(The Book Thief)
Színes, feliratos, amerikai-német háborús
filmdráma, 131 perc, 2013
Rendező: Brian Percival
Főszereplők: Geoffrey Rush, Emily Watson,
Sophie Nélisse, Ben Schnetzer, Nico Liersch, Sandra Nedeleff, Kisrten Bloch
A háborút bemutató filmek egy új
generációja az, amely gyermekek szemével láttatja az eseményeket. Sok ilyet
láthattunk: Az élet szép, A nagy füzet, Lore… Stb. Ezúttal egy nagyon szép, de
nagyon fájdalmas verziót láthatunk a vásznon.
Liesel kisiskolás lány, akit édesanyja
örökbe ad egy derék német házaspárnak. Öccse az úton meghal, és az idegen
világba nehezen megy a beilleszkedés. Bár iskolás, de nem tud olvasni, amiért
persze társai csúfolják. Egyetlen barátja Rudy, a szomszéd kisfiú. Nevelőapja
megtanítja olvasni, és innentől kezdve a könyvek jelentik a menekülést a szürke
hétköznapokból. Közben a háború zajlik, és a kezdeti dicsőséges lelkesedés
egyre inkább átfordul félelembe, ahogy a kisváros is egyre inkább részese lesz
a harcoknak. Ráadásul megérkezik Max, egy zsidó fiú, akit szülei a pincében
bujtatnak. Gyenge és nagyon beteg, de Liesel folyamatosan könyveket olvas neki…
Ezzel megmenti az életét. De a háború kegyetlen és senkit sem kímél…
Brian Percival remekül végzi a dolgát.
Egyrészt látjuk a gyermekek boldog világát, ahogy megérik a gyermekkor
csodáját. Másrészt látjuk az egyre durvuló világot, az egyre másra érkező
drámákat és tragédiákat. Jó lenne a felhőtlen gyermekkort élvezni, de a
világból elmenekülni nem lehet… Percival remekül fogja meg ezt a kettősséget.
Kicsit mosolygunk a kedves részeken, aztán folynak a könnyek a tragédiák
bekövetkeztekor. Mindezt érzékenyen, szépen elmesélve, mégsem negédesen.
Nagyon értékes színészi alakítások erősítik
a sztorit. Geoffrey Rush egy zseni, ezt tudtuk. Játéka most is mesteri. Emily
Watson pedig elképesztően jó a mennydörgő anya szerepében. Kettősük nagyon erős,
és nagyon szerethető. Nagy tiszteletet érdemel a két gyermek: Sophie Nélisse és
Nico Liersch egyaránt remekelnek. Ártatlan gyermekekből előttünk lesznek
rettegő felnőttek, míg kimondják a fájdalmas igazságot: Szeretnék felnőni,
mielőtt meghalok… Tehetségesek, bájosak, ártatlanok... Nagy karrier vár még rájuk!
Külön érdekesség, hogy a film narrátora
maga a Halál. Ez egy egészen új nézőpont, és az elhangzó egyszerű mondatok
elképesztő tartalmat hordoznak magukban… Nagyon… Nagyon szép ez a film. És
nagyon fájdalmas is egyben… Nem olyan durva, mint például a Lore volt, mégis
erősen szívbe markoló… Mindenkinek látni kéne!
Értékelés:
1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése