Színes, feliratos,
angol-francia-brazil-osztrák romantikus dráma, 110 perc, 2011
Rendező: Fernando Meirelles
Főszereplők: Rachel Weisz, Jude Law, Sir
Anthony Hopkins, Ben Foster, Maria Flor, Sydney Wade, Lucia Siposová, Gabriela
Marcinková, Vladimir Vdovichenkov, Dinara Drukerova, Juliano Cazarré, Moritz
Bleibtreu, Mark Ivanir, Jamel Debbouze
Ez egy igen különös film. Sok apró történet
zajlik, egymáshoz szinte semmi közük, aztán persze valahogy csak összejönnek a
dolgok, mint mikor a kör bezárul: erre utal a cím. Egyetlen visszatérő motívum
van: a félrelépés. Van, aki megteszi, van, aki meg szeretné tenni, van, aki
csak a gondolatával játszik. Peregnek a képek, egyik erős jelenet a másik után
következik, így aztán szinte alig marad időnk megérteni az üzeneteket, a
tanulságokat. Egy biztos: valahogy szinte minden mesének szomorú a vége, alig
van, aki képes megtalálni a boldogságot. Hiába, megcsaláson nem alapulhat
boldog történet…
Fernando Meirelles a brazil fenegyerek
rendező ismét nagyot alkotott. Szeret sok kevésbé ismert szereplővel dolgozni,
és az a taktika most be is jön. A film számtalan városban játszódik, de minden
szereplő eredeti: a szlovák lányok valóban azok, az orosz maffiózó szintén, és
a többiek szintén. Így aztán olyan természetes az egész, senkin nem érződik,
hogy megpróbál eljátszani valakit. Zseniális húzás, a végére így minden
szereplő remekül játszik!
Ki kell emelnem Sir Anthony Hopkinst, aki a
templomi jelenetben rögtönzött és valójában saját történetét meséli el,
döbbenetes jelenet. Ugyanígy ki kell emelni Ben Fostert, aki a kiszabadult
bűnöző szerepében egyszerűen zseniális. De gyakorlatilag mindenki mást is meg
lehet dicsérni, hiszen mindenki remekelt. Egy alig pár percig tartó jelenetben
pedig tényleg nem könnyű nagy alakítást nyújtani.
Külön említést érdemel még a zene.
Elképesztően jók a dalok, igen széles, főleg jazz-es palettáról válogatva.
Biztos vevő leszek a filmzene cd-re, pedig ilyet ritkán mondok…
Aztán véget ér a vetítés, és maradnak a
szokásos kínzó kérdések. A szerelem nagyon bonyolult játék – persze legtöbbször
mi tesszük azzá, és milyen sokszor csak néhány világos szó hiányzik. Vajon az
én életem melyik szereplőéhez hasonlít… És a lecke fel van adva. Nagyon
keményen, nagyon nyersen… A felvillantott sorsok pedig annyira egyszerűek,
annyira hétköznapiak, hogy bármelyikünké lehetne… Vagy talán az is… Ezt a
filmet látni kell.
Értékelés: 1 (Agyhalál) -
10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése