2013. december 8., vasárnap

Csendes elmélkedés a gyermeki lélek szabadságáról

A minap barátaimnak köszönhetően Télapó lehettem. 16 lurkó várt csillogó szemmel, kicsi úriemberek és tündéri leánykák, akik énekkel várták a Mikulást és illedelmesen köszönték meg az ajándékot. Hihetetlen élmény volt, az idei már a második találkozás. Az előző évben egy kisleány elképesztő bátran állt ki a többiek elé és szavalt a Télapónak. Az idén persze őt szerettem volna elsőnek szólítani, hogy bátorsága erőt adjon a kisebbeknek. Csakhogy a 6 éves Brigi megbetegedett, nem tudott eljönni. Megtörtént a találkozás, kiosztottuk az ajándékokat, mindenki boldog volt.
Indulóban voltunk, mikor Édesanyja odalépett hozzám: Télapó volna még időd? Mert Brigi készült az idei találkozásra is, megígértem, hogy felhívom és beszélhet veled. Pár perccel később már az autóból tárcsáztam a számot. Nagymama felvette. Kezét csókolom, itt a Télapó. Brigit keresem.
Brigi rekedt hangon jelentkezett. Hol voltál, hiányoltunk… Beteg vagyok… De készültem egy verssel, elmondhatom? És elszavalt egy hosszú, szép verset. Kihangosítottam a mobilt, úgy hallgattuk Ildivel (a Krampusszal). Megköszöntük a szép verset, megígértük, hogy az ajándékot elküldjük a bátyjával, majd gyógyulást kívántunk.
Mikor letettem, Ildi nevetni kezdett. Milyen elképesztő a világ: itt egy 6 éves kicsi lány, aki mobilon beszél a Télapóval. Mert neki fontos volt, hogy elmondja a verset, így megnyugodott a kis lelke, mert megérdemli az ajándékot. És mi lehet furcsa azon, hogy telefonálunk? Hiszen, ha a Nagymamát el lehet érni telefonon, akkor a Mikulást miért is ne lehetne…
Megvallom, könnybe lábadt a szemem. Milyen szép is a gyermekek lelke, milyen tiszta a látásuk. Milyen egyszerűen értik a világot. Vajon, mikor kezdünk mi kombinálni? Vajon mikor kezdünk akadályokat állítani magunk elé? Mikor veszik el belőlünk az a képesség, hogy a dolgokat egyszerűen oldjuk meg? Mikor kezdünk bonyolult megoldásokat, kacifántos levezetéseket keresni? Mikor felejtjük el, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes…?
Egy pici szőke kislány valami nagyon fontosat tanított nekem. A világról. A való világról. Amelyben helye van a Télapónak.
2013.12.07.
Kőry László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése