Kilenc

(Nine)
Színes, fekete-fehér, feliratos, amerikai-olasz musical, 112 perc, 2009
Rendező: Rob Marshall
Főszereplők: Daniel Day-Lewis, Marion Cotillard, Penélope Cruz, Nicole Kidman, Judi Dench, Kate Hudson, Fergie, Sophia Loren

Guido Contini a híres rendező 6 sikeres film és 2 bukás után újra forgat. Körötte a stáb, mindenki lesi a Maestro szavát, megjelenik mindenki, aki csak számít: itt van a csodaszép feleség, a dögös szerető, a szoborszerű szépségű ihlető díva és a sok-sok szereplő, dolgozó és munkatárs. Mindenki izgatottan lesi Guido szavait, bár azt el kell ismerni, hogy nincs meg a forgatókönyv. Nincs, mert Guido válságban van. Imádja a nejét, de nem tud szabadulni a szeretőtől és minden más nőtől. Ahogy felesége fogalmaz: „Te vagy az étvágy, s a nők körötted az étlap…” Az idő múlik, egyre nyilvánvalóbb, hogy baj van, és Guido keresi a megoldást. Konzultál orvossal, egy medencében találkozik egy Bíborossal, de hiába keres megoldást, mindenki csak ugyanazt mondja: a válasz benned van. Innentől elkerülhetetlen az összeomlás: Guido elbocsátja a stábot, az Itália forgatása leáll. Közben persze mindenki elhagyja, csak az idős jelmeztervező barátsága marad… Aztán két év múlva egy folyóparti beszélgetésen történik meg a felismerés: tedd, amihez Isten adta tehetséged van… És a forgatás újra indul…

Rob Marshall nagyszabású mozit rendezett. Remek szereplőkkel dolgozik, csodás helyszínt ad Róma és minden olyan igazán olasz, ahogy azt elvárjuk… A fényképezés remek. Csodásak a tájak és nagyon látványosak a díszletek, de elsősorban is zseniálisak a tömegjelenetek. Ének, tánc és kép elképesztő forgatagban forr egységbe, dinamikusak a dalok és frenetikusak a táncosok. Ez igazi mestermű!

A szereplők névsorát látva persze nincs min csodálkozni. Daniel Day-Lewis olaszabb az olaszoknál. Nyugalma búrát von köré, az útkereső férfi szimbóluma, aki csak élni akar, aki csak keresi magában az egykori kisfiút. Nem is lehetne ennél az egymásra találásnál szebb befejező kép… Aztán jönnek a csodaszép nők: zseniális színésznők, vérbő dívák, akik mindannyian finoman, de mély érzésekkel játszanak. Marion Cotillard a finoman megbántott feleség, Penélope Cruz a dögös szerető, Nicole Kidman a jéghideg múzsa és Kate Hudson a szexis újságíró, valamint Fergie a vágyak egykor titkos tárgya szerepében egyaránt remekelnek. Nem tudnék kiemelni közülük senkit, mindannyian csodásak. Persze említsük meg Sophia Lorent, aki a rendező anyjaként tűnik fel néha, bár az ő megjelenése inkább csak tisztelgés a „Cinema Paradiso” előtt… Ellenben Judi Dench egy újabb szerepben bizonyítja, hogy remek színésznő.

Nyilvánvaló a kérdés, hogy miért Kilenc a cím? A történet szerint ez Guido kilencedik filmje. De mi persze tudjuk, hogy ez valószínűleg utalás Fellini 9 és fél című korszak meghatározó filmjére. És ha Fellini a mester, akkor Guido talán… De ezt bízzuk mindenkire. Én csak azt gondolom, hogy ez a remek film egy nagyszabású megemlékezés az olasz filmről, az olasz életérzésről, mely nélkül a filmművészet ma nem is létezhetne.

Zseniális szereplők, csodás képek, hihetetlen táncjelenetek, dinamikus dalok… Móka, zene, tánc és vad érzelmek, ahogy csak Itáliában tudnak élni az emberek. Jó lehetőség, hogy egy estére a néző is olasszá váljon, ahogy ezt az egyik legjobb dal mondja. Frenetikus zenés mozi, nagyon ajánlom!
Értékelés: 1 (Agyhalál) - 10 (Csoda!) skálán: 9 pont - Emlékezetes