2009. december 17., csütörtök

Avatar


Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 166 perc, 2009
Rendező: James Cameron
Főszereplők: Sam Worthington, Sigourney Weaver, Zoe Saldana, Stephen Lang, Giovanni Ribisi, Michelle Rodriguez


Vannak olyan rendezők, akik ontják a közepes filmeket. És vannak azok, akik ritkán alkotnak – de akkor nagyot. A többek közt a Titanicot is jegyző James Cameron épp 12 évig készült erre a filmre, mely készítése közben egyszerre a világ legdrágább filmje lett. Nos, az ítélet egyszerű: megérte! A pénz is, meg az idő is!

Maga a történet régi mese. A kapzsiságtól elvakult emberek tönkretették a Földet, most az űrt hódítják meg. Így kerülnek a Pandora bolygóra, ahol egy elképesztően értékes ásványt találnak. Csakhogy a Pandora bolygón élő őslakók, ugyan hasonlatosak az emberhez, mégis nagyon-nagyon mások. Mások a szokásaik, más az életvitelük és nagyon más a filozófiájuk. Ide érkezik meg Sully, az egykori tengerészgyalogos, aki egy korábbi harcban deréktól lebénult. Most egy különös eljárással egy helyi lénybe helyezik át, ez a közvetítő az Avatar. Feladata beépülni az őslakosok – a Na’vik - közé, ahol aztán fel kell derítsen minden titkot. Jutalma egy új láb lesz, ez a legjobb motiváció. Meg is kezdi munkáját, de persze a történet kicsit másképp alakul…

Egy tanulságos, ám igen régi mesét látunk. A mindent eltipró, hódító emberről, akiben nincsenek gátlások, és a létéért küzdő őslakosokról, akik közel állnak a természethez. Cameron kegyes velünk: a mese drámai bár, de azt sugallja: érdemes küzdeni. Persze a mosoly keserédes az arcunkon… Hiszen mi már bőven legyilkoltuk a Na’vikat… Amerikában rezervátumba zártuk őket, Afrikában gettóba költöztettük, és nagyon sok országban pedig erővel kitelepítettük, meggyaláztuk, kisemmiztük őket. Igen, ismerős ez a mese, csak épp a filmvásznon győzhetnek a jók. Az élet nem ilyen, de legalább a mesékben legyen hitünk… Mert ott győzhet a Jó, a Kisember, a szomszéd fia.

Amiben a világ megegyezik: Cameron filmtörténetet írt. Egy olyan elképesztő látványvilágot hozott létre, ami mindannyiunk álmait meghaladja. Megvalósít és megmutat egy olyan bolygót, amiről még csak álmodni sem tudtunk eddig. Kifelé menet azon töprengtem: ezután már egyetlen film sem lesz ugyanaz. Hiszen amikor a film képei túlszárnyalják a képzelet határait, akkor bizony csak egy kérdés marad: mi jöhet még?

A színészek jók, bár nem sokat látunk belőlük, hiszen végig a trükköket nézzük és elmélázunk a csodán. Tesszük mindezt pedig 3D-ben, ami elképesztően élővé varázsolja Pandorát… Sam Worthington ügyesen lavírozik az érzékeny zsoldos szerepében, bár a maszk alatt nem sokszor láthatjuk. Sigourney Weawer idős korában is nagyon jó, remekül hozza az idősödő tudós kőkemény figuráját. A Na’vikból, így Zoe Saldanából nem sokat látunk, ez persze azt jelenti, hogy remekelnek, na meg a sminkesek is. Stephan Lang a kemény és Giovanni Ribisi pedig a puha gonoszt alakítja, mindketten nagyon jók. Ki kell emelni a Trudit alakító Michelle Rodriguezt, aki valószínűleg sosem lép már ki a kőkemény női-macsó szerepből. Na ja, hiszen gyönyörű és nagyon jól áll neki. Persze Cameron sem tudta kihagyni a jelenetet, amikor egy szál fehér atlétában küzd… Hmmm…

Remek a zene, mert észre sem vettem. De ami mindent visz, az a látvány. Fényképészek, trükk mesterek, maszkosok – valószínűleg megnyerik az összes technikai Oszkár díjat, legalábbis remélem, mert megérdemlik. A 3D technika az eddigi kísérletek után ezzel a filmmel végleg átveszi az őt megillető helyet a mozi világában. Lélegzet visszafojtva ámulunk a csodán és észre sem vesszük, hogy közel három órás a film. Sőt, kivételesen azt kell mondanom, hogy nagyon jó a magyar szinkron is.

Kedves mese, nagyon jó sztori, pörgős akció, jó színészek – és egy elképesztően csodálatos látvány. Ezt a filmet sokszor kell megnézni. Már csak azért is, hogy megértsük a véresen komoly társadalmi kritikát, az üzenetet a Természet csodájáról és a Kollektív Tudat erejéről. Oh igen, amikor túl vagyunk a látvány adta csodálkozáson, akkor bizony bőven van min gondolkodni! Ahogy a mi korosztályunk nagy meséje volt a Star Wars, úgy egy generáció számára ez lesz az a film, amiről nagyon sokáig beszélnek majd. Ne legyünk restek sorban állni a jegyért, inkább örüljünk, hogy a filmtörténet egy ilyen fontos alkotását a bemutatáskor láthatjuk. Csodás film, mindenkinek meg kell nézni!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 10 pont – Csoda!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése