Közreműködő: Rengetegen
Helyszín: Hajógyári Sziget - Budapest
Dátum: 2013.08.05-12.
Egy év elmúlt, így újra Sziget fesztivál.
Elmés bevezető helyett csapjunk a közepébe és kezdjünk a külsőségekkel… A
városi legenda szerint az idén nem sikerült igazán nagy neveket szerződtetni
Tény, hogy a hazai ismerősökön kívül szinte egyetlen általam ismert fellépő
sincsen. Akik éveken át biztosan remekeltek, azok közül most senki nincs itt…
De nincs például heavy metal színpad sem, nem tudom, kinek volt érdeke, hogy a
kemény zenék rajongóit az idén el kell felejteni… A monda szerint a hiányzó
produkciókat a külsőségekkel pótolják: a Fesztiválköztársaság csupa látvány,
csupa olcsó cirkusz a népnek. Nekem kissé visszatetsző, az idei körítés nem
igazán jön át. Változtak a szponzorok is, ami kimondottan bosszant, hogy most
aztán mindenhol csak a Jana vizeket lehet kapni, az eddig megszokott választék
helyett. Amúgy Coca-Cola tarol és persze az OTP bank…
Az egyetlen működő dolog a feltöltő kártyás
rendszer. Működik, a szépséghiba csak az, hogy minden pontnál hatalmas sorokat
kell végig szenvedni… Talán később már jobban fog működni. Egyébként egy sor
színpad még épült, de is csodálkozzunk, hiszen még -1. nap van…
Bódi László Cipőt mindig nagyra tartottam,
szerettem a Republic dalait. Érdekes, hogy életében sosem jutott fel a Sziget
nagy színpadára, sőt, talán még csak fel sem lépett a szigeten… Mindenesetre
halála aktuálissá tette, hogy egy sor zenész emlékezzen meg róla. A
kezdeményezés tiszteletre méltó, a szándék nemes, sajnos a megvalósítás már nem
ennyire dicsőséges.
Mindenekelőtt a műsor vezetése: nem tudom,
ki kérte fel a Bochkor Gábor – Boros Lajos párost, de hatalmas hiba volt. A két
sztár működése botrányosan gyenge volt, teljesítményük minősíthetetlen. Nem
tartották kézben a dolgokat, Boros még csak anekdotázott legalább, Bochkor
mintha ott se lett volna. Szégyenletesen rosszak voltak. Bochkor épp a minap
nyilatkozta: van helyük a hazai médiában. Nos, innen üzenem: már nincs.
Kiöregedtetek, kikoptatok, unalmasak és színtelenek vagytok…
A műsor színvonala ingadozó volt. Ez
nyilván egyéni vélemény, de én többet vártam. Számomra nagyon halvány
produkciót nyújtott például ByeAlex, Bródy, az Első Emelet és a Hooligans. Egy
csepp természetességet sem láttam Mahó Andrea és Müller Péter Sziámi
fellépésében. Egészen rémes volt Gerendás Péter, unalmas volt Tolcsvay László.
Számomra értékelhetetlen volt a Nem adom fel előadása. Szerencsére voltak jó
fellépők is: Balázsovits Edit és Keresztes Ildikó jók voltak. Egészen jó volt a
United és üde színfolt volt a Cipő gyermekdalával fellépő Halász Judit. Őt még
így is imádta a közönség. Az estet az mentette meg, hogy akadtak zseniális
produkciók is. Elemi erejű volt a Magna Cum Laude, és az egykori mentor Nagy
Feró. Meglepően jó volt Fenyő Miklós, és zseniális volt Charlie és Koncz
Zsuzsa. Végül a szinte teljesen szétesett műsor végén mindenki feljött a
színpadra (Ehhez persze percekig kellett könyörögni a totálisan béna
műsorvezetőknek…), és együtt énekelték Cipővel (felvételről természetesen) a
nagy himnuszt: a 67-es utat.
Az ötlet jó volt, a megvalósítás
rettenetesen összecsapottnak tűnt. Szerencsénkre a nagy öregek hatalmas
hangulatot teremtettek, így összességében valóban remek hangulatban
bandukoltunk hazafelé…
Kedden következett aztán a nagy dobás:
Quimby Csodaországban. Sajnos épp csak beestünk a koncertre, így a kísérő
programokról lemaradtunk. Viszont a koncert – nos, az fantasztikus volt. Mióta „szigetelek”,
még sosem szólt ilyen jól a nagy színpad. Nem tudom, ki felelt a hangért, de
mestermunkát végzett! Végre egy jól hallható buli, ahol az ének és valamennyi
hangszer is érvényesült!
Kis Tibi szerint a programért magunkat
okoljuk, hiszen a dalokat a neten lehetett megszavazni. Akkor mi is jól
dolgoztunk, mert az összes kedvencem műsoron volt. A fiúk – fúvósokkal kiegészülve
– elképesztően tudnak zenélni és hangulatot csinálni. Mi meg csak tomboltunk,
és tettük volna még tovább is…
Érdekes volt Alice fellépése. Tibi szerint
ő egy indonéz kislány, aki egy szál gitáron játszotta a Most múlik csendesen-t…
Egy kis egzotikum… Na ez az este volt az, amelyért érdemes kigyalogolni a
szigetre!
Szerdától vasárnapig nem tudok részletesen
beszámolni. Gyakorlatilag nem voltak
olyan fellépők, akik miatt érdemes volt ott lenni, így leginkább a táncos
színpadokat látogattuk. Igaz tettünk egy szerény kísérletet a magyar zenei
színpadnál, de az olyan minősíthetetlen módon szólt, hogy az már botrány. Éjjel
1-kor kezdődött Anna and the Barbies koncertje, miután az egész közönség
kórusban kiabálta, hogy nem érteni az éneket, Anna a technikusok segítségét
kérte, akik unottan húzgálták a vállukat. Így a harmadik nóta után ott hagytuk
az egészet. Később ugyanez történt a Carbonfools-sal is, így többet be se
mentünk ebbe a sátorba.
Vasárnap este kissé megnéztük Ferenc
Ferdinándot, aki jó hangulatú koncertet adott. Én nem ismerem, így sokat nem
csápoltam, de a fiatalok szerették. Végül az utolsó fellépő David Guetta volt,
aki a hivatalos záró bulit prezentálta. Hangos volt, sokan táncoltak rá, én meg
csendesen csodálkoztam…
Volt Sziget az idén is, de a színvonal
drámaian esett tavaly óta. Egy frissen Európa legjobb fesztiváljának
megválasztott rendezvény szerintem ezt nem engedheti meg magának. Szerintem.
Hogy valami jóval zárjam a beszámolót: a
sziget nagy ötlete idén a töltött zokni volt: tésztába sütött juhtúrós köles
krém, hagyma és paradicsom + vagy sonka, vagy szalonna, vagy csirke vagy
kolbász. Remek gasztronómiai élmény volt, még akkor is, ha vasárnap már nem
jutott tejföl a tetejére…
Mindenen túl mi jól szórakoztunk, de ez
leginkább a baráti közösségnek köszönhető, nem a fesztiválnak…
Értékelés:
1 (Borzalom) - 5 (Frenetikus!) skálán: 3 pont - Jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése