Elveszett

(Gone)
Színes, feliratos, amerikai thriller, 95 perc, 2012
Rendező: Heitor Dhalia
Főszereplők: Amanda Seyfried, Emily Wickersham, Daniel Sunjata, Wes Bentley, Joel David Moore, Jennifer Carpenter, Sebastian Stan, Katherine Moenning

Jill egy ifjú hölgy, aki egy hajnalon arra tér haza, hogy húga nyomtalanul eltűnt a lakásból. Azonnal a rendőrségre rohan, ahol azonban nem igazán hisznek neki. Ugyanis egy évvel ezelőtt őt is elrabolták, egy gödörbe vetették, ahol korábban meghalt lányok maradványaira talált. Csakhogy sikerült megszöknie valahogy… De a rendőrség semmilyen nyomát nem találta az állítólagos emberrablónak. Ettől a lány összeomlott, sokáig kezelték pszichiátrián, most is gyógyszereket szed. Azóta viszont ahányszor eltűnt lányról ad hírt egy újság, azonnal beszalad a rendőrségre, ahol ezt persze nem veszik jó néven… És megindul a hajsza. A lány keresi a gyilkost, mielőtt még húga is áldozat lesz. Közben a rendőrök üldözik Jillt, akiben csak egy fegyverrel rohangáló elmebeteget látunk. Pedig a lány egész érthető lépéseket tesz, nem vall egy őrültre. Viszont a rendőrség nem képes ezekre az egyszerű lépésekre… Egyre nagyobb a feszültség és egyre nagyobb a káosz. A néző pedig csak ül és tűnődik: vajon kinek van igaza…?

Heitor Dhalia rendező nem talált ki újat. Ezt a sztorit már számtalanszor láttuk. Repülőn Jodie Fosterrel, hajón és más helyeken másokkal. A kérdés mindig ugyanaz: kinek van igaza…? Mégis a rendező valamit jól csinál. Valószínűleg azt, hogy nem bonyolítja túl a dolgot. Nem csinál szuperhőst Jillből és a nyomozás is egyszerű lépésekből áll… Ettől az egész sztori összeáll valahogy és egy kellemesen hiteles egész lesz. Jó zenével, jó fényképezéssel…

Ráadásul magam sem hiszem, hogy kimondom: de jó színészekkel… Amanda Seyfried próbálkozásai a Mamma Mia sikere óta rendre szánalmasak voltak. Sem romantikus filmben, sem akcióban nem volt igazán hiteles. Mindig szebbnek és jobbnak akarták láttatni, mint ami valójában, és ettől mindanniyszor hiteltelen lett. Most először azonban csak azt kell játszania, ami valójában: egy szöszi kiscsajt, aki az őrület szélén áll, de húgáért mindenre képes. Vagy a rendező érdeme, vagy csak most bukkant felszínre valami az elmúlt évekből, de Seyfried remekül végzi a dolgát. Hiteles, idegtépő és valóban képtelenség eldönteni, hányadán állunk is vele… A többiek: rendőrök, a testvér és annak fiúja csak epizodisták, de mindannyian jók a szerepükben. Senkit nem emelnék ki, mindenki egyformán jó.
 
Bár régi mániám, hogy nem bírom a remekül megrendezett önbíráskodó filmeket, most mégis tetszik a film vége felé elhangzó párbeszéd: Ki a pasas? Ő nem létezik… csak kitaláltam… És állnak csendben a megtört arcok… Na, ez a jelenet remekül el van találva.

Hideglelős krimi, folyamatos feszültség, jó kis sztori… A régi típusú krimik kedvelőinek!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 8 pont - Remek