyünk. Megint megyünk. Ki a Szigetre, immáron ki tudja hányadik alkalommal, s ha Ádám szól, akkor az úgy van. Tartok tőle ennyi pénzt nem áldoznék sosem léhán könnyed szórakozásra, de a csapattal boldogan parkolok a távoli lakótelepen és kisvártatva azon kapom magam, hogy ismét befelé araszolunk a Fesztiválra! Mert kell egy hét együttlét…

Az idei év több változást hozott. A WB tragédia nyomán még több a rendező, a sátrakban néha megesik, hogy kiteszik a megtelt táblát. Ettől persze a kint ragadók nem boldogok, de kinek kell a balhé… Rengeteg a security-s ember, mindenhol vannak önkéntesek, akik segítenek, útba igazítanak. A rendezés nagyszabású és jól van kitalálva. Ekkora stábot mozgatni valóban szép feladat! A másik nagy változás a fesztivál kártya bevezetése. Az egész rendezvényen sehol sem lehet kp-val fizetni. A pénzedet előbb töltsd fel a kártyádra, és ezután már csak ezzel lehet fizetni. Ételért, italért, szolgáltatásért, mindenért… Talán kényelmes, talán biztonságos, mindenesetre a rendezők így a teljes vendéglátásból hasznot húzhatnak. Másrészt elveszik a fizetés érzése, így még könnyebb szórni a megtakarított zsebpénzt… Kis magyar biznisz. Egy tény: minden főbb közlekedési pontnál és minden nagyobb színpadnál ott vannak a feltöltési pontok. Külön sor a kp-s, külön a bankkártyás feltöltők részére. A rendezés – ismétlem – tényleg példás volt!

A közönség pedig szokás szerint sokféle. Idősek, fiatalok. Rockerek, hippik, diszkósok és ki tudja még hányféle zenei irányzat rajongói. Gazdagok, csórók. Napközben főleg külföldiek – lassan tényleg a világ minden pontjáról. (Ilyenkor ki lakik Hollandiában??? Csak a nagyszülők???) Esténként csatlakoznak a napijegyes hazaiak, ilyenkor talán jobb az arány. De tény: az árak sajnos sok-sok hazai fiatalt távol tartanak, pedig a programok jók, biztos, hogy sokkal többen jönnének, ha megengedhetnék maguknak.

HÉTFŐ. Ez még a mínusz egyedik nap, a beköltözők lassan araszolnak a területen, mindenfelé sátrak nőnek ki a földből. A fesztivál azonban működésre kész, üzemelnek a kocsmák és színpadok. A nagy esemény pedig – csak egyszer – GESZTIVÁL. Pontosan kezdenek, meglepően nagy tömeg előtt játszanak – ez a jó oldal. (Bár hivatalosan csak 10.200 jegyet adtak el…) A rossz pedig a technika: pocsék a hangosítás. Nem tudom ki csinálta, de büntetést érdemel érte! Előbb a Gringo Star játszik, a zene igényes, Geszti rappel, az egész produkció kellemes. A két lány ugyan feltűnően gyenge, de végül fiatalok még, van lehetőség fejlődni. Egy dal erejéig felvételről csatlakozik Zorán, érdekes megoldás… Elvonulás után bejön a fél Balkán Fanatik, saját feldolgozásban nyomnak egy dalt Gesztivel, szívesen hallgattuk volna még őket! Ezután egy videó jött – csak éppen a hang nem szólt, így pár perc után le is keverték. Újabb fekete pont a technikának… Másodikként a Jazz+Az lép színpadra. A tömeg a csendes apátiából éledezni kezd. Váczi Eszter, Kozma Orsi és Behumi Dóri régi fényében csillog, a muzsika még mindig remek, Dés László óriási szólókat játszik. Külön érdekesség, hogy az egykor tehetséges ám kissé felejthetően kinéző Behumi Dóriból igazi bombanő lett, a hangzás mellett a látvány is remek… A régi slágerek ma is ütnek. Ezután újabb film, ezúttal hanggal is: Geszti a gyermekszínész – na, ez tényleg vicces volt. Végül pedig jött, ami már nincsen, színpadra lépett a Rapülők. Bizarr érzés volt látni az egykori vokált: Czerovszki Heni, Auth Csilla és Szolnoki Péter bizony mára külön-külön is remek karriert futottak be. Most azonban ismét szóltak az egykori nagy dalok, sőt két nóta erejéig még Kiki is csatlakozott a csapathoz. A közönség pedig ma is lelkesen tombolt az 1986-os slágerekre… Két és fél óra zenélés után vitathatatlanul sikerrel távozott a nagy csapat: több mint 30 zenész tette oda magát. A búcsú produkcióban pedig együtt énekelt mindenki, aki addig a színpadon volt. Az egyetlen zavaró dolog számomra a pofátlan marketing volt. A dalok alatt rendszeresen bejött egy tánckar, mindenki talpig Adidasban. Aztán a zenészek is, sőt végül Geszti fején is ott virított egy Adidas sapka. Értem én, hogy szponzor, de ez már gyomorforgatóan gusztustalan volt. Szerencsére a zene értékéből ez nem vont le. Bár a kritikusok nagyon fanyalogtak, számomra remek volt a buli, érdemes volt kilátogatni!

KEDD. Nulladik nap, nemzetközi sztár, a fellépő Prince. Ezen a napon már sokkal tovább tart a belépés, láthatóan növekedett a tömeg. A nagyszínpad előtti tér teljesen megtelt, alig lehet elférni. A koncertet 7-re hirdették, de 8-kor kezdődött, a várakozásért viszont egy majd három órás buli kárpótolta az igen nagyszámú közönséget. Az első blokkban kissé jazzes volt a hangzás, de aztán szép sorban jöttek a régi nagy slágerek. A második részben következett a Purple Rain igen hosszan előadva, itt már tombolt a tömeg. Prince pedig belejött: Felkészültetek rám? Elég sok slágerem van… mondta, és valóban, sorban következtek a remek dalok. Ezúttal a technika is pazar volt, mindenhol jól szólt a buli. Ki kell emelni a főleg nőkből álló zenekart és a két énekes hölgyet: borzongató élmény ilyen zenei tudást és tehetséget látni. Végül négyszer jöttek vissza, láthatóan a Herceg jól érezte magát, a tömeg meg is tett ezért mindent. Ráadásul az utolsó részben olyat láttam, amit közel 30 éves rendezvényszervezői múltamban még sosem: Prince intésére kinyitották a kordont és vagy harminc nézőt felengedtek a színpadra táncolni. A zenészek pedig beálltak közéjük, maga Prince is vidáman nótázott a rajongók között. Ekkora sztártól ilyet még nemhogy nem láttam, de még csak nem is hallottam… A végére elmondhattuk, hogy fantasztikus bulit láttunk, a vendég igazán megdolgozott a fellépti díjért… Rövid levezetés a Zen Café teraszán, ahol minden fiatal az asztalon és padokon állva táncolt, így hamarosan jobbnak láttuk haza indulni, mielőtt egy illuminált tini letaposná a sörünket…

SZERDA. Hivatalosan itt kezdődik, gyakorlatilag eddigre már minden nagyban üzemel. Az alaptáborban gyülekezünk, ez az egyik Dreher sörsátor, épp az egekbe emelt söröző mellett. 19,30-kor a Burn Party Arénában lép fel az Empire of the Sun, oda indulunk. Hatalmas a sátor, mégis nagyon sokáig tart megközelíteni, eszeveszett tömeg hömpölyög, a beengedés pedig csak egy kapun át zajlik. Odaérünk, beverekedjük magunkat, vidám (és illuminált) holland lányok vizipisztollyal locsolnak, az ajtó előtt azonban megtorpanunk. Irtózatos a tömeg, a bejáratokon pokoli meleg árad ki (bezzeg kint nagyon hideg van, pulcsiban nézelődünk). Töprengünk. Vivi bizonygatja, hogy jó lesz. Iszonyatos késéssel kezd a koncert, kívülről csak a dübörgés érezhető, így lassan feladjuk. A közeli Világzene színpadon megnézzük az Ojos de Brujo utolsó dalait, nem rossz, de engem nem fog meg. Ismét araszolás a tömegben, míg elérjük az MR2 színpadot, ahol a Quimby következik. Nem vetjük bele magunkat a tömegbe, így aztán csak részben lehet hallani, kis színpad, kis erősítés… Azért a buli zseniális. Bár Líviusz hulla részeg, Tibor ott van a szeren és a buli fantasztikus – mint mindig. Utána a hidegre való tekintettel haza indulunk.

CSÜTÖRTÖK. Elérkezik a várva várt nap, az igazi csoda. A belépés kicsit vontatott, mert egy politikai szervezet marcona tagjai néznek farkasszemet a rohamrendőrökkel a bejárat előtt. Azért mi besétálunk közöttük, de kicsit bosszantó, hogy a politika még erre a kulturális eseményre is be akar szivárogni. Legyen mindenkinek hite és meggyőződése, de itt egyetlen hétig hadd szóljon a dolog a szórakozásról! Ennyit csak megérdemlünk… Előbb a Rock nagyszínpadra indulunk, megnézzük a Judas Priest első nótáit. Kb 20 éve a gimiben ugyanezekre a dalokra őrjöngtünk, de a banda még ma is remek, a nóták nagyot ütnek. De ott hagyjuk a dolgot, irány a Világzene színpad, ahol következik egy álom: fellép a Gotan Project. Elképesztően tehetséges zenészek, fantasztikus dallamok. Argentin tangó kis párizsi felhanggal. A muzsikusok elképesztő fegyelemmel és eleganciával adják elő a dalokat, a sok ezres tömeg pedig boldogan táncol. Számomra ez a fesztivál csúcsa, ezt a hangulatot nem lehet megismételni! Levezetésként táncolnánk egyet a NOL teraszon. Csakhogy: nagy a tömeg, ámde ramaty a zene, viszont a vicces pultos fiúk szódásüvegből locsolják a lányokat (vizes póló, mi?), amitől a padló csúszik és szinte életveszélyes, így aztán hamar belátjuk, hogy ez nem a mi világunk… Azért boldogan sétálunk hazafelé, a Gotan mindent vitt!

PÉNTEK. Ezúttal a kultúra egyéb irányai felé vettem az utat, és megnéztem a Nagy Utcaszínház Transition című darabját. Nem színpad volt, hanem tér, ahol a színészeket kisebb állványokon vitték fel-alá a területen, mindig máshol történt valami, a nézők pedig szintén sétálgattak a helyszínek között. Maga a darab teljesen elvont volt, valaki megszállt valamit, mások meg menekültek a pusztulás elől. Angolul beszéltek, ez szép volt, egy szenvtelen magyar női hang meg fordított, ez meg vicces volt. Mint egykor az alámondásos Rambo filmek… De a lényeg, hogy végül az egész előadás átment egy kis légtornász mutatványba, ahol görögtüzek és tűzijátékok tették elképesztően látványossá a befejezést. A látvány mindenesetre megérte! Ezután irány a Volt terasz, ahol Korda György és Balázs Klári adott koncertet. Ez persze túlzás. Mert a Sziget talán egyetlen playback előadása volt, az összegyűlt hatalmas tömeget azonban ez nem zavarta, mindenki eszementül csápolt, mintha valami igazi produkciót látna. Döbbenetes volt. Én meg sírva kívántam vissza Uhrin Benedek bácsit… A megrázkódtatást egy hajnalig tartó hatalmas bulival kárpótoltuk, a Volt DJ csapata fantasztikus hangulatot varázsolt, a tömeg önfeledten táncolt még az utcán is…

SZOMBAT. Az alaptáborból kisebb sétára indultunk, így kb 3 percet töltöttünk a Lostprophets fellépésén a Rock színpadon, ennyi idő épp elég volt megállapítani, hogy ez nem a mi zenénk. Az ijedtség hatására beültünk a VIP szeparéba, ahol kellemes dekoráció közepette hallgattuk végig a Thirty Seconds to Mars koncertjét. A buli jó volt, a zene kellemes, mi pedig kényelmesen üldögéltünk. Érdekes közjáték volt, mikor a pultnál állva egy német kislány lépett hozzám: Te miért vagy itt felkiáltással. Miután megbeszéltük, hogy Hamburgban él, ami egy csodás város, és barátai meghívására másodszor élvezi a Sziget Fesztivált, mosolyogva kivette a kezemből az egyik pálinkát: Hogy mondják magyarul…? Az egészségedre kicsit sok volt neki, de a mézes-meggy sikert aratott… Hiába, ettől igazán nemzetközi ez a buli! Ezután sétára indultunk, és különböző helyszíneken élveztük a zenés-táncos estet. Az elmaradhatatlan hajnali sajtos-tejfölös lángos után még benéztünk Nemjuci fellépésére, ahol azonban inkább káosz volt, mint zene. (Juci a mikrofonba: Nincs valakinél egy dobos…?) Várakozás a sofőr szolgálatra, majd irány haza…

VASÁRNAP. Elérkezett az utolsó nap. Végre meleg van, végre jó az idő, amiből az következik, hogy mindent vastagon borít a por, asztmásoknak életveszély a bejutás… Erőt gyűjtünk az alap táborban, majd benézünk az A-38 sátorba. Marina and the Diamonds első hazai fellépéséből egy egész dalt meg tudunk hallgatni, a kislány nagyon tehetséges, bár maradhatnánk tovább… De gyorsan szedjük a lábunk, hogy a Rock nagyszínpadon odaérjünk a záró koncertre, ami az idén a Tankcsapda fellépése. A fiúk zúznak, új nóták és a régi nagy slágerek egyaránt elhangzanak, a tömeg pedig közel két órát tombol. Fantasztikus volt, imádtam! Ez az a banda, amely már 22 éve okoz változatlanul örömet a rajongóknak… Az élménytől szinte kábultan támolygunk át a sziget másik végébe, hogy Robi az idén is leugorhasson a hatalmas daru tetejéről. A bunji jumping kb 3 percig tart, az ára 9.000 jó magyar pénz, most mit mondjak… Mi is majd egy órát álltunk a sorban, tehát az élményre sokan vágynak… Levezetésként még utoljára nagyot tombolunk a Volt teraszon, ma van a legjobb DJ, körben önfeledten táncol a rengeteg fiatal… Aztán az utolsó séta a porban, a kártya egyenlegének visszaváltása, és bandukolunk a parkoló felé…

Az idei Sziget jó volt. Rengeteg program, kulturális esemény és mindenféle szervezetek bemutatkozásai várták a látogatókat, koncertek és táncos események várták a bulizókat. Jó volt a rendezés, volt elég enni és inni való. Sőt, az utolsó nap az ételek jelentős részét igen komoly árengedménnyel kínálták az árusok, ez mindenesetre jó ötlet volt… Az, hogy a rengeteg lehetőségből ki milyen programokon vett részt, az már a saját választásunk volt. Egy biztos: választék volt bőven!

Köszönöm Ádámnak (ismét) a lehetőséget! Megint remek volt a buli… És jó volt a hét együttlét!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 5 (Emlékezetes!) skálán: 5 pont – Emlékezetes!